Zsúfolásig megtelt az alig 27 lelket számláló falu kultúrháza szombaton, amikor a község jeles szülöttére, a 2021-ben elhunyt Kossuth-díjas költőre emlékeztek. A helyiek nevében Bálint Sándor szervező köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta, bár nem itt született Farkas Árpád, de mindig Szentmiklóst tartotta igazi szülőfalujának.
Székelyszentmiklóson keresztelték a költőt, és kisgyermekkorában sokat tartózkodott az apai nagyszülőknél, abban a házban, amely ma is áll. „Kötelességünk emlékezni, Farkas Árpád kiemelkedő életműve miatt – hangoztatta Bálint Sándor –, de önmagunkért is. Önbecsülésünk, megmaradni akarásunk jele, ha verseit idézzük, ha minél több alkalmat kihasználva elő is adjuk, mondjuk, hogy az üzenet átjöjjön és megszólaljon az utánunk következők lelkében is.”
Csáki Levente beszolgáló lelkész, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör esperese arról beszélt, hogy ezt a rendezvényt hagyományossá kívánják tenni, és ettől tova felé mindig áprilisban tartják, egy olyan napon, amely közel esik a költő születésnapjához, április 3-ához.
A versösszeállítás és a zenés kiselőadás létrejötte Zsidó Ferenc író, szerkesztő érdeme, illetve azoké a magyartanároké és unitárius lelkészeké, akik válaszoltak a kezdeményezésére. A középiskolás diákokat nem kellett sokat biztatni, többen is bekapcsolódtak a pedagógusok által meghirdetett programba. Külön öröm volt, hogy a közeli Malomfalváról is érkeztek kisiskolások.
Zsidó Ferenc rövid beszédében személyes élményeket idézett. Hangsúlyozta, hogy Farkas Árpád költői életműve nem tartalmaz több ezer verset. Talán kétszáz költeménye maradt az utókorra, de azok mindegyike emlékezetes, jó vers, annál több: nagyvers. A szűkszavúsága által vált igazán értékessé. És egy percig se feledjük a Nem ilyen lovat akartam című publicisztikagyűjteményét, amely legalább annyira fontos, értékes, mint a lírája.
Bálint Sándor, Bálint Benczédi Ferenc és Farkas Dénes
„Ezek a versek megtartóerővel hatottak a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a sorok közötti-mögötti tartalom jóvoltából segítettek túlélni. Emlékszem – mondotta a Székelyföld főszerkesztőjeként is tevékenykedő magyartanár –, hogy gyermekkoromban, bár nem származom értelmiségi családból, járt nekünk az Igaz Szó, s abból édesapám rendszeresen felolvasta a verseit, keresve bennük az »áthallást«, a »rejtett üzenetet« Középiskolásként, már a kilencvenes évek elején, a tanáraimtól rendszerint Farkas Árpád-verset kértem, hogy a rendezvényeinken szavalhassam. Kezdő tollforgatóként, amikor személyesen megismerkedtünk, gyakran segített, hogy az írásaimat elhelyezzem az irodalmi lapokban. Ha írótalálkozókra, konferenciákra mentünk, akkor kollégáival és költőtársaival, Király Lászlóval, Magyari Lajossal egyetemben pedig kitartóan érdeklődött irántunk, akkori fiatalok iránt, és szívesen barátkozott. Ez bizony azt jelentette, hogy időnként a hónunk alá nyúlt, hogy magához, magukhoz fölemeljen.”
A kulturális műsor zárásaként Bálint Sándor a szentmiklósiak nevében megköszönte a jelenlétet, majd bejelentette, hogy hamarosan megtörténik a Farkas Árpád emlékét ápolni hivatott egyesület bejegyzése, amelynek segítségével nemcsak a születésnap környékén, hanem más alkalmakkor is szerveznek itt programokat, mert „Farkas Árpád verseit mondani kell, akárcsak a közeli Nagygalambfalván született Kányádi Sándorét.”
Végezetül megkoszorúzták a templom szomszédságában álló kőemléket, „a többmázsás bizonyságot”. A múlt ősszel ültetett csemeték megvannak, élnek, úgy tűnik, hogy hamarosan rügyezni fognak, ha az időjárás is megengedi. Csáki Levente lelkész-esperes a közeli viszontlátás reményében engedte útra a megjelenteket. A tágas, szép gyeppel rendelkező templomkert alkalmas arra, hogy akár hely- és önismereti (sátor)táborokat hozzanak ott létre, rácsodálkozva a Farkas Árpád verseit ihlető helyek ma is meglévő, valós szépségeire. Biztos, hogy lesz folytatás és kialakul az életmű körül a legendárium, ami visszahelyezi a köztudatba a falut. Mert Székelyszentmiklós élni akar, túlélni újabb időket. És üzenni.
Simó Márton
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
