Ez nem fair

Ez nem fair

Azért a koronavírus-járvány is jó valamire. Például arra, hogy rávilágítson olyan ellentmondásokra, amelyekre csak akkor figyelünk, amikor baj van.

Mert ugyan kit érdekel, hogy ellentmondás van az emberek viselkedése és a tudományba vetett bizalmuk között addig, amíg jól megy a sorunk? Évek óta tanulmányozzuk a különböző felméréseket, amelyekből rendre a tudományos intézmények jönnek ki győztesként, mint a legmegbízhatóbbak.

A legfrissebb felmérés szerint Szlovákiában a lakosság háromnegyede a toplista élére tette a Szlovák Tudományos Akadémiát.

De ugyanez a helyzet Magyarországon, sőt egész Európában, állapította meg tavaly ősszel az UNESCO Nemzetközi Téli Iskolája: „Míg a bizalom a politikai, gazdasági élet szereplői iránt alapjaiban rendült meg, a tudományba és művelőibe vetett hit erősödött.”

Akkor viszont nem értem, hogy Szlovákia lakosságának miért csak az egyharmada van beoltva? Nem értem, hogy Európában miért nem éri el az átoltottság még az 50 százalékot sem?

A kérdésre, hogy miért nem oltatod be magad, a leggyakoribb válasz: mert nem hiszek benne. A második leggyakoribb válasz meg úgy kezdődik, hogy a Facebookon, az interneten azt olvastam, hogy… Ki érti az ilyen embert? Az orvosoknak, a kutatóknak nem hisz, de az internetnek és a Facebooknak igen.

Hírdetés

Ugyanakkor a közvélemény-kutatóknak azt mondja, hogy a tudomány szentélyeiben bízik leginkább. Akárhogy is nézem, ez sehogy sem jön össze. Vagy a válaszadók szövegértésével van gond, vagy egyszerűen csak hazudnak. Nem merik vállalni, hogy nem a tudományban bíznak, hanem a tudományosnak látszó összeesküvéseknek hisznek. Meg a szomszédnak, a barátnő barátnőjének, aki olvasta valahol, hogy…

De miért is csodálkozom? Ha igaz, hogy a tudomány az igazság keresése, márpedig ez kétségtelenül igaz, akkor látnunk kell, hogy korunk véleményvezérei naponta vonják kétségbe az igazságot.

A tudományosan alátámasztott tényeket. Például azt, hogy fiúk és lányok születnek. Az is az igazsághoz tartozik, hogy néha furcsa tréfát űz a természet, és lánytestbe fiú kerül vagy fiútestbe leány. Van ilyen. De az már nem igaz, hogy rögtön tudjuk, miről is van szó, ha egy fiú szeret babával játszani, vagy egy kislány autókat tologat. A progresszivitás jegyében pedig a felnőttek megváltoztatják a gyermek nemét.

Az is a tudomány megcsúfolása, ha egy magát nőnek érző férfi sportolót nőkkel engednek versenyezni, ahogyan arra sor kerülhet a nyári olimpián.

Laurel Hubbard nyolc évvel ezelőtt még férfi versenyző volt, most a női mezőnyben indul. Súlyemelésben. És nagyon hálás ezért a befogadó szeretetért, amivel nemváltó műtétje után megajándékozta az új-zélandi sportvezetés. Csak éppen a nőnek született női sporttársai berzenkednek. Rossz vicc, mondják, hiszen mindenki tudja, hogy a sportban, főleg a súlyemelésben igenis számít a biológiai nem. És képzeljék el, odáig fajult a vita, hogy az egykori teniszcsillagot, a vállaltan leszbikus Martina Navrátilovát transzfóbnak bélyegezték meg, mert azt merte mondani, hogy biológiai férfiak nem versenyezhetnek biológiai nőkkel. Ez bizony nem fair.

Megjelent a Magyar7 2021/26. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »