Fekete Vince az erdélyi magyar költészet egyik meghatározó alakja, ugyanakkor nem csupán íróként, de szerkesztőként is fontos szereplője a kortárs magyar irodalomnak. A Ceaușescu-korszakban nőtt fel egy háromszéki faluban, ahol elmondása szerint a természet volt a legnagyobb tanítója.
Tizenhárom évesen Kézdivásárhelyre került, ahol új világ nyílt meg előtte. Bár falusi gyerekként eleinte kívülállónak érezte magát, hamar beilleszkedett: úgy mesél erről az időről az önéletrajzi összefoglalójában, hogy a tanárai inspiráló hatással voltak rá, irodalmi körökbe járt, és megismerte a városi lét ritmusát is. A kollégiumi élet fegyelme, a barátságok, a színház és az olvasás iránti szenvedélye pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy költővé érjen. A természetközeli gyerekkor és a városi tanulóévek együtt formálták költészetét, amely máig hordozza e két világ lenyomatait.
Később a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatta a tanulmányait filológia szakon, majd pedig a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett doktori fokozatot. Pályája során szerkesztői munkát vállalt a Helikon című szépirodalmi folyóiratnál, de az Előretolt Helyőrség munkatársaként is közreműködött. 1999 óta a Székelyföld című folyóirat szerkesztője, jelenleg pedig a lap főszerkesztő-helyettese.
Egy interjúban úgy fogalmazott magáról, hogy egy olyan költő, aki mindenhová a vers felől érkezik. Elmondása szerint nagyon nehezen tud létezni akkor, amikor nem megy a versírás, viszont madarat lehetne vele fogatni, amikor megindul a verscsap, és olyankor máson sem jár az esze.
Fekete Vince: Ozsdola
Mint amikor a hétvégi házban ahová csak nagy ritkán jártak setétben felébred és valami furcsát érez a feje alatt valami egészen furcsa foltot lát a hol hát a párnán hol nézi honnan hát honnan a fejéből honnan a füléből honnan folyt ki az a valami lé vér genny vagy mi és akkor megfogja kiviszi a hajnali a még sötétbe félig fénybe kiviszi a kicsit több fénybe ki a házikó elé hogy lássa hogy mi az isten kiviszi a még szinte őszi hidegbe közelebb viszi és nem hisz a szemének hiába mereszti hiába nem hisz neki dörzsöli törli az álmot a kezével nem hisz neki mert mit lát mit lát hogy éjszaka egész éjjel egész éjszaka a feje kopasz rózsaszín peléken feküdt azokon hált feje alatt azok voltak és forgolódott rajtuk mígnem mígnem hát ez lett ez történt akik beköltöttek valahogy be a párnahéjába a puha fekhelye párnájába a pihepuha párnahéjba s ott éltek egészen addig amíg meg nem jött a hétvégi házba elfoglalták a párnáját az ágyát ott éltek addig az estéig és azóta azzal álmodik minden szinte minden éjszakán arra riad hetek múlva is hogy még mindig ott vannak ott élnek mozognak a párnában kopaszon és rózsaszínen ott élnek a feje alatt és már nem csak ott hanem a fejében is ott élnek nem tud aludni ezek miatt a kurva pelék miatt ezek miatt az istenverte pelék miatt a kopasz és rózsaszín még vak és alig szuszogó alig élő istenverte pelék miatt mint gyerekkorában a pityókaföldeken szaladgáló megnyúzott kékeres egerek ott szaladgálnak álmában ezek a járni se még menni se tudó vak és kopasz és rózsaszín egerek…
Fekete Vince Gyönyörű apokalipszis című könyvének bemutatójára május 23-án, pénteken 19 órakor kerül sor.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
