Székfoglaló ülésre került sor a Szent István Tudományos Akadémián, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében október 5-én. Ekkor tartotta meg székfoglaló előadását Fejérdy András egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete Újkori Történeti Tanszékének oktatója.
Fejérdy András Irracionális és fanatikus antikommunizmus? – A vatikáni keleti politika XII. Piusztól XXIII. Jánosig a 2020-ban megnyitott vatikáni források tükrében című székfoglaló előadásában arra kereste a választ, mennyiben módosítják a XII. Piusz pontifikátusára vonatkozó újonnan kutathatóvá vált levéltári források a Szentszék második világháború utáni keleti politikájáról kialakult képet.
Az alábbiakban az elhangzottak összefoglalóját adjuk közre.
Fejérdy András kiindulópontként azt a történetírásban hosszú ideig meghatározó értelmezést idézte fel, amely XII. Piusz „irracionális és fanatikus” antikommunizmusát hangsúlyozta, és alapvető ellentétet feltételezett az ő konfrontatív politikája, valamint a XXIII. Jánossal és a II. Vatikáni Zsinattal kezdődő párbeszéd között. Az előadó szerint az új források ennél összetettebb kép megrajzolását teszik lehetővé:
Az előadás elsőként a második világháború utolsó éveiben és közvetlenül utána történt szentszéki–szovjet kapcsolatfelvételi kísérleteket tekintette át.
Stanislas Orlemanski 1944-es moszkvai útját, Edward J. Flynn 1945-ös közvetítési kísérletét, majd Nagy Töhötöm magyar jezsuita 1946-os félhivatalos megbízatását elemezve Fejérdy András azt mutatta be, hogy XII. Piusz nem zárta ki egy Moszkvával kialakítandó modus vivendi lehetőségét. A tárgyalást azonban feltételekhez kötötte: a kezdeményezést a szovjet féltől várta, amelynek előzetesen a vallásszabadság biztosításával kellett bizonyítania szándékai komolyságát, Róma pedig a helyszíni tájékozódást is szükségesnek tartotta. Az előadó ezért
Ezt követően az előadó a diplomáciai kapcsolatoktól a kelet-közép-európai egyházak belső kormányzatának kérdései felé fordult, és a rendkívüli egyházi fakultások alkalmazásának időbeli változásán keresztül érzékeltette, hogy a Szentszék 1945 és 1948 között még nem tekintette véglegesnek a térség szovjetizálását. Amikor azonban 1948-ra nyilvánvalóvá vált a kommunista egyházpolitika tartós berendezkedése és a Rómával való kapcsolattartás ellehetetlenülése,
Az előadó ezután két olyan területet vizsgált meg, amelyeket hagyományosan XII. Piusz kérlelhetetlen antikommunizmusának bizonyítékaként szoktak értelmezni. Az 1949-es, kommunizmusról szóló dekrétum keletkezéstörténetén keresztül arra mutatott rá, hogy a pápa a döntéshozatal során kifejezetten tekintettel volt a vasfüggöny mögött élő katolikusokat fenyegető lehetséges következményekre. Hasonlóan körültekintő magatartást tanúsított az 1950-es évek progresszív katolikus és békepapi mozgalmaival szemben. Róma ezeket a Szentszéktől független nemzeti egyházak létrehozására irányuló kommunista stratégia veszélyes eszközeinek tekintette,
Fejérdy András szerint ezek az esetek jól példázzák XII. Piusz politikájának kettősségét: a tanbeli egyértelműséghez a gyakorlati következmények gondos mérlegelése társult.
Az egyháztörténész érvelése szerint a vatikáni keleti politikában 1956 jelentett egyfajta fordulópontot. A magyar forradalom leverése XII. Piuszt abban erősítette meg, hogy Moszkva gesztusai előzetes garanciák nélkül nem adnak biztos alapot a tárgyalásokhoz. XXIII. János ugyanakkor ugyanebből a történelmi tapasztalatból részben eltérő következtetést vont le:
Az előadó ebben az összefüggésben a II. Vatikáni Zsinat katalizátorszerepét hangsúlyozta: a zsinat teremtett olyan új kapcsolattartási fórumot, amelyből 1963-tól közvetlen tárgyalások fejlődhettek ki a Szentszék és több kelet-közép-európai kommunista állam között.
Összegzésében Fejérdy András arra a következtetésre jutott, hogy
Az alapvető cél, az egyház működési szabadságának biztosítása, mindkét pontifikátus alatt változatlan maradt; a politikai realitások és az elérhető eredmények megítélése azonban változott. Míg XII. Piusz megfelelő előzetes garanciákhoz kötötte a tárgyalásokat, XXIII. János már magát a tárgyalási folyamatot is ilyen garanciák és részleges eredmények megszerzésének eszközeként fogta fel. Ebben az értelemben
A székfoglaló visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
