Fekete Vince József Attila-díjas költő, szerkesztő és műfordító legújabb, idén a budapesti Magvető Kiadó gondozásában megjelent Halálgyakorlatok című verseskötetét mutatták be kedd este számos érdeklődő jelenlétében a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében. A szerző beszélgetőtársa és az irodalmi est házigazdája Dimény-Haszmann Árpád Térey-díjas költő volt.
Szegő János, a kötet szerkesztője így fogalmaz a könyvről: „Míg a halál fogalma fekete lyukként mintha elnémítaná a nyelvet, addig a kötetben a meghalás gyakorlata inkább feldúsítja azt, ekképpen lesz a variációkból létesülő versszólamokban meghatározó a nyelvi zajlás, a retorikai morajlás, a pontosító beszéd – mintha a megfelelő szavak a helyes sorrendben, ha meg nem is állítják, de talán lassítják és tompítják a zuhanást. Így lesznek a Halálgyakorlatok sűrű versei egyszerre metafizikus, bölcseleti költemények és a távozás valóságos mivoltát érzékeltető lírai naplójegyzetek.”
Dimény-Haszmann Árpád, miután olvasói nevében köszöntötte a Kézdiszentkereszt és Budapest között ingázó költőtársat, elmondta: Fekete Vince legutóbb 2019 decemberében volt a Vigadóban, amikor néhai Bogdán László költő, lapunk egykori főmunkatársa bemutatta a Vargaváros c. kötetét. Az idén megjelent kötet formája bizonyára ismerős – mondotta –, hiszen akárcsak előző két könyve, a Szárnyvonal és a Vargaváros – a Magvető Kiadó Időmérték sorozatában jelent meg, Szegő János szerkesztésében. Azt is elmondta, hogy a könyv kritikusainak és recenzenseinek nagyon tetszett a Halálgyakorlatok cím. Lehet-e gyakorolni a halált? Ezek halál- vagy életversek? – tette fel két kérdését az est főszereplőjének, Fekete Vincének, aki elmondta, már a legelső versek megszületésekor megvolt ez a cím, öt rövid költeményről van szó, amik szétszórva vannak jelen a könyvben.
Fekete Vince új kötetének címe és témája kapcsán felidézte az utóbbi években az erdélyi magyar irodalmat ért veszteségeket – Kányádi Sándor, Egyed Péter, Mózes Attila, Bogdán László, Szőcs Géza és Farkas Árpád halálát. Arról is szólt, hogy legújabb verseskötete egy közeli hozzátartozó elvesztésén keresztül mutatja meg a halál eseményszerűségét, a test tusáját és a lélek lehetőségeit, a gyász visszatükröződéseit, a két part – élet és halál – közötti hullámtöréseket, érzékcsalódásokat és horizont-összeolvadásokat. A kötetben több gyásztörténet és több figura van, akik a demencia más-más szakaszában vannak. Fekete Vince azt is elmondta, hogy hozzá nagyon közeli embereken keresztül volt érintett ezekben a történetekben, akiket nagyon szeretett, de már nem élnek. Hogy meg tudja írni őket, át kellett élnie sorsukat, éreznie azt, amit ők érezhettek.
A kötetben minden vers címe zárójelben szerepel, aminek az a magyarázata – érvelt a költő –, hogy ezek a versek egyetlen nagy egésznek a részei, amelyek címestől, mindenestől belesimulnak ebbe a nagy egészbe, a halálgyakorlatok kísérleteibe. A záróvers az (Apálydagály) címet viseli, és a születésről szól. Ha már a kötetet keretbe záró két dőlt betűs vers első darabja a halállal indít – hangsúlyozta a költő –, akkor a végén adja magát, hogy a születéssel fejezze be. Fekete Vince azt is elárulta, hogy a kötetben nem véletlenül szerepel 57 vers, ennyi volt betöltött éveinek száma, amikor új verseskötete megjelent. A könyvbemutató második felében a szerző a kötetben szereplő verseiből olvasott fel, majd dedikált. Az irodalmi est kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
