Ott tartunk, hogy a Momentum miniszterelnök-jelöltje politikai alapú koncepciós pereket ígér.
Fel kell kötnie Fekete-Győrnek a gatyáját, mert riválisa többgenerációs know-how-t örökölt, és demokratikus környezetre fazonírozva magasan vezeti az élmezőnyt. Mivel önvallomása szerint egy rendes, jobboldali-konzervatív családból származik, így jelentős hátránnyal indul Dobrev Klárával szemben a bolsevik típusú, agresszív, fenyegetőző propagandaversenyben. Mondjuk a Momentum elnökének beszámolójából kimaradt a nagypapa, aki tagja volt a kommunista pártnak és megyei tanácsi vezető is volt, de fátylat rá, fogadjuk el a család jobboldaliságáról szóló meséjét. Így jogos kérdés, hogy ezzel az identitással miért indult el egyáltalán a bolsevik erőszakosság útján, de erre ne mi keressük a választ, tegye meg ő, ha van lelkiismerete.
Mi annyit megtehetünk az ügyben, hogy nemcsak mindig szidalmazzuk a Momentum elnökét, hanem időnként próbáljuk megérteni szegényt. Már csak azért is szüksége lehet a mi jóindulatunkra, mert a környezetében egyre többen furcsállják, hogy miért nyilatkozik úgy, mintha a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály alkotta trojka adna tanácsokat számára. Pedig nyomós oka van a bolsevik típusú fenyegetőzésnek, hiszen a Dobrev–Gyurcsány kettős által vezetett volt munkásőrök jól szervezett hálózatát kell túlkiabálnia ahhoz, hogy a politikai színpadon megmaradjon. Az ellenzéki oldal gusztustalansági versenye nagyon fárasztó és idegtépő dolog, ráadásul megnyerhetetlen a DK vezérkarával szemben. Csak második helyezett lehet valaki; de ha holtverseny, akkor a dobogó pici felületén összekapaszkodhat Jakab Péter, Fekete-Győr, továbbá Szabó Tímea, aki úgy képes gyűlölködni és demagóg marhaságokat rikácsolni, hogy ebből a pártjának egyetlen peták szavazat sem csurran-csöppen.
És ne felejtkezzünk el Hadházy Ákos nevű versenyzőnkről sem, aki nem rest még elhunytakat sem felhasználni, csak hogy Dobrevék után ő kerüljön ki győztesként a gusztustalansági megméretésből. Jakabnak van a legkönnyebb dolga, hiszen a Rákosit, majd Kádárt kiszolgáló, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásokat irányító Apró Antal mentalitásához a Jobbik neonáci hangvétele áll a legközelebb, amit csak bizonyos szavaiban kellett megváltoztatni, de a fenyegető hangnem és az alpári stílus otthonos számára. Most nem a zsidók, a cigányok vagy a melegek a gyűlölködés tárgyai, hanem Orbán Viktor és a demokratikusan megválasztott kormánypárt bármely politikusa. Magyarán a jobbközép politikai oldal vált célpontjává a hivatásos gyűlölködőknek.
Külön ínyencfalatként tarthatjuk számon azt a tényt, hogy mindez a nemzetközi nagytőke hírhedt kalandorainak finanszírozása és koordinálása segítségével zajlik hazánkban.
Ebben a közegben kell helytállnia Andrásunknak, aki a politikusi pálya előtt gondtalanul élte a felső középosztályi elpuhult ficsúrok előre kipárnázott életét. Rejtő Jenő formázott meg hasonló figurákat regényeiben, akik a hirtelen megváltozott helyzethez voltak kénytelenek alkalmazkodni. Nos, most élőben nézhetünk egy megfilmesített Rejtő-regényt, azzal a nyitott kérdéssel, hogy képes lesz-e Fekete-Győr Andris hozzákeményedni a derék miskolci neonáci és a múlt századi kommunista pártarisztokrácia egyik jelentős családja által vezényelt gyűlölethadjárathoz. Azt a kérdést már ne tegyük fel, hogy szüksége van-e erre Andrisnak, mert azon a ponton már túllendült a történet, hogy választhatott volna tisztességes és becsülhető politikai irányt is. Marad a drukkolás lehetősége, hogy a Momentum elnöke képes legyen durvább fenyegetéseket megfogalmazni Gyurcsánynál és Jakabnál, illetve gátlástalanabbul hazudni Szabó Tímeánál és Hadházy Ákos hullafotósnál.
Ott tartunk, hogy politikai alapú koncepciós pereket ígér, a kommunista internacionalizmusra hajazva a határon túli magyar jelöltek ellen román jelölteknek kampányol, illetve valami fura, megfoghatatlan okból a biztonságos egészségügyi környezetből a stadionokba irányítaná az oltásra igyekvő embereket. Nem rossz próbálkozások, de van egy alapvető probléma, amit még nem sikerült kezelnie: a hitelesség kérdése. Igen, a gonosz és ostoba politikai üzenetekhez is kell hitelesség. Például Gyurcsányékról vagy Jakabról simán elhihető, hogy koncepciós pereket indítanak vagy belelövetnek a tömegbe. Igazán nem lepődünk meg Jakab parlamenti gyűlöletpercein, ahogy az Apró-villában lakó Ferink vagyonelkobzással való fenyegetésén sem. Jól áll nekik, na! Viszont amikor egy ilyen piperkőc, puha gerincű jelenség, mint Andris, elkezd fenyegetni bárkit is, nem az jut eszünkbe, hogy hatalomra kerülve megteszi, amit ígér, hanem inkább azt mondanánk neki, hogy „most már pakold össze a játékaidat, és szaladj kezet mosni, mert mindjárt vacsora!”.
Az ellenzéki szavazók előtt áll a kérdés, hogy melyiket szeressék közülük.
Béké Bence
A szerző újságíró
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
