Ezzel tudsz esélyt adni az ellenzéknek, lesz újabb négy évük dömperezni, búgócsigázni és rollerezni.
Azt beszéltük a szerkesztőmmel, hogy írnunk kellene valamit a magyar ellenzék programjáról.
Nagyszerű terv, szögeztem le szigorúan és következetesen, majd éppen nekifogtam, hogy a semmiről, pardon, az ellenzék programjáról írjak valamit, amikor megérkezett.
Igen. Megjött a program. Az ellenzék programja. Itt van előttem papíralapon, nézegetem félve, nyúlok is felé, ahogyan kövér potrohú, gusztustalan rovarhoz nyúlkál az ember.
Első ránézésére az ellenzék programjáról meg kell vallani, hogy igen jól sikerült. Mondhatnánk, remek szakmunka. Fordításból jeles, áthallásból dicséretes. Csakhogy a helyzet az, hogy ha a nagyszabású ellenzéki programnak hetest adunk a tízes skálán, akkor a jelenlegi kormányzatnak tízes jár. Mert felépítik az országot, segítik a családokat, a gyerekeket, megvédenek minket a bevándorlóktól, minden magyart magyarnak látnak, hadd ne soroljam tovább. Ehhez képest az ellenzék remek programja már nem is olyan nagy dobás, továbbmegyek, amikor másodszorra átböngésztem, már remeknek sem tartottam, csak ügyesnek.
Ügyességnek azt nevezhetnénk a politikában, amikor valaki erőteljesen rácuppan az állami csecsre, tátott száján beáramlik az éltető anyag, majd tejtől csurgó, boldog arccal az illető azt mondja, hogy ha jobban belegondol, a kakaó egészségesebb az anyatejnél. Hát, lehet. A baj csak az, hogy ha állami csecsen nyerészkedsz, eleve hazudsz, hiszen semmid nincs, semmit nem tettél, semmihez nem értesz, pusztán hülyeségeket beszélsz.
A hazai ellenzék pont ilyen. Mondok néhány remek ötletet ebből a programból. Például „felszámolnák a trafikmutyit”. Rendben: és tessék mondani, hogyan? Vallatópadra húzzák, akinek narancssárga titkos igazolványa van? Vagy Ujhelyi-arcú emberek rugdossák az áldozatokat? Ki és hogyan döntheti el, egyáltalán büntetőjogi eszközökkel megvizsgálható-e, több ezer ember közül ki miként vagy miként nem jogosult tőkében, tudásban, szakértelemben egy trafik vezetésére? Szóval, semmit nem fogtok ti „felszámolni”, hacsak nem a saját pártotokat a tavaszi vereség után.
Páratlanul fontos meglátás a programban továbbá, hogy „az érettségiig minden magyar fiatal legalább középfokú nyelvvizsgát tehessen”. Bravó, tusé. Az persze aligha működik, hogy minden lusta diák mellett miniatűr, góliátelemes vörös tolmácsgép tüsténkedjen, így marad annak szomorú beismerése, hogy az ember csak ember, nagy csodákat ne várjunk. Hosszú éveken át egyetemet végzett diákok sokasága azért nem vehette át a diplomáját, mert nem tudott középfokú nyelvvizsgát szerezni. Persze, ha a Párt (helyesbítek, a Pártok) diktátuma lehatol a szív mélyére, akkor tanulni kell, nincs mese! Hiszen le is lőhettek volna, köszönet, hogy élek! Az ellenzék továbbá ingyenessé tenné az első diplomát. Ennek a mondatnak a komolyságán tűnődjünk egy cseppet, majd ha megtaláltuk a válaszunkat, helyezzük irányba magunkat a köpőcsészéhez vezető csinos magánösvényünkön.
Soroljam tovább az esztelenségeket? Hogy ők majd „átláthatóvá teszik” a nyugdíjbiztosításokat? Hogy – úgy általában, talán, nemegyszer és hovatovább – minden diáknak adnának egy tabletet? Meg hogy csökkentik a kórházi várólistákat? Nem sorolom kispályás, végtelenül oktondi pontjaikat, a sok általánosságot, melyekhez használati utasítás nem jár, minek is, ők sem gondolják komolyan. Amit olvasok, amit látok, csak azért értelmezhető, mert ezer szállal kapaszkodik a kormány intézkedéseihez. Ami jó benne, az a jelenlegi rendszer továbbgondolása, variációja. Ami pedig hülyeség (ebből akad azért több), eleve arra se méltó, hogy hosszan elemezgessük itt.
Annyit azért jegyezzünk vele az égre örök tanúságul, hogy ennek az ellenzéknek nincs programja. Márki-Zay Péter a leggyakrabban szó szerint azt sem tudja, mit beszél. Minden másfél órás szózatában elejt a kék szalagja mögül egy-egy olyan hajmeresztő baromságot, hogy a saját híveiknek is feláll a szőr a talpukon. Márpedig értelmes program és képességes vezető nélkül győzelem nincs, csak maszat és taknyolás. Bocsánat, hogy őszinte vagyok, de emlékszem még arra, amikor Mesterházy Attila rohant elöl a vörös zászlóval, annak is micsoda banánhéjtánc volt az eleje, a vége pedig minden idők leglátványosabb mélyen szántása. Kit akarnak ezek most legyőzni? Talán egymást és önmagukat először, a két totálisan ismeretlen tényezőt. Legyünk őszinték: amikor éppen nem hahotázik belőtt óvodásként, egy Kunhalmi Ágnesből bárki kinézi, hogy fogalma van másokról és önmagáról? Neki (nekik) kellene felváltaniuk Orbán Viktort, ugye. Hát…
E sorok írásakor erősen úgy tűnik, hogy a vásárhelyi Castrót, a szapora beszédű, merev álkatolikust leveszik a színpadról a porondmesterek. Ha marad, akkor minden idők legviccesebb kampánya elé nézünk. Ha pedig mégis felváltják Dobrevvel, Falus Ferivel vagy VV Szabival, akkor maradt három hónapjuk annak közlésére, hogy miért kellett előválasztást tartaniuk, ha az első három helyezett nem lesz miniszterelnökjelölt? És hogy a harmadik javára miért lépett vissza a második helyezett, de – figyelem – végül sem ők, sem Klárika nem járulhat a kedves választó elé? És hol marad a sokpárti összefogás, emberek? Hiszen naponta sározzátok egymást, ölitek, gyilkoljátok a riválist, tolakodtok előre merészen, bután és erőszakosan. Ti, a senkik, a semmilyen program alkotói. A senkik és a semmi urai, az üres zseb gazdái, a külföldi füttyszóra mozduló ügyes kis kedvencek.
Ezt szerettük volna elmondani az ellenzék programjáról. Ami tényleg pazar, szeretettel ajánljuk figyelmedbe, kedves olvasó. Ha elolvastad, eredj, és húzd be tavasszal a Fidesz–KDNP-t, ahogy szoktad, ahogyan kell. Ezzel tudsz esélyt adni az ellenzéknek, lesz újabb négy évük dömperezni, búgócsigázni és rollerezni.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
