Február első munkahetének végén még javában tart a farsangi időszak, bár nem túl sokáig, ugyanis évenként változik ennek hosszúsága, időtartama. A farsang minden évben vízkereszttől (háromkirályok napjától), dátum szerint január 6-tól hamvazószerdáig tart, ez utóbbi viszont a húsvét függvénye. A húsvétról köztudott, hogy mozgó ünnep, ami pedig annyit jelent, hogy időpontja a holdtöltéhez igazodik: húsvét ünnepét minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon tartjuk.
Ennek értelmében az előző év farsangi időszaka egészen március 5-ig tartott, idén pedig már február 17-én véget ér.
A farsang a régi paraszti kultúrában is a szórakozás, a felszabadultság időszaka volt, hiszen ekkor már a karácsonyi ünnepkör befejeződött, de még nem érkezett el a nagy tavaszi munkák ideje, ugyanígy a nagyböjt időszaka sem.
A farsang napjainkban is élő népi hagyomány, és a felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is szívesen szórakoznak. A közösségépítés céljából az óvodák, iskolák is előszeretettel rendeznek farsangi mulatságokat, jelmezbálokat.
A Körkép.sk a komáromi Jókai Mór Alapiskola 2.b osztályába látogatott el, hogy bepillantsunk, miként is szórakoznak a kicsik.
A farsangi mulatozás az ebédet követően kezdődött meg a tanulók osztálytermében, ahol a napközis tanítónő, Balla Lívia egy múltidéző beszélgetéssel vezette be a gyerekeket e szórakoztató időszak hagyományaiba.
A tanulók megtudhatták, hogy a farsangi szokások jelentős része néphagyományokra épül. Hasonlóan a többi jeles ünnephez, a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások, amellyel jó termést, szerencsét, meg a háziállatok jó egészségét kívánták, cserébe némi adományért.
A maszkos, jelmezes felvonulások szinte mindenütt elterjedtek; voltak települések, ahol a fiatalok jártak házról-házra, másutt a felnőttek bújtak lepedőbe, medvebőrbe.
A csallóközi legények csoportosan járták az utcákat, koldusnak, menyasszonynak öltözve, az arcukra harisnyát húztak, vagy bekormozták. Mindez azt szolgálta, hogy az emberek egy kis időre túllépjék a valóság határait. Erről így ír egyik legjelentősebb magyar írónk,
Szabó Magda:
„A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (…) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.”
Természetesen a farsangi mulatozáskor nagy lakomákat rendeztek, számos húsfélét fogyasztottak és az édesség, a farsangi fánk sem hiányozhatott az asztalról.
Nos, a 2.b tanulóinak is megadatott, hogy néhány órácskára mások lehettek, mint a valóságban, s amíg átöltöztek jelmezeikbe, a tanterem is egy vendégfogadóvá változott, gazdag terítékű asztalokkal, regiment finomsággal, és vidám zenével, ami az egész közösséget szórakozásra serkentette:
Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik, a farsangi ünnepség máris elkezdődik!
Aki itt van, haza ne menjen, aki nincs itt, az is megjelenjen!
Ide gyűljön apraja-nagyja, aki a maskarákat látni akarja!
Az ünnepség nyitótáncába az egész osztályközösség bekapcsolódott, amelyben előbb körtáncokat, majd páros táncokat is jártak.
Számos érdekes jelmezt láthattunk, melyek egyenként bemutatkoztak, többségükben kedves mesefigurákat, rajzfilmhősöket jelenítettek meg, hótündért, hamupipőkét, de volt lovag, nindzsa, karatés is, meg rendőrnő, és nem maradtak el a kedvelt állatfigurák sem, így a cica, nyuszi és a többi. Külön elismerést érdemelnek azok a jelmezek, amelyek otthon, szülői segédlettel készültek; persze tudjuk, az időkorlátok ezt nem minden esetben teszik lehetővé.
A zene élénk ritmusára a gyerekek egyre vidámabban ropták.
Farsang van, farsang van, járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál, még a ház is muzsikál!
A táncot egy időre megszakítva az uzsonna következett, ahol a gazdagon megterített asztalon finom falatok, sütemények, egészséges gyümölcslevek várták a gyerekeket, hozzájárulva a kellemes időtöltéshez.
Pihentető foglalkozásul Balla Lívia napközis tanítónő rövid mesét mondott, majd különféle játékos vetélkedőkbe, versenyekbe kapcsolta be a tanulókat, aztán ismét a táncé, a vigalomé lett a főszerep.
Ilkák, Zsuzskák, Dorottyák, járják már a bolondját,
Dínom-dánom vigalom, nincs a táncra tilalom.
De mint minden jónak, a farsangi mulatozásnak is egyszer vége szakad, amit bizony tudomásul kell venni.
Elmúlik a rövid farsang, búsulnak a lányok, ettől a sok búsulástul ráncos az orcájuk!
Persze, a gyerekek tudják, hogy minden új nap új örömöket ígér, így hát a búsulás is csak pillanatokig tartott.
A szórakoztató programok egytől-egyig a gyerekek felüdülését szolgálták, hiszen a hosszú és néha nehéz, monoton hétköznapokat követően nekik is nagyon jól esik egy kicsit lazítani, és a gyermektársaságban együtt örülni. Ezt tette lehetővé a farsangi mulatozás is, teret engedve a jókedvnek, viccnek nevetésnek.
Öröm volt látni a vidám, kipirult gyermekarcokat, ahogy megélték e számukra különleges napot. Farsang pedig lesz jövőre is – bizakodjunk a legjobbakban!
Buday Mária
A képek a szerző felvételei, valamint Balla Lívia
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
