A sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban szombat este mutatták be Szentpáli Szabó László Exit Kiadónál tavaly megjelent Farkaskölykök című könyvét cserkészvezetők és érdeklődők jelenlétében. Az eseményen jelen volt Nagy Péter, a kolozsvári kiadó ügyvezetője, Papp Annamária kolozsvári újságíró, történész, a kötet szerkesztője, Benkő Levente újságíró, történész, a Művelődés folyóirat főszerkesztője, Benkő Boróka színművészetis hallgató és Vitek Norbert cserkészvezető.
Vitek Norbert, az esemény szervezője elmondta, hogy Z. Sebess József, az első erdélyi cserkészcsapat alapítójának egyik tanítványa, Szentpáli Szabó László önéletrajzi könyvét mutatják be, amely két részből áll: az első a gyermekkorról, az egykori kolozsvári Református Fiúgimnáziumban eltöltött évekről, a cserkészmozgalomban való részvételéről szól, a második rész pedig a második világháborús élményeiről. Nagy Péter gratulált a jelen levő cserkészvezetőknek mindahhoz a munkához, amit végeznek. Örömét fejezte ki, hogy olyan szerzőkkel, szerkesztőkkel dolgozik, akik folyamatosan visszatérnek a kiadóhoz, a 15 éves Exit történetében eddig 178 könyvet sikerült megjelentetni.
Papp Annamária mesélt a kulisszatitkokról, hogyan találkozott az emlékirattal: elsősorban a második világháború utáni eseményeket, a Gupvi-Gulág lágerekbe való deportálás történeteit és az 1956-os eseményeket kutatják. A szerző lánya, Jánky Mária Erzsébet (1944–2023) kolozsvári zeneművész és a Kolozsvári Magyar Opera volt nagybőgőse több évtizeden keresztül őrizte édesapja emlékiratát, ő kereste meg és ajánlotta figyelmébe Szabó László háborús emlékeit. A szerzőről megtudhattuk, hogy 1918. augusztus 6-án született a Maros megyei Kerelőszentpálon, 1966-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem–magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet. Néhány évig a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatóhelyettese volt. Számos kulturális folyóiratban és lapban közölt, fontosnak tartotta emlékeit papírra vetni az utókor számára. 1997. február 3-án hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A könyv története Kolozsvárról, a Malomárok partjáról indul valamikor az 1920-as években. Az emlékiratból kiderül, hogy írója egyike volt az „erdélyi farkaskölyköknek”, akik valójában 6 és 11 év közötti kiscserkészek voltak. Leírásából megismerhetjük a különböző hazai és külföldi cserkésztalálkozókat, így az 1933-as gödöllői világdzsembori élményeit is, amelyen a világmozgalom alapítója, Robert Baden-Powell is részt vett. Az emlékirat második része 1944 szeptemberében kezdődik, amikor katonatársaival megérkezett a Magas Tátra Jaworowa gerincén húzódó lövészárkokba leváltani a harcban kifáradt szekszárdi gyalogezredet. A történet 1944 októberében zárul a frontról való hazatéréssel.
Benkő Levente a háborúról beszélt és néhány szemléltető eszközt is magával hozott: pár első világháborús gránátrepeszt, egy ’35-ös magyar honvédségi katonasisakot, egy szovjet fogságban készített kanalat, egy Brassó–Focșani–Odessza feliratú csajkát, amit Hidvégről Péter Pali bácsitól kapott ajándékba, illetve egy, az Urál környékéről hazahozott báránybőr sapkát. A háború nem gyermekjáték, figyelmeztetett a történész. A Farkaskölykök olvasmányos, izgalmas és érdekfeszítő történet, igazi kalandregény – erről meggyőződhettünk Benkő Boróka elsőéves kolozsvári színinövendék felolvasásából is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
