Torja közössége, valamint Erdély számos településéről érkező vendégek tudományos és kulturális emlékkonferenciával tisztelegtek altorjai báró Apor Péter (1676–1752) előtt születésének 350. évfordulója alkalmából május 31-én. A rendezvény különleges jelentőségét tovább erősítette, hogy Apor Pétert számos ma élő erdélyi nemesi család is közös ősének tekinti, így az emléknap nemcsak a kiemelkedő 18. századi történetíró és közéleti személyiség munkásságának szólt, hanem egy ma is élő családi és kulturális örökségnek is. A konferenciát megelőző napon a RoyChowdhury-Apor lányok lovasíjász-bemutatóval idézték fel az ősi magyar lovas íjászat hagyományát, végigvágtatva az Apor-kúria előtt.
Emlékezünk altorjai báró Apor Péterre
Altorjai báró Apor Péter Erdély egyik legjelentősebb emlékiratírója, történetírója és művelődéstörténeti krónikása volt. Torján született az ősi Apor család sarjaként, tanulmányait Kolozsváron, majd a nagyszombati egyetemen végezte. Élete során fontos közéleti tisztségeket töltött be, többek között Háromszék főkirálybírája és Küküllő vármegye főispánja volt.
Legismertebb műve, a Metamorphosis Transylvaniae a régi Erdély világának egyik legfontosabb dokumentuma. Ahogyan kortársa, a zágoni Mikes Kelemen a Törökországi levelekben az emigrációból örökítette meg egy elveszett korszak emlékeit, úgy Apor Péter Erdély mindennapjait, szokásait, ünnepeit, viseleteit és társadalmi rendjét mentette át az utókor számára. Munkásságuknak köszönhetően ma is képet alkothatunk arról, hogyan éltek, gondolkodtak és ünnepeltek Erdély magyarjai és székelyei a fejedelemség utolsó évszázadában.
Tudományos konferencia
A konferenciára Erdély különböző vidékeiről érkeztek résztvevők és érdeklődők. Jelen voltak vendégek többek között Brassó megyéből, Fehér megyéből és Székelykocsárdról is. A rendezvény a román és magyar tudományos élet képviselőit egyaránt megszólította, méltó módon tükrözve Apor Péter örökségének közös erdélyi jelentőségét. Az előadások sokoldalúan mutatták be Apor Péter életművét és korát.
Dr. habil. Tóth Zsombor az Apor család eredettudatát és a családi múlt megjelenését elemezte. Varga László és Pethő Loránd Apor Péter műveinek román fordításaiból olvasott fel részleteket. Nemes Gyula a Lusus Mundi jelentőségéről beszélt, míg prof. dr. Nagy Levente az erdélyi identitás Apor-művekben megjelenő kérdéseit vizsgálta. Várallyay Réka kutatásaiban az altorjai Apor-kastély 17. századi késő reneszánsz falképeinek és allegóriáinak feltárásával és elemzésével mutatta be Apor Péter mindennapi életének és szellemi örökségének tárgyi környezetét. Dr. Lukács József Apor Péter gondolatainak mai érvényességét mutatta be, dr. Domokos Zsófia a végrendeletek tükrében elemezte személyiségét és értékrendjét. Prof. dr. Iulian Boldea a Metamorphosis Transylvaniae néprajzi és gasztronómiai vonatkozásait ismertette, míg dr. Gigi Dumitru Olariu az Apor család torjai udvarházának történetét mutatta be. Prof. dr. Tapodi Zsuzsanna Mónika Apor Péter alakjának irodalmi továbbéléséről beszélt, Sántha Attila a Botond-legendát elemezte, dr. Valentin Trifescu pedig a Metamorphosis Transylvaniae történeti és kulturális jelentőségét foglalta össze.
Az előadások közös tanulsága az volt, hogy Apor Péter öröksége nem csupán történelmi emlék, hanem ma is élő része Erdély kulturális önismeretének.
Az Apor család öröksége
Az Apor család neve évszázadok óta összefonódik Erdély történetével. A hagyomány szerint őseik már az Árpád-korban jelen voltak a Kárpát-medencében, később pedig meghatározó szerepet játszottak Székelyföld életében. Nevükhöz kötődik többek között a legendás Bálványosvár is, amely ma is a székely történelem egyik jelképe. A konferencia egyik legfontosabb és legmeghatóbb üzenete a történelmi folytonosság volt. Kevés közösség mondhatja el magáról, hogy egy több mint ezer éve ismert család leszármazottai ma is aktív szereplői kulturális és közösségi életének. Az Apor család utódai nem pusztán emlékeznek őseikre, hanem életükkel is továbbviszik örökségüket.
Lovas íjászat az Aporok földjén
Az emléknap különleges színfoltja volt a Perkő Lovasíjász Csoport bemutatója. E harcművészeti közösséget a szentléleki Török Albert és a sepsiszentgyörgyi Nagy Attila hozta létre azzal a céllal, hogy a lovas íjászat ősi hagyományát élő formában őrizzék meg. A csoport a Kassai Lajos által felépített lovasíjász-iskola része, és évek óta dolgozik azon, hogy ez az ősi magyar harci művészet tovább éljen a fiatalabb nemzedékekben.
A bemutatót Török Albert vezette. A fellépők között volt Balázs Gábor, Mihály Csaba, Fehér Áron, Veres Henrietta, Máté Anna, valamint jómagam és gyermekeim, Kála Sophia és Johanna Camilla. A szervezésben és lebonyolításban Török Ákos, Bajkó Oliver és Vivien, valamint RoyChowdhury Margaréta működtek közre. A lovasíjász-bemutató különleges szimbolikus erővel bírt. Az Aporok egykori földjén, az Apor család leszármazottainak jelenlétében fiatalok gyakorolták azt a tudást, amely a magyarság legkorábbi évszázadaihoz kapcsolódik. A múlt itt nem múzeumi tárgyként jelent meg, hanem élő valóságként.
Az örökség továbbadása
A résztvevők számára különösen megható volt látni, ahogyan a legfiatalabb generációk kapcsolódnak ehhez az örökséghez. A lovasíjász-bemutatóban szereplő gyermekek nem csupán egy látványos előadást mutattak be, hanem mozdulataikban, kitartásukban és jelenlétükben egy évszázadokon át fennmaradt hagyományt elevenítettek meg. Kiskorú gyermekeim – Kála Sophia, Margaréta és Johanna Camilla – aktív szerepet vállaltak a rendezvényen: végigvágtattak az Apor-kúria előtt, és íjásztudásukat is bemutatták, míg Margaréta saját alkotásaiból rendezett kiállítással is gazdagította a programot.
Az ünnepség egyik csendes, mégis erőteljes üzenete az volt, hogy a történelem nem csupán a könyvek lapjain él. Amikor egy ezeréves család leszármazottai ugyanazon a földön elevenítik fel őseik hagyományait, amikor gyermekeik újra lóháton feszítik meg az íjat, akkor a múlt és a jelen valóban összeér. Az ilyen pillanatokban válik kézzelfoghatóvá az a folytonosság, amely generációkon át őrzi és továbbadja egy közösség önazonosságát.
A hagyomány élő ereje
Erdély egyik legnagyobb értéke éppen ez a folytonosság. Az a képesség, hogy a történelem viharai, háborúk, határváltozások, szétszakadt családok és generációkon át hordozott sebek ellenére megmaradnak azok a szálak, amelyek összekötik a jelent az ezer évvel ezelőtti múlttal. Torján Apor Péter 350. születésnapjának emléknapján sokan érezhették ezt a kapcsolatot. Nem csupán egy történelmi személyiségre emlékeztek, hanem arra a különleges örökségre is, amely Erdélyt a magyarság egyik legfontosabb kulturális és lelki otthonává teszi. A konferencia és a hozzá kapcsolódó lovasíjász-bemutató azt bizonyította, hogy a hagyomány nem a múlt megőrzött maradványa, hanem nemzedékről nemzedékre továbbadott életforma. Torja ezen a napon több volt egy emlékhelyszínnél: találkozási ponttá vált, ahol évszázadok és generációk kapcsolódtak össze.
Apor Péter emléke, az Apor család öröksége és a fiatal lovas íjászok jelenléte együtt üzente, hogy amíg vannak családok és közösségek, amelyek őrzik és megélik örökségüket, addig az ezeréves szálak nem szakadnak el, hanem tovább kötik össze a múltat a jövővel.
RoyChowdhury de Ulpur Sándor
(A szerző zabolai gróf Mikes Katalin kisebbik fia, aki a Mikes-birtok erdős ügyeivel foglalkozik.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
