36 éve, 1984. szeptember 23-án zárt be a legendás budai Ifipark, amely húsz éven át volt a fővárosi fiatalság szórakozóhelye. Mivel az 1961-es felújítás után már nem foglalkoztak a park karbantartásával, állaga leromlott. 1980 májusában, a tízezer ember részvételével megrendezett Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlott, öt fiatal megsebesült.
A Budai Ifjúsági Park 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit, miután a Fővárosi Tanács a KISZ rendelkezésére bocsátotta a háborúban súlyosan megrongálódott, majd közmunkával helyreállított Várkert Bazár területét.
Az akkori hatalom nem tudott és nem akart lemondani arról, hogy a fiatalokat neveljék, irányítsák, műveljék, hogy még a szórakozás, a szabadidő eltöltése is irányított, kontrollált formában maradjon. A park így csak szigorú szabályok szerint működhetett, nem megfelelő magatartás miatt még az előadókat is rendre utasították. A fiúk ingben, nyakkendőben, rövid hajjal léphettek be, a lányoknak megszabták a szoknyahosszat, a farmer mindkét nem számára tiltott viseletnek számított.
Az ellenszegülőket be sem engedték, ha a nézőtéren támadt „probléma”, hamar csattantak a biztonságiak pofonjai. A kívül rekedt, huligánnak minősített fiatalokból alakult az úgynevezett Nagyfa Galeri, amelynek tagjai a park közelében egy hatalmas fa ágain csücsülve és kapaszkodva hallgatták a zenét, és a hatalom hamar ellenséget kreált belőlük.
Az Ifipark igazgatójává a meggyőződéses kommunista egykori birkózót, Rajnák Lászlót nevezték ki, azzal a feladattal, hogy felügyelje „a kulturáltan szórakozó magyar ifjúságot”. Rajnák neve egy nemzedék számára lett fogalom, Cseh Tamás és Bereményi Géza dalt írt róla, Gothár Péter 1981-es Megáll az idő című, klasszikus filmjében nem véletlenül hívják Rajnák elvtársnak a diákok életét megnyomorító gimnáziumi igazgatót.
A jó politikai (és állítólag alvilági) kapcsolatokkal rendelkező igazgató vasfegyelmet tartott, keze nemegyszer eljárt a fiatalokkal szemben. Rajnák és társasága vesztét azonban nem ez okozta: 1974-ben, amikor már kinevezői számára is egyre kellemetlenebbé vált, addig is ismert zavaros pénzügyei miatt (a parkban a fiatalokat rendszeresen becsapták) eljárást indítottak ellene és hat év börtönre ítélték, távozásával a szigor is enyhült.
A park az első évben, 1961-ben augusztus 20-tól szeptember 30-ig a hét három napján volt nyitva, és már ezalatt 25 ezer látogatója volt. A teljes idény később május 1-től szeptember 20-ig tartott, a létesítmény 1972-ben került át a KISZ-től a Fővárosi Tanácshoz. A park az egész országban azután tett szert hírnévre, hogy 1969-től a tévé is közvetített innen műsorokat, leglátogatottabb időszaka a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje volt.
Az alacsony belépti díjjal működő létesítménynek kultúrmissziót is szántak, a zenés-táncos programok mellett irodalmi esteket, tehetségkutatókat, divatbemutatót, gyerekprogramokat is szerveztek. A fiatalok a hatvanas években a hivatalosan is szerződtetett Bergendy, valamint a Holéczy- és a Nebuló együttesekre táncolhattak, hallgatták Németh Lehelt, Ambrus Kyrit vagy Aradszky Lászlót, de fellépett a nagy hármas: a Metro, az Omega és az Illés is, énekelt itt Kovács Kati és Koncz Zsuzsa.
Az induló magyar beat képviselői mind megfordultak a park színpadán, fellépett az Echo, a Scampolo és a Gemini, a hivatalos zenei ízlésbe bele nem férő art-rock Kex és Radics Béla zenekara, a Sakk-Matt. A hetvenes évek végén már a kemény rock, a lázadó fiatalok kedvencei kerültek előtérbe, mint a Beatrice, a Piramis és az Edda, a P. Mobil és a Hobo Blues Band.
Mivel az 1961-es felújítás után már nem foglalkoztak a park karbantartásával, állaga leromlott. 1980 májusában, a tízezer ember részvételével megrendezett Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlott, öt fiatal megsebesült. A szerencsétlen baleset előrevetítette a létesítmény további sorsát: mivel már nem bírta a rendezvények jelentette megterhelést, bezárása mellett döntöttek. Utoljára 1984. szeptember 23-án a P. Mobil Elektromos temetés című koncertjét rendezték itt meg.
A kor sok bélyegét magán viselő, egy egész generáció életérzésébe beépült Ifipark hangulatát később sokan felidézték. Sebők János könyvben írta meg történetét, Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla, ihletett musicalt, a Fonográf együttes és Cseh Tamás dalban énekelte meg.
Az 1883-ban Ybl Miklós tervei alapján készült Várkert Bazárt az Ifipark bezárása után életveszélyesnek nyilvánították. 1987-ben a budai Várnegyed részeként felvették az UNESCO világörökségi helyszínek listájára. A közel három évtizeden át üresen álló, omladozó épület rekonstrukciója sokáig váratott magára, végül 2013-14-ben európai uniós és hazai forrásokból újult meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
