Első alkalommal mutatja be a közönségnek a Thain János Múzeum a múlt század hetvenes éveiben készített, több mint százötven kukoricacsuhé babából álló gyűjteményét. Az ünnepi kiállításmegnyitó az egyre súlyosbodó koronavírus-helyzet miatt elmaradt, de november 12-től várják a közönséget.
Egyszerűek, mégis rendkívül eredetiek és bájosak a csuhébabák, nyugtázta Varga Zsuzsanna a múzeum történésze, a hagyományőrző kiállítás kurátora. A csuhébabák mellett számos faragott szobrocska, régi használati tárgy került a vitrinekbe.
Az egykori vidéki életet, elsősorban a rendkívül dolgos, gyermekeiket nevelő asszonyok életét, nem könnyű mindennapjait mutatják be a kiállításon. Az asszonyok helytálltak a mezőkön is, olyankor magukkal vitték az apróságaikat, amit szintén bemutatnak a kiállításon. Emellett a nők nagyszerű kézügyességgel szőttek és fontak.
A legtöbb házimunkát és kézműves mesterséget már gyerekkorukban megtanulták, ellesték a szülőktől, nagyszülőktől. „A bemutatott csuhébabák valósággal életre kelnek. Megjelenik a kenderfeldolgozás, a kenyérsütés, a mosás, a háztájiban végzett megannyi munka folyamata. A kendertilolót nem hoztuk be, mert az már túl méretes lett volna, de a kenderfésülést sikerült szemléltetnünk. A szita és a kenyérlapát a sütés műveletét teszi életszerűbbé”—egészítette ki az elmondottakat Varga Zsuzsanna.
A csuhébabák titka egy-egy figura apró részletig történő kidolgozásában rejlik, a törődötten előrehajoló, kenyeret dagasztó asszonyé, az imádkozó copfos kislányé, a gyermekének mesekönyvet olvasóé, a neveletlen kis lurkót elpáholó anyáé. Van valami derű a tiloló, gerebenező fiatal lányok ábrándos, lágy mozdulataiban. „Ahogy végignézünk a babákon, felidézve egy-egy akkoriban mindennapos tevékenységet, szinte látjuk az egykori dolgos embereket, amint a kezükben lévő és a múzeum tárlatán valóságosan is bemutatott segédeszközökkel serényen végzik a dolgukat. Külön-külön fejezetekre bontottuk a kiállítás anyagát, ahol a családról gondoskodó anya látható, vagy ahol utalunk a jeles ünnepekre, a házasságkötés hagyományára, a kiszehajtásra, a hit gyakorlására, a regruták bevonulására. Vannak angyalok és boszorkányok is a kiállításon” – mondta Varga Zsuzsanna.
A csaknem ötvenéves babákat még sosem mutatták be Érsekújvárban, egyszer láthatta őket a pozsonyi közönség. Azóta dobozokban őrizték a valóságos néprajzi kincseket. „A tiloló asszonyokat bemutatva szemléltetjük, milyen volt a nyersanyag, hogyan sodorták a kendert, vagy a lent fonallá. A kukoricamorzsoló bácsi bemutatásával érzékeltetjük, hogy a kukorica minden darabját rendkívüli leleménnyel felhasználták. Táskákat, kosárkákat fontak belőle. Ami érdekes, hogy kevés férfi bábunk van, nehezebben is állnak meg a lábukon! A női csuhéalakok alapját a sűrű rakott szoknya adja meg. Az itthoni munka nagy részét nők végezték, talán ezért dominálnak a kiállításon” – tette hozzá Varga Zsuzsanna. A terem közepében lévő vitrinben gondtalanul sétálgató, kalapos elegáns kisasszonyokat fedezünk fel, akik parasztlánykától vesznek virágot. Valamennyi csuhébaba ruhája ízléses, részletesen kidolgozott, még a napernyők is.
Látogatásunkkor éppen kisvideót készíttek a múzeum dolgozói kedvcsinálóként, hogy ismertessék a gyűjtemény anyagát. A 2022. január végéig látható kiállítást ezen a héten pénteken és szombaton még bárki megtekintheti, hétfőtől hivatalosan már csak a beoltott lakosokat fogadják.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
