Ez a népvándorlás nem magától indult és nem önfenntartó folyamat, hanem egy tervezett, jól szervezett és pénzelt invázió a fehér Európa népei, azok még valamelyest független nemzetállamai ellen. Célja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa után Európa teljes egésze, annak keleti fele is tejeskávévá, multikulturális, vegyes lakosságú földrésszé váljon, és az ebbe a földbe több ezer éve belegyökerezett, büszke, önálló nemzeti érdekeit határozottan képviselni képes nemzetek erejét megtörje.
Ha fekete kávét öntünk a fehér tejbe, akkor az azonnal barna tejeskávévá változik.
Ha a két nagyon különböző folyadékot egy félig áteresztő hártyán keresztül hagyjuk érintkezni, akkor is ugyanez lesz a végeredmény, de jóval lassabb lesz a folyamat, melyet több tényező is befolyásolhat. Ha a tej oldalán kisebb a nyomás, a kávé oldalán pedig jóval nagyobb, az fölgyorsítja a kávé részecskéinek a tejbe hatolását.
Ha az elválasztó hártya áteresztő képességét változtatjuk, az szintén befolyásolja a folyamat sebességét.
Ha a folyamat befejeződött, akkor a barna tejeskávéból se ember, se Isten nem képes többé a fehér tejet és a fekete kávét szétválasztani.
Ha Európa még döntően fehér ember lakta részére (ezt fontos így meghatározni, de erről majd később) egyszerre több millió színes bőrű ember özönlene, akkor az a fehér Európa azonnali végét jelentené. Ennek egyelőre kicsi az esélye, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
Ha Európának erre a részére folyamatosan, napi több ezres lélekszámmal tódulnak a színes bőrű emberek, akkor hosszabb távon ugyanaz lesz a végeredmény, de jóval lassabb a folyamat, így bizonyos tényezőket még módunkban állhat befolyásolni.
Ha a fehér Európa lakossága fogy és öregszik, erőtlenedik, a déli kontinenseken pedig nagyon gyorsan nő a népesség, és csökken az átlagéletkor, az olyan, mintha a tej oldalán csökkenne, a kávé oldalán pedig erősen nőne a nyomás. Ha a népvándorlás kibocsátó országaiban háborúk dúlnak, összeomlik a normális élet, több millió család válik földönfutóvá, az is növeli a nyomást a kávé oldalán, gyorsítja a kávé részecskék tejbe hatolását.
Európa fehér lakosságának népesedési mutatóit rövid távon képtelenség befolyásolni, de még ha tudnánk is, ennek lassan beérő hatását már egészen biztosan nincs időnk kivárni, ezért most ezt tekintsük adottnak. Ugyanez vonatkozik a kibocsátó országokra is. Ez utóbbiak háborús viszonyain sem tud sem Magyarország, de még Európa sem változtatni.
Az elválasztó hártya áteresztő képességét tudjuk csak befolyásolni, feltéve, ha megvan hozzá a kellő akarat, és összekovácsolható a szükséges erő.
Sokan elmondták (ma reggel éppen Földi László titkosszolgálati szakértő a Kossuth Rádióban), és megírták már, hogy a kávé és a tej nem magától elegyedik. Van mögötte egy erős szándék, a megvalósításhoz pedig annyi pénz és eszköz, amennyi csak szükséges, valamint végrehajtó kéz is bőséggel. Ez a népvándorlás nem magától indult és nem önfenntartó folyamat, hanem egy tervezett, jól szervezett és pénzelt invázió a fehér Európa népei, azok még valamelyest független nemzetállamai ellen. Célja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa után Európa teljes egésze, annak keleti fele is tejeskávévá, multikulturális, vegyes lakosságú földrésszé váljon, és az ebbe a földbe több ezer éve belegyökerezett, büszke, önálló nemzeti érdekeit határozottan képviselni képes nemzetek erejét megtörje.
Kinek és miért van erre szüksége?
A nemzetek fölötti multinacionális tőke korlátlan világuralomra törő háttérhatalmának – melynek még a létezését is tagadják bértollnokaik, – de amely nélkül nem magyarázható az elmúlt több mint 200 év világtörténelme. Azok számára, akiknek kétségeik vannak efelől, tegyünk egy rövid logikai kitérőt! Minek van nagyobb valószínűsége? Annak, hogy a történelem „csak úgy magától, véletlenszerűen” történik, vagy annak, hogy a legnagyobb pénzügyi- média- katonai- és politikai hatalommal bíró csoportok megpróbálják a világ eseményeit saját érdekeik szerint befolyásolni? Nyilvánvalóan ez utóbbinak, erről szól az emberiség egész történelme.
