Olvasom a Bloombergen, hogy Britanniában már készülnek az első háborús télre. Ugyan a brit nép kettes számú történelmi bűne, a „fekete pudingnak” nevezett hideg véreshurka bespájzolásával még várnak (az egyes egyébként a koncentrációs táborok intézmények feltalálása), de ez már tényleg az utolsó előtti lépés.
Már augusztus közepén adagolják a derék brit népnek az elkerülhetetlent: a „legrosszabb ésszerű forgatókönyv” szerint januárban néhány napra (legfeljebb négy, becsszó!) kénytelenek lesznek leállítani az áramszolgáltatást és ezzel együtt az életet is. A megfogalmazás önmagában csodálatos, szokjuk meg, találkozunk még vele. „Legrosszabb észszerű forgatókönyv”.
Belezuhanhat a Hold Gloucestershire-Alsó közepébe, kifogyhat a csapolt Guinness, megnyerheti a Manchester United a bajnokságot. Rossz forgatókönyvek ezek is, de nem észszerűek.
Az viszont, hogy 2023 januárjában a világ egyik legerősebb gazdasága kénytelen lesz néhány napra nem csak az ipari, de a lakossági áramszolgáltatást is korlátozni… Nah, az észszerű és elképzelhető! A kiszivárgott tervek alapján nem is kell hozzá a fentiekhez mérhető katasztrófa. Elég, ha kissé hidegebb a tél a szokottnál. Elég, ha Norvégiának vagy Franciaországnak több áram kell és restek lesznek eladni. Elég, ha nem érkezik úgy és olyan ütemben az LNG, ahogy szeretnék. Mindeközben szerencsétlen britek arra várnak, hogy eldőljön végre, ki lesz a miniszterelnökük. Azt követően, hogy Boris Johnson és frizurája belebukott a COVID-bulikba, még mindig nem tudni, ki veszi át a helyét.
Adott egy külügyminiszter, aki annyira érti és ismeri Európát, hogy összekeveri a Fekete-tengert a Baltival, de azért nagyon megtámadná Oroszországot, illetve egy Wall Street-i brókerből lett pénzügyminiszter, aki nem mellesleg közel egymilliárd fontos vagyonával az ország egyik leggazdagabb embere.
Anélkül, hogy túlságosan igazságtalanok lennénk, azért lássuk be, őket nem különösebben érinti, hogy Nagy-Britanniában októberre várhatóan 82%-kal emelkednek az energiaárak, az infláció pedig nyár végére eléri, őszre meg bőven meg is haladja a 13%-ot. Jah, mindezt úgy, hogy a britek már vissza is kapcsolták a szénerőműveiket…
Miután kiszörnyülködtük magunkat a szigetországi állapotokon, másszunk le szépen a morálmagaslatokról és merjük kimondani, számunkra nem eget rengető probléma a brit infláció. Az is legfeljebb csak érdekes, hogy Liverpoolban vagy Birminghamben az energiahiány miatt majd dupla rummal isszák a vajas teát. Ami viszont sokkal nagyobb probléma, hogy ha és amennyiben a világ (nominális GDP alapján) hatodik legerősebb gazdasága jövő januárban kénytelen lehet a lakosság energiaellátását korlátozni (értsd: nem lesz villany!), elkerülendő az összeomlást, akkor vajon erre a Szlovákiának nevezett boldogtalan, kis országra miféle idők várnak.
Örülhetünk mi a történelmi igazságnak, de talán megkérdezhették volna a lakosságot arról, kívánnak-e a „jó ügyért” megfagyni.
Oké, itt a klímakatasztrófa a nyakunkon, januárban tél sem lesz. Az orosz gazdaság már szeptemberre úgy is hejj, de összeomlik, Zelenszkij zöld egyenruhában, fehér lovon trappol be a Vörös térre, a kínaiak pedig nem, hogy Tajvan alól, de Kínából is kivonulnak addigra. Nyugalom, nem lesz itt semmi baj!
Ha meg ne adj Isten mégis, akkor ez van. Megyünk tovább! A történelmi igazság a mi oldalunkon, már tényleg csak kicsit kell kibírni! A haladó kollégák majd szépen megírják, a fázással súlyosbított éhezés milyen jót tesz testnek és léleknek. Léböjtkúra pocsolyavízzel, ketogén diéta lódöggel, méregtelenítés kolera-baktériummal. Mindezt lehetőleg sötétben!
Efelé tartunk ugyanis…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
