Óriási üggyé hízott a PS minap elfogadott határozata, amelyben a Beneš-dekrétumok rendezésére szólított fel. Jöttek is reakciók Gubík Lászlótól, és a szlovák kormányoldal és konzervatív politikus képviselőitől. Elnézve a reakciókat, leszögezhetjük, hogy bár nem Michal Šimečka a legélesebb kés a progresszív fiókban, Ódor Lajost nem ejtették fejére, és magyarként és globalista szlovák politikusként pontosan tudja, melyik drótot kell megrángatni a kívánt hatás elérésére. Gyanítjuk, hogy a PS maga sem tudta, hogy mennyire zseniális tervet eszelt ki – ami sajnos a magyar közösségnek már komoly kárt okozhat. De haladjunk sorjában. Nézzük meg, mit ajánl, pontosabban nem ajánl a Progresívne Slovensko.
Aki vette a fáradtságot és elolvasta a PS vonatkozó nyilatkozatát, az láthatja, hogy a PS nem tett semmilyen vállalást. Csak elvárást fogalmazott meg a jelenlegi szlovák kormány felé. Ő maga nem tett hitet a Beneš-dekrétumok eltörlése vagy hatályon kívül helyezése mellett. Ezt később, a felháborodott szlovák „szuverenista” politikai oldalra reagálva sem tette meg. Sőt.
A PS saját magára vonatkoztatva csak a kollektív bűnösség elutasítását fogalmazza meg, de azt is a szlovák parlament 2007-es határozatára hivatkozva teszi. Arra a határozatra hivatkozik, amit a Szlovák Nemzeti Párt terjesztett be anno, és amely kimondja a dekrétumok megváltoztathatatlanságát és eltörölhetetlenségét. Akkor mégis mit ajánl a PS? Milyen tervek és szándékok húzódhatnak meg a háttérben?
Röviden: intrikát.
Atombomba a magyar-szlovák kapcsolatokra
Többször leírtuk, megtesszük újra: Ivan Korčok 2023-ban, mikor a globalista Adenauer Stiftung rendezvényén bejelentette indulását az elnökválasztáson, kijelentette, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok terén meg kell nyitni a vitás ügyeket. Korčok nem rendezést akart, épp ellenkezőleg. Politikai programot hirdetett, amelyben a történelmi sérelmeket a szlovák és magyar kormány közötti kapcsolatok elnehezítésére és módszeres elrontására használná az ellenzék. Többek között Brüsszel és a háborúpárti mainstream megbízásából. Ha Szlovákia nem védi meg Magyarországot a szavazati jog elvétele kapcsán, akkor Magyarország nem tudja megvétózni Ukrajna és a háború támogatását, a kontinens eladósítását és Ukrajna gyorsított felvételét az EU-ba. Ez lenne az alaphelyzet.
Korčok azóta több mindennel próbálkozott. Egyszer a magyar himnusz videóklipjébe is belekötött, amelyen szerepelt a szlovák zászló, máskor a bősi vízerőmű körüli vitán lovagolt. Mindig egy magyar-szlovák vagy uniós csúcstalálkozó előtt és alatt.
Most a PS a viszályáról próbálta meg ugyanezt. Nem szlovák oldalról támadta be a magyar-szlovák kormányközi kapcsolatokat, hanem a felvidéki magyar oldalról. A dokumentum, amit nagylelkűen elfogadott a PS, csak a Szlovák Köztársaság kormányát kéri fel bizonyos lépésekre. A PS maga semmilyen vállalást nem tett a Beneš-dekrétumok kapcsán. Egyetlen vállalást olvashatunk az utolsó pontban, de az a magyarok helyzetének javításáról szól, konkrétumok nélkül.
Amit ma sok felvidéki magyar pozitív gesztusként értelmez, valójában egy támadás. És csapda. A PS talán nem is tudatosította, milyen láncreakciót indított el. Sikerült ugyanis nehezen helyreállítható károkat okoznia a szlovákiai magyarok és szlovák viszonyában.
A szlovák szuverenista-nemzeti oldal ész nélkül ráharapott a csalira
Milan Krajniak, a konzervatív KÚ párt vezetője a facebookon borult ki a PS kezdeményezésén. Nem értette meg a PS taktikájának fent felvázolt lényegét, de nem fogta fel saját szavai következményeit sem. Krajniak megváltoztathatatlannak tartja a Beneš-dekrétumokat. Egy olyan politikustól, aki helyesli a kettős állampolgárság alkotmányellenes megtorolását, az üzenet sajnos egyértelmű.
Lehet közös ellenség a háború, a migráció és Brüsszel, a szlovák konzervatív-nemzeti és szuverenista oldal sosem lesz elég elegáns és nagy játékos, hogy ne játssza el egy félmilliós nemzeti közösség jóindulatát vélt vagy valós igaza bizonygatásában. A PS egyébként zéró súllyal rendelkező nyilatkozatára Krajniak, Šutaj Eštok és Zoroslav Kollár olyan mélyről fakadó kicsinyességgel reagáltak, mintha minimum határrevízióról lenne szó.