Ennek a liberális, világhódító erőszakhatalomnak a független, erős, saját megtartó hagyományokkal rendelkező nemzetállamok a legnagyobb ellenségei, mert azoknak még van esélyük ellenállni a pénzügyi- média- katonai- és politikai gyarmatosítási kísérleteknek. Egy tejeskávé állapotú multikulti elegy azonban erre már nem képes, azt csinál vele a birodalom, amit csak akar: biorobotként dolgoztatja, a képernyőkön keresztül irányított fogyasztó robotként pedig újra csak kihasználja. Egy ilyen lakossággá züllesztett embertömeg már nem tud a mértéktelenül pénz- és hataloméhes világhódítók útjában akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tenni.
A hódító így meg tudja tenni a következő lépését, az Európai Egyesült Államok, majd a már egyetlen amerikai központból irányított Transzatlanti Egyesült Államok létrehozását, mellyel közelít a világuralom felé.
Az Európa elleni háború másik frontja a TTIP-nek nevezett, Amerika és Európa közötti transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás, melynek tető alá hozásán évek óta titokban(!) tárgyalnak amerikai és európai vezetők. Mértékadó elemzők szerint a megállapodás egyértelműen Amerikának kedvez. Az amerikai központú, hatalmas tőkeerővel és befolyással bíró multinacionális vállalatok még az elmaradt profit miatt is perelhetik majd az európai nemzetállamokat az általuk választott bíróságon, ha azok próbálják a hazai termelőiket és fogyasztóikat védeni. És jó eséllyel nyernek is.
A harmadik front pedig a katonai erődemonstráció. Az állítólagos orosz agresszióra hivatkozva egyre több fegyvert és katonát vezényelnek Kelet-Európa országaiba, már hazánkba is. Egymást érik a különböző hadgyakorlatok. Jól mutatja, hogy ki a támadó fél, ha megnézzük a gyakorlatok helyszíneit: nem Oroszország gyakorlatozik Amerika partjai, határai közelében, hanem éppen fordítva. Az ukrajnai háború, a bevezetett kölcsönös embargók mind Oroszországot, mind Európát gyöngítik. Az amerikai export pedig máris emelkedett. Ügyes! – mondhatnánk gúnyosan, ha nem a mi hátunkon (is) csattanna az ostor.
Az Európa elleni „évszázados, következetes beavatkozási törekvés újabb nagy áttörése idejét éljük” – írta Csapó Endre Ausztráliából. Azért olyan sikeres ez a beavatkozás, mert az európai szocialista- és munkáspártok is cselekvő részei a hagyományos Európa elleni háttérhatalmi gépezetnek. Magyarul árulók. Még mindig olyan internacionalisták, mint száz évvel ezelőtt. Kongresszusaikon ma is az Internacionálét harsogják vöröslő fejjel. Tanulságos idézni ebből néhány sort, hogy még világosabb legyen:
„A múltat végleg eltörölni…” Igen, a független, keresztény nemzetállamok döntően fehér ember lakta Európáját.
„A föld fog sarkából kidőlni…” Igen. Néhányszor már kidöntötték, most is ezen munkálkodnak. Nap, mint nap tapasztaljuk saját hazánkban is a népvándorlás kapcsán.
„És nemzetközivé lesz holnapra a világ” Na pont ez az, erről beszélünk: nemzetközi, multikulti tejeskávé elegy! Ezt akarják! Ezt akarja nem csak a háttérhatalom Amerikában, hanem Nyugat-Európa több vezetője, az Európa Parlament szocialista elnöke, ezt az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, aki a Der Spiegel 1999/52. számában ezt nyilatkozta:
„Mi eldöntünk valamit, meghirdetjük, majd várunk egy kicsit, hogy mi történik. Ha nincs nagy felháborodás, mert legtöbben meg sem értik azt, amiről döntöttünk, akkor tovább folytatjuk, lépésről lépésre, míg már visszaút nem létezik.” (Ifj. Tompó László – Hunhír.info írásából 2015.09.04.)
Ezért nincs egységes európai fellépés az Európa létét fenyegető népvándorlással szemben, és ezért akarják még a védekezni akarók kezét is megkötni. Mert ők is szemek a transzatlanti láncban, ők is a háttérhatalom emberei Európa legmagasabb tisztségeiben! A hazai kommunisták, szocialisták pedig ezeknek hízelegnek, és hangosan csaholva, farok-csóválva igyekeznek meggyőzni idegen gazdáikat feltétlen hűségükről. Ami feltétlen hűtlenséget jelent a magyarsággal szemben. (Ki is nyílik tőlük a magyar ember zsebében a bicska.)
Nehéz leírni, de azt hiszem, a fehér ember szempontjából Nyugat-Európa már lehet, hogy elveszett. Mivel korábban gyarmatosított, kizsákmányolt észak-afrikai, ázsiai országokat, onnan olyan nagy tömeg színes bőrű gyarmatlakó bennszülött áramlott a gyarmatosító országokba vissza, hogy ezek már nem sorolhatók Európa még döntően fehér ember lakta részei közé. Elég egy rövid sétát tenni nagyvárosaikban, hogy a saját szemével lássa az ember. Erre utaltam írásom elején. Ezt a helyzetet tetőzik internacionalista, áruló vezetőik.
Ezzel ellentétben a Baltikumtól a Balkánig, a Balti-tengertől az Adriai- és a Fekete-tengerig terjedő európai térben élő nemzetek soha nem voltak gyarmatosítók, hanem éppen ellenkezőleg: gyarmatosítottak, hosszú időkig megszálltak, kizsákmányoltak, szegények. Épp ezért megmaradtak Európa még döntően fehér ember lakta részeinek. Ez most előnyükre, előnyünkre válhat, mert természetesen Magyarország is ide tartozik.
És ahogy Magyarországnak joga van megvédeni önmagát, a Baltikumtól a Balkánig élő még fehér európai nemzeteknek is joguk van megvédeni önmagukat.
Ha a létünkre törő közös ellenség ellen szoros érdekszövetséget tudunk kötni, akkor esélyünk lehet megvédeni önmagunk fehér európai országait.
E szövetség további pozitív hozadéka lehetne a korábbi kölcsönös sérelmek okozta ellenségesség csökkenése.
Kardos Gábor filozófus a Magyar Nemzetben 2015. augusztus 19-én megjelent remek elemző írásában – melyet a kuruc.info is közölt térképekkel kiegészítve, s melyet érdemes mindenkinek elolvasni https://kuruc.info/r/7/147320/ – megoldási javaslatként ezt írta: „Térségünk biztonságát tartósan csak az alapvető sorsközösségben élő országok olyan szövetsége garantálhatná, amely által nagyjából százhúszmilliós ország jönne létre (az EU-nál jóval szorosabb szövetségben, közös haderővel és külpolitikával), amely minimum egy súlycsoportba kerülne Németországgal és Oroszországgal, de az önálló fejlődés és a nagy integráció nyújtotta piaci lehetőségek révén elég hamar gazdaságilag akár jóval erősebbé is válhatna ezeknél.”
Egyetértek a mondat első felével és az írás legtöbb állításával, de az EU-nál jóval szorosabb szövetség, közös haderő és külpolitika javaslatával nem. Mert ahogy a mostani EU működésképtelen, az még inkább az lenne. Nem lehet egy országba gyúrni Észtországot Bulgáriával, Lettországot Macedóniával.
Önálló országok szoros érdekszövetsége, katonai szövetsége akár a NATO helyett is igen, egyesülése nem.
Egy ilyen szövetség Nyugat-Európa és Oroszország között növelné az egész földrész biztonságát, csökkentené egy valódi háború kirobbanásának az esélyét.
Európa déli határait le kell zárni az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen törvénytelen invázió előtt. Aki valóban üldöztetés elől menekül, az természetesen a határátkelőknél hivatalosan és teljesen jogosan kérheti a védelmét. Ott, Európa déli határainál vagy azon kívül.
Ezt a határt katonáknak, határőröknek, akár önkéntes polgári századokkal is kiegészítve kell védeniük minden rendelkezésre álló eszközzel. Magyar katonáinkat azonnal vissza kell hívni a távoli harcmezőkről, ahol éppen a rossz oldalon, a világhódítók oldalán harcolnak olyan háborúkban, melyekhez a magyarságnak semmi köze sincs.
Csak így állítható meg az Európát elözönleni készülő invázió, és őrizhető meg a fehér ember több évezredes Európájából az, ami még megmaradt.
Zárszóként újra emlékeztetek a tej és a kávé keveredésének példájára, mely jól szemlélteti az invázió visszafordíthatatlan jellegét:
Ha a folyamat befejeződött, akkor a barna tejeskávéból se ember, se Isten nem képes többé a fehér tejet és a fekete kávét szétválasztani.
Dr. Nagy Gergely
önkormányzati képviselő
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
