A katolikus egyházban a 2025-ös évet szentévvé, vagyis jubileumi évvé nyilvánította Ferenc pápa. A jubileumi évek történetének eredetéről, üzenetéről és céljairól PaedDr. Farkas Zsolt esperes-plébánost, a Jópásztor Alapítvány elnökét kérdeztük.
Mit tudhatunk a jubileumi évek történetének eredetéről?
A jubileum szó az örömujjongást, vagyis az öröm és az ünnep érzését juttatja eszünkbe.
Az elnevezés alapja a héber jóbel szó, jelentése: kos, kos szarva és a belőle készült kürt a „tülök, harsona”, mellyel a 49. évben az engesztelés napján (7. hónap 10. nap) meghirdették a jóbel évet. A jóbel évet 7 szombatév (nyugalomév) után (7×7 év), tehát az 50. évben kellett megtartani. Josephus Flavius történetíró szerint a jóbel évet a 7. szombatév utolsó évében, azaz a 49. esztendőben kellett megtartani.
Az Ószövetségben a mózesi törvény előírásai szerint tehát ezt a kos szarvából készült kürtöt kellett megfújni minden ötvenedik évben a szentév, vagyis a teljesen az Úrnak szentelt év kezdetének jeleként.
„Fújd meg a harsonát az egész országban” – olvashatjuk a Leviták könyvében.
Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessétek a szabadságot a földön, annak minden lakójának. Legyen ez jubileum számotokra.
Minden 50. esztendőben, a szántóföldet parlagon kellett hagyni, és azt a földet, mezőt és telket (falvakban és papi városokban a házat is), mely az előző években idegen kézre került, vissza kellett adni eredeti tulajdonosának vagy leszármazottjának. A fizetni képtelen adós tartozásait el kellett engedni. A papi törvényhozásnak ez az intézkedése a szombat gondolatköréből fakadt, s előírásait elsősorban a Lev. 25,8-17.23-55 vers tartalmazza.
A nagy örömünnep évében nem volt szabad földet művelni, még azt a gabonát és szőlőt sem volt szabad leszedni, ami magától termett. Az ország minden lakosát, aki rabszolgasorba süllyedt föl kellett szabadítani. Vissza kellett adni minden eladott, elzálogosított földet az eredeti tulajdonosnak.
A magyar nyelvű jubileumi logó (Fotó: Magyar Püspöki Kar)
Az elmondottak az Ószövetségben is olvashatóak és a külső körülményekre, az anyagi dolgokra vonatkoztak. Hogyan alakult ez a hagyomány a kereszténységben? Mit jelent ma ez az ünnep a hívő ember számára?
Az első jubileumi évet 1300-ban hirdette meg VIII. Bonifác pápa.
Az 50 évenkénti jubileumi évet VI. Kelemen pápa (1342-52) rendelte el, majd VI. Orbán pápa (1378-89) minden 33-ik évet az Úr földi életének ideje alapján tett jubileummá.
II. Pál pápa (1464-71) vezette be a 25 évenkénti jubileumi évet arra hivatkozva, hogy az élet rövidsége miatt az 50 éves periódusok esetén sokan nem részesülhetnek a rendes jubileumi évek lelki kegyelmeiben.
XIII. Gergely pápa (1572-85) a jubileumi évek közti időt 15 évre akarta leszállítani, végül azonban a rendes jubileumi évek 25 évenkénti forgása lett általános.
A bényi Magyarok Nagyasszonya-templomban kihelyezett jubileumi jelképek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Milyen jelképek követik a szentévet?
A jubileumi évek legfőbb megnyilvánulása és jelképe a zarándoklat, a Szent Kapu és a búcsú, amely az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődést segítik, valamint hitünk elmélyülését és megújulását.
Az Egyház ebből az alkalomból megkönnyíti hívei számára a bűnbocsánat és a megbékélés elnyerését.
