Vasárnap óta a német média kéjes örömmel csámcsog a Saar-vidéki tartományi választás eredményén, mondván: az Alternatíva Németországnak (AfD) megroggyant, a „szélsőjobboldali” pártnak befellegzett. Ezzel mindössze annyi a gond, hogy ebben a formában nem igaz.
Aki valamennyire is nyomon követi az AfD politikai pályafutását, az tavaly könnyen hozzászokhatott a párt által produkált két számjegyű eredményekhez: a 12 és 24 százalék közötti szereplések talán még a párton belül is abban a hamis illúzióban ringattak sokakat, hogy bárhol, bármilyen körülmények között sikerrel vehetik be a Merkel-féle rendszer meggyengült bástyáit.
Pedig ugyanazt az eredményt várni Németország egyik legnyugatibb tartományában, ahol a többségnek remekül megy az élet, mint mondjuk a keleti, tetemes mértékű munkanélküliséggel és szociális gondokkal küzdő Mecklenburg-Elő-Pomerániában, naivitás.
A kizárás árnyékában járva
Ha a politikai térkép realitásai nem tennék egyértelművé a helyzetet, nézzünk egy további faktort, amiért az AfD vezetősége nemhogy elkenődve nem lehet, de kifejezetten örülhet, hogy egyáltalán ilyen eredményt tudott produkálni:
ugyanis lassan fél éve húzódik az arról szóló vita, hogy a Saar-vidéki szervezetet úgy, ahogy van, kivágják-e a pártból, vagy sem.
Ennek olyan prózai okai voltak, hogy az AfD ottani ága igen élénk kapcsolatokat ápolt a német politikai/közéleti fősodorban neonácinak tartott Pegidával (Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen), ami nem igazán tetszett a centristább vonalat követő pártvezetésnek, akik így nyilván nem is kampányoltak olyan intenzitással társaik mellett, mint normál esetben tették volna. Bár a kizárások Damoklész kardjaként lebegtek a Saar-vidék alternativistái fölött, végül nem került sor olyan tisztogatásra, mint mondjuk a náci múlt rehabilitációját szorgalmazó Björn Höcke esetében, akinek a berlini holokauszt-emlékművet és a bűntudatkultuszt bíráló megnyilvánulásai miatt kellett repülnie.
A szervezeti feszültségek mellett sokan elfeledkeznek róla, hogy a tavalyi év egyik utolsó helyi szintű megmérettetése alkalmával, az alsó-szászországi önkormányzati választásokon alig kapott kevesebb szavazatot a párt mint most (akkor 7,8 százalékot húztak be), a Merkel vezette CDU pedig összesítésben 34,4 százalékot tudhatott magáénak, ami szintén figyelemreméltó eredmény volt, bár akkor ettől nem hasalt el úgy a média, mint most, a „Schulz-hatás” mellett.
Akkor épp a szociáldemokraták helyi elnöke jegyezte meg, hogy az ország gazdagabb régiói közé sorolható tartományban nem is rossz egy ilyen eredmény egy addig gyakorlatilag semmiféle politikai jelenléttel nem rendelkező alakulattól, különösen úgy, hogy a nyugati tartományokban sokkal erősebb a klasszikus pártok beágyazottsága. Most a Saar-vidéken ugyanez a helyzet: az AfD először jutott be a tartományi parlamentbe, ahol 3 helyet ért az eredményük. A vereség itt az lett volna, ha nem jutnak be és nem hallathatnák a hangjukat.
A Deutsche Wellének nyilatkozó politológusok is egyetértettek abban, hogy ebbe az eredménybe nem érdemes az AfD hanyatlását belemagyarázni, mert ez a történet teljes félreértelmezése lenne. Az eredményeket tekintve pedig szembeötlő, hogy a jobboldaliak a fent említett hátrányok mellett is ki tudták ejteni a versenyből a szabaddemokratákat és a zöldeket.
Attól még van baj
Ettől függetlenül persze Frauke Petryék nem lehetnek nyugodtak, mivel a párton belül nagyon is léteznek, sőt egyre éleződnek az ellentétek, főleg a szélsőjobb felé kacsintgató, a radikális politizálás határait feszegető kijelentéseikről elhíresült politikusok miatt.
Újabban a Jens Maier, drezdai ex-bíró körüli kizárási mizéria okozott nagyobb nyugtalanságot: az elnökség ugyanis eltávolította volna a januárban a holokauszt miatti bűntudat-kultusz véget éréséről értekező jogászt, ám a küldöttek többsége akkor bizalmat szavazott neki. Ez pedig a szélsőségeseket nehezen toleráló Frauke Petry társelnök komoly vereségét jelentette.
A pártvezetésnek jelenleg tehát sokkal nagyobb fejtörést okoz, hogy sikerrel egyben tudja-e tartani a láthatóan sokrétű ideológiai és politikai háttérrel rendelkező alakulatot, mintsem az, hogy a nyugati tartományokban nem annyira izmosak, mint keleten. Előbbi hosszabb távú problémát jelenthet számukra, míg utóbbi nem veszélyezteti a parlamentbe jutásukat, sőt valószínűleg még az elfogadható eredményüket sem.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
