„Én zsidók közt nőttem fel és romákkal róttuk a tereket… De minket csak úgy hívtak gyerekek…” Ha 5 rímpár lesz amire emlékeznek tőlem, ez biztosan benne lesz. Mögöttem a hely, vagyis a maradványa annak, ami bábáskodott e sorhoz.
Cinka néni és Laci bácsi laktak itt. Magyarországi zsidók. Megjárták a gyűjtőtábort is, és hála Istennek hazatértek. Sosem felejtem Laci bácsi egyszer hogyan lelkesedett Izraelért. Biztos volt benne, hogy minden unokája és minden zsidó majd odaköltözik és boldogok lesznek. Szerencsére nem élte meg Popper Péter filmjét a témával kapcsolatban. Popper pedig szerencsére abban a testben nem élte meg a Saul fiás játékot. Erről írtam a fankadeli facebookon pár sort, ha érdekel valakit.
Szóval egy pillanatra meglegyintett a légszomj, mikor ezt megláttam… Mint amikor az ovimat is lebontották vagy a házat ahol felnőttem… Jóformán már semmi nincs meg a valóságban, csak a fejemben. Emlékszem, hogy mennyire más volt náluk. Fura tárgyak, fura ruhák, fura ételek. Folyton jöttünk mentünk, de semmi nem hasonlított Cinka néni és Laci bácsi világára. Imádtam. Anyám bedobta, és már húztam is a cipőm.
Könyvkereskedők voltak. Soha nem felejtem mikor Laci bácsi mutatott egy Horthyról szóló könyvet. Ő mesélte nekem mint elhurcolt zsidó, hogy ők jól tudták, hogy ha nincs Horthy, kiírtották volna őket. Szerencsére nem élte meg sem Dániel Pétert, sem Merkelt, sem a modern politikát. Ő nem szavazatokért manipulált és hatalomért ijesztgetett. Ő ott állt csíkos ruhában és később nekem elmesélte, hogy Horthy hogyan mondott nemet a gyűlöletre. Én pedig nektek. Ti pedig majd másoknak.
Ezt jelenti többek közt a jelem. Laci bácsiban ott volt valami abból ami a szó szoros értelmében magyar. Belé épült. Bennem pedig ott van valami Laci bácsiból. Mindegy. Mind egy.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
