Ezért boldogtalanok a magyarok

Cseppet sem érezték jobban magukat az emberek tavaly, mint 2013-ban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kutatásából. A gazdasági növekedés megindulása, a foglalkoztatás bővülése, valamint a keresetek vásárlóerejének növekedése sem volt elég ahhoz, hogy összességében javuljon az emberek jólléte. Egy nullától tízig terjedő skálán 6,1-es szinten stagnál az élettel való elégedettség már két éve. A magyarok több mint negyede nagyon elégedett, 5,2 százalékuk nagyon elégedetlen volt az életével.

Mi több, a munkánkat sokkal kevésbé szeretjük, mint korábban: a 2013-as 7,1-es pontszám mostanra 5,8-re csökkent, ami azt jelezheti, hogy az új munka törvénykönyve egyáltalán nem talált kedvező fogadtatásra a dolgozók körében, s a közfoglalkoztatás tömegessé válása sem segítette a helyzetet. Az emberek a saját anyagi helyzetüket egyenesen rossznak tartják, habár egy hajszálnyi javulást láthattunk: 5,2 pontról 5,3-ra javult ez a mutató.

Az anyagi helyzetükkel a legelégedetlenebbek az alapfokú végzettségűek voltak, ami a gyenge munkaerőpiaci státusra vezethető vissza. Az iskolai végzettség szintjének javulásával párhuzamosan nőtt az élettel való általános elégedettség: az alapfokú képzettségűek válaszából jött ki a legalacsonyabb érték (5,3 pont), a legelégedettebbek pedig a felsőfokú képesítéssel rendelkezők (7 pont) voltak.

Nagy szükség lesz a kormány otthonteremtési programjára is, hiszen a lakhatás megítélése is romlott, habár a lakókörnyezet minőségének megítélése javult. A kutatásból kiderült az is, hogy a magyarok leginkább a személyes kapcsolataikkal elégedettek, de itt is romló tendenciát figyelhetünk meg.

Így aztán nem is meglepő, hogy arra a kérdésre, miszerint az elmúlt hónapban milyen gyakran volt boldog, a felnőtt lakosság 57 százaléka (2013-ban 56) számolt be arról, hogy általában – többnyire vagy mindig – annak érezte magát. A megkérdezettek 15 százaléka ugyanakkor ritkán vagy soha, 28 százalékuk csak időnként érezte boldognak magát.
Az élettel való elégedettség a fiatal felnőttek körében volt a legmagasabb (6,9 pont), s az életkor előrehaladtával párhuzamosan csökkent. A 74 éves vagy annál idősebb korosztály volt a legkevésbé elégedett az életével.

Növekvő bizalmatlanság

Az emberek iránti bizalom az összes szubjektív változó közül 2015-ben is a legalacsonyabb átlagértéket, 5 pontot mutatott, és a 2013-ban mért 5,3-as értékhez képest is romlott. A kutatók szerint az emberekkel történő pozitív együttműködés, az emberekbe vetett bizalom a társadalmi tőkével, a társadalmi integrációval, valamint a jólléttel is szoros kapcsolatban áll. Az emberekbe vetett bizalom a nagyvárosokban élőknél nagyobb volt.

Így készült az elemzés

A szubjektív jóllét – az OECD definíciója szerint – az embereknek a velük történt eseményekkel, a testükkel, a gondolataikkal és az életkörülményeikkel, összességében az életükkel kapcsolatos különböző értékelések gyűjtőfogalma. A szubjektív jóllét területének kulcsváltozója az élettel való elégedettség, valamint a jellemző érzelmi állapotok, amelyek segítségével az egyén mentális közérzetét jellemezhetjük. A szubjektív jóllét mutatói az egyén életminőségét, az életével való elégedettségét, egyéni értékelését (mentális egészségét, érzelmi állapotát) mérik önbevallásos adatfelvétellel.

Szerző: Hornyák József


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »