Életemben egyszer voltam úttörőtáborban. 3 napot egy elit úttörőtáborban, Varaderóban (Kuba). Nemzetközi esemény volt, minden kommunista és kommunistagyanús ország úttörőmozgalma képviseltette magát, plusz még egyes nem-kommunista országok kommunista diákszervezetei is jelen voltak.
Kádár elvtárs úgy döntött: pénzkidobás lenne elkölteni egy halom pénzt 10-20 magyar úttörő + kísérők kiutaztatására egy távoli, de teljesen felesleges eseményre. Hiszen van Kubában majdnem 100 magyar kiküldött, azaz menjenek ezen családok úttörő korú tagjai az eseményre! A költség így az eredeti százada, csak Havannából kell egy darab busz Varaderóba, ez másfél órás út (a távolság kb. 130 km). S kísérő meg majd lesz 2-3 aktív magyar párttag anyuka, akinek napidíjat se kell adni, mert úgyis örülni fognak az ingyenes üdülésnek.
Aztán sikerült is összetrombitálni egy tucatnyi magyar “úttörőt”. Meg lett 3 darab kísérő anyuka. Én akkor 15 éves voltam, azaz pont benne a szabványos úttörőkorban (13-17 év), így én is a “delegáció” tagja lettem.
Magáról az eseményről is írhatnék, bár semmi különös nem volt, de most az egyik magyar kísérőről, egy akkori szemmel néniről, mai szemmel csinos fiatal nőről.
A 80-as évek eleje volt ez, az úttörőség már a bulizásról szólt egyedül, így azonnal fojtott röhögés volt a reakció, amikor a nő megpróbálta ideológialag lelkesíteni a társaságot. Pl. amikor a nő azt kiáltotta “éljen a kubai forradalom!”, a társaság fele bambán nézett, a másik fele meg megvonta a vállát, majd azt morogta “hát éljen”.
Amikor biztos voltam benne, hogy a nő nem látja, hogy nézem, alaposan megfigyeltem. Mint egy hervadó virág úgy viselkedett: látszott a fején: nem is annyira mérges lett, hanem mély szomorúság vett rajta erőt.
S nem volt semmi megjátszás benne. A későkádári Magyarországon a hatalom abszolút nem várt el már semmilyen ilyen aktívkodást, teljesen elegendő volt csendben lenni és nem beszélni Kádár és a szovjet uralom ellen, ezt leszámítva még simán kritizálni is lehetett szinte bármit.
A nő aztán elmondta a másik 2 kísérőnek, ő még menetelt gyerekkorában Sztálinvárosban is. S micsoda hangulat volt ott! Erre már összenézett a másik két kísérő, nem mondtak persze semmit, de a nézésük mindent elárult, azt fejezte ki egyértelműen: “ez hülye!”.
Kifejezettem megsajnáltam a nőt. Ha nem lett volna egy korosztállyal felettem, meg is próbáltam volna vígasztalni pár szép szóval.
Nem is tudom miért (ez persze csak közírói fordulat), de ez a nő jutott eszembe a Soros Magyar Hangja legutóbbi Kötöttfogás adása kapcsán, látva Lukácsi Katalin produkcióját. Ő idén lesz 35 éves, még a kor is egyezik nagyjából.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