Megtanít a bűnbánatra, Isten és felebarátaink irányába tett könyörületes és szeretetteljes cselekedetek megtételére, hogy elnyerjük a búcsút, amelyet Isten minden, Őt alázattal kereső fiának meg akar adni.
Az Újszövetségben Jézus megváltói műve az ember számára olyan szabadulást jelent a bűn adósságától, mint a jóbel év az anyagi terhektől. Jézus önmagára vonatkoztatja Izajás próféta szavait: az örömhír, amit Ő hozott, épp az, hogy elérkezett az Úr esztendeje, a foglyok szabadulásának éve, az igazi jubileumi év:
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19).
Az ősi héber jubileum, a messiási megszabadítás előképe így forrt egybe a kegyelem évével, amelyet Jézus hirdetett a názáreti zsinagógában, nyilvános küldetésének kezdetén.
A jubileumi szentév latin nyelvű jelképe (Fotó: Vatican News)
Ismeretes, hogy az idei évet a Spes non confundit – A remény nem csal meg címen hirdette meg a szentatya, ezt a címet viseli a szentévet meghirdető bulla, mely huszonöt pontból álló javaslatokat, felhívásokat tartalmaz. Ebből az alaklomból egy általánosan használt vizuális jel készült a 2025-ös évre. Mit láthatunk a szentévet ábrázoló jelképen? Hogyan szólítja meg a logó az egyéneket és a közösségeket?
A 2025-ös jubileum mottója, „A remény zarándokai”.
Az idei szentév logóját Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizálás Pápai Tanácsának elnöke mutatta be hivatalosan.
A logó az olasz Giacomo Travisani alkotása.
Négy egymást követő stilizált emberalakot ábrázol (sorrendben egy piros, egy sárga, egy zöld és egy kék figurát), akik a világ négy sarkából érkező emberiségre utalnak. Mindegyikük átöleli az előtte álló alakot, kifejezve a szolidaritást és testvériséget, amelyeknek egyesíteniük kell a népeket. A sorban első emberalak a keresztbe kapaszkodik, amely a hit jelképe és amely szintén átöleli a reményt, amelyről soha nem lehet lemondani. A négy figura alatt látható hullámok azt jelképezik, hogy az élet zarándokútja nem mindig nyugodt vizeken halad. És hogy a reményre szólítson, amikor mind a személyes, mind a világban zajló események ezt nagyobb intenzitással igénylik, a kereszt alsó része horgonnyá – a remény metaforájává alakul, amely felülkerekedik a zajló hullámok mozgásán.
Nem véletlen a karakterek színválasztása sem:
a piros a szeretetet, a cselekvést és a javakban való osztozást jelképezi,a sárgás-narancssárgás szín az emberi melegséget fejezi ki,a zöld a békét és a kiegyensúlyozottságot idézi,az égszínkék pedig a biztonságra és a védelemre utal.
A kereszt és egyben horgony
fekete-szürke színe a tekintélyt és a belső arculatot képviseli.
A kép a maga teljességében azt is ábrázolja, hogy a zarándok útvonala nem egyéni, hanem közösségi esemény, amely a kereszt felé irányul. A kereszt is dinamikus mozgásban van, az emberiség felé hajol, hogy elébe menjen és soha ne hagyja magára, hanem felkínálja számára a jelenlét bizonyosságát és a remény biztonságát. Az ábrázolást a 2025-ös jubileum zöld színnel írt latin nyelvű mottója egészíti ki: Peregrinantes in Spem, magyarul: A remény zarándokai.
A szentév magyar nyelvű logója (Fotó: Magyar Püspöki Kar)
A jelkép egy iránytű, amelyet követni kell, továbbá egy közös nevező, amely képes arra, hogy átitassa a jubileumi esemény ünneplése körül összegyűlteket, kifejezi az identitást és a sajátos spirituális témát, magába foglalva azt a teológiai jelentést, amely körül kialakul és megvalósul a jubileumi szentév.
Köszönjük a tájékoztatást Farkas Zsolt atyának.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