Nem tudatosították, milyen lehetőséget játszanak el. Mától ugyanis minden egyes határokon belüli szlovák-magyar politikai együttműködésre rá fog vetülni otromba facebook-bejegyzéseik árnyéka. Mert nem tudtak túllépni a kis nemzetek rövidlátó politikusaira jellemző beidegződésein. Leszerepeltek, és félő, hogy a magyar és szlovák szuverenista erők esetleges jövőbeli együttműködését is ellehetetlenítették.
A Magyar Szövetség ebből nem tud jól kijönni
A Magyar Szövetség esetében a PS lépése három lehetséges hatást válthat ki.
Az első, hogy elcsábíthatja a pártból a liberális, vegyes, bizonytalan identitású választókat. Ezután a pártnak a konzervatív keménymag felé kellene fordulnia, de azt a nemzeti szárny ellehetetlenítését szolgáló „gyűjtőpártiság” elve, a pártban hemzsegő liberális-progresszív elemek nem engedik. Így folytatódik a semleges politika, a párt pedig lemorzsolódik a vezetőség tehetetlensége okán. Amit a semmitmondással nyertek is, azt a PS most napok alatt fogja lefölözni. Ennek veszélyére egyébként épp pár napja megjelent cikkünkben hívtuk fel a figyelmet.
A másik lehetőség, hogy a PS így akarja magához édesgetni a Magyar Szövetséget. A két párt már korábban is folytatott egyeztetéseket az együttműködésről és közös nevezőkről. Most itt van egy újabb közös nevező: a Beneš-dekrétumok.
Fontos kiemelni, hogy a Beneš-dekrétumok rendezése az egyetlen valódi, kézzelfogható nemzetpolitikai elem Gubík László 13 pontos programjában. És ahogy egyszer rávilágítottunk, épp ez a pont lehet a legnagyobb akadálya a szlovák pártokkal való együttműködésnek – vagy épp más jellegű választási közösködésnek.
A PS ezzel a rá nézve semmilyen kötelezettséget nem jelentő határozattal meghívta a magyar pártot. Ha Gubík elutasítja, a progresszív sajtó ellene fordul, ahogy a nem konzervatív magyar választó is. Márpedig épp a mindenkinek megfelelni akarásra tette fel Gubík az egész párt jövőjét. A következmények tehát pusztítóak lehetnek. Ha Gubík elfogadná a PS ajánlatát… nos, egy ilyen döntést nem lehetne sem a magyar választók többségének, sem a magyar kormánynak elmagyarázni. mert ekkora böszmeséget még Bugár Béla és köre sem vállalt be – ők csak Dzurindáig merészkedtek…
Egy igazán életszagú változat
A fenti forgatókönyv miatt azonban adódik egy harmadik, erősen elméleti lehetőség is. Gubík László többször megerősítette, hogy „szükség esetén” a Magyar Szövetség nem fog önállóan indulni. Vagyis a következő választáson egy szlovák párt listáján szerepelnének a magyar párt jelöltjei is… Na már most.
A PS-nek egy parlamenten kívüli Magyar Szövetség többet ér, mint egy parlamenti formáció. Amíg a Magyar Szövetség parlamenten kívül van, a dél-szlovákiai választók egy jelentős része a progresszívekre szavaz. Plusz, nem bonyolítja a koalíciós tárgyalásokat egy sokadik szereplő (nem nemzetpolitikára gondolunk, hanem a funkciók elosztására). Ráadásul, most, hogy a PS vezeti a felméréseket, és jelen állás szerint megnyerné a választást, a parlamenten kívül rekedt pártokra leadott szavazatok is elsősorban őt erősítik majd.
A lényeg az, hogy PS-nek kifejezetten érdekében áll parlamenten kívül tartani minden magyar vagy magyarként definiált formációt.
Ha én el akarnám lehetetleníteni azt, hogy a Magyar Szövetség bármelyik szlovák párttal egyeztessen egy esetleges közös indulásról, pontosan azt tenném, amit a PS. Fognám az egyetlen, az adott párt létjogosultságát még úgy-ahogy igazoló programpontot (Beneš-dekrétumok), és kisajátítanám. A magyar pártnak így muszáj kiállnia a téma mellett, hogy bizonyítsa, hogy ez az ő programja, nem másé. De ezzel egyúttal ellehetetlenülnek a tárgyalásai is.
A PS szemfényvesztése egy tökéletes vihar. Ha tudatosan csinálták, elismerésem. Ha a viszonyokat jól ismerő magyar háttéremberek súgták a stratégiát, akkor elismerésemmel csak a terv iránti megvetésem vetekszik. A lényeg azonban nem változott. A magyar közösség nem nyert semmit, még gesztust sem.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Michal Šimečka hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
