Alberto Villasana nyílt levele Őszentsége XVI. Benedek Pápának!
Szentatya!
Miután Őszentséged megállapította, hogy magas rangú vatikáni körökön belül az egyházi szabadkőművességhez tartozók valóban eltökélték, hogy az életedre törnek, elhatároztad a lemondásodat. Néhány napon belül közölted testvéreddel, Georg Ratzinger atyával, hogy el fogod hagyni Szent Péter székét, hisz soha nem gondoltad volna, hogy az „Egyháznak ezt az arcát” fogod egyszer megismerni. Karácsony előtt már meghoztad a döntést a lemondásodat illetően, bár nyilvánosan nem jelentetted azt be egészen 2013. február 11-éig.
Nem mintha féltél volna megválni az életedtől, hiszen tudvalevő, hogy bíborossá való kinevezésedtől fogva ígéretet tettél, hogy kész vagy az életedet adni Krisztusért. Sokkal inkább az Egyház javát keresve cselekedtél így, tekintetbe véve azt, hogy amennyiben tényleg sikerrel járt volna az ellened irányuló merénylet, úgy a halálod mintegy földrengésként hatott volna, amely a kúria belső ellentéteiből fakadóan szabadjára engedett volna egy befolyásszerzéstől és mesterkedésektől fűtött alvilági harcot az utódlás kapcsán. Nem a halálfélelemtől vezérelve, hanem az Egyháznak okozott lehetséges kár elkerülése érdekében döntöttél úgy, hogy tanácsosabb félrehúzódnod, hogy így semlegesítsd a fenyegetést és előmozdítsd a békés utódlást. Ezt pedig sikeresen elérted.
Egy Arnaldo Zenteno jezsuita atya tollából származó jelentés, amelyet 2013. április 9-én tettek közzé a <![CDATA[]]>grupobasesfys.blogspot.mx<![CDATA[]]> oldalon, beszámolt róla, hogy amikor a frissen megválasztott Ferenc pápa meglátogatott Castel Gandolfoban, ugyanezt vele is megosztottad: hogy az egyik ok, ami hatással volt a lemondásodra, az ellened irányuló fenyegetés volt, miután nyilvánvalóvá vált számodra, hogy merényletet terveztek ellened.
E tekintetben, Szentanya, még ha a nyilatkozatodban ki is fejezted, hogy „szabad elhatározásból” mondasz le, a helyzet az, hogy kisebb-nagyobb mértékben kényszerítve voltál, éppen az említett nyomás súlya alatt. Ebből következően a szabad elhatározásod a kanonikus doktrína alapján gyökerében („in radice”) megkérdőjeleződött. Noha a lemondásról szóló döntésedet a Kánonjogi Kódex (Egyházi Törvénykönyv) által neked biztosított jog alapján hoztad meg, ezt morális erőszak kényszere alatt tetted, ami, Szentatya, gyökerében érvénytelenítette ezt a végső döntésedet és végeredményben magát a hivatalos nyilatkozatot is, amelyet tettél.
El kell ismerni, hogy noha az Egyház mindig szent és sérthetetlen törvénynek tartotta, hogy egy pápa megválasztása örökös érvényű/életre szóló/visszavonhatatlan („ad vitam”), mégis pozitívum, hogy a Kánonjog számol azzal az eshetőséggel, hogy a pápa szélsőséges esetben lemondjon, mint a száműzetés, az üldöztetés, vagy egyéb súlyok ok. Ebből a szempontból a Kánonjogi Kódex 332-es kánonjában lefektetett lemondás joga mintegy „vészkijáratként” szolgál, és kellő, hogy biztosítva legyen, annál is inkább, mivel ez segített Őszentségednek, hogy az ellened és az Egyház ellen irányuló fenyegetést elhárítsd.
A helyzet az, Szentatya, hogy mivel a lemondásod ezen erkölcsi erőszak miatt gyökerében nem helytálló, kánonjogilag az nem történt meg. Következésképpen a pápai szék nem üresedett meg, és a következőkben megtartott pápaválasztó konklávé is teljességgel érvénytelen volt.
Ebből a torz és zavaros konklávéból, minthogy Te sosem szűntél meg Krisztus Helytartója lenni, egy ellenpápa került ki, aki a Ferenc nevet vette fel.
Az a kijelentés, hogy Bergoglio ellenpápa, nem jelenti azt, hogy szükségképpen rossz ember lenne, vagy rossz szándékai lennének. Az Egyház történelme folyamán 38 ellenpápa volt. Ez mindössze arra utal, hogy ő nem Krisztus földi Helytartója, és így a pápai tévedhetetlenség karizmájával sem rendelkezik.
Ezt az is bizonyítja, hogy az óta számos tévedésbe esett, amelyek eretneknek minősülnek és az egyházi hagyományba nem illeszkednek.Ilyenek a docetista eretnekség hangoztatása, miszerint Krisztus nem volt valóban haragos, hanem csak úgy tett; vagy, hogy a mózesi szövetséget Isten nem törölte el, amely ellent mond a Firenzei Zsinatnak és számos pápa tanításának; valamint annak a sürgetése, hogy „egy szegény Egyházra van szükség a szegényeknek”, miközben a mi Urunk az tanította, hogy az Egyház mindenkié kell, hogy legyen, gazdagoké és szegényeké egyaránt. Továbbá ilyen az V. Szent Piusz-féle mise megvétózása, amelyet pedig Te, Szentatya, korábban több vallásos és laikus közösség számára engedélyeztél; vagy a nagycsütörtöki utolsó vacsora ceremóniája, amikor is két muzulmán nő lábát mosta meg és nem pedig 12 papét, mint ahogy Te és elődeid mindig is tettétek, hiszen ezt a hagyományt maga a Megváltó alapította a tanítványok lábának megmosásával. Téves vallásközi párbeszéd, amely szörnyű következményekkel fenyeget Isten népének hitére nézve; nem beszélve a liturgia és a hagyomány folytonos áthágásairól, amelyek jól láttatják azt, hogy Ferenc milyen kevésre értékeli a pápai hivatalt.
Egyre több pap beszél egymás között Bergoglionak ezekről az értelmezhetetlen akcióiról. Így például, Paul Kramer atya, a fatimai jelenések szakértője, aki egészen odáig ment, hogy nyilvánosan felszólalt Ferenc pápa lemondásáért – követve Belarmino Szent Róbert, Szent Alfonso María de Liguori, Szent Antal és III. Ince pápa doktrínáját, akik azt tanították, hogy amikor megmutatkozik, hogy egy pápa eretnek, akkor automatikusan elveszíti a pápai címét, mivel többé nem mondható katolikusnak: „Aki nem tag, az nem lehet vezető.” Assisi Szent Ferenc, akinek Ferenc pápa a nevét viseli, előre megmondta, hogy jön majd egy pápa, akit „nem kanonikus úton választanak meg”, és aki „nem valódi pásztor lesz, hanem az Egyház lerombolója”.
Tudjuk, Szentatya, hogy egészen mostanáig inkább egy megfontolt, óvatos csendbe akartál burkolózni ennyi „mellélövés” láttán, igyekezvén lelkileg megerősödni, mint ahogy Krisztus is tette, amikor elvonult a pusztába a szenvedése és a halála előtt.
Azonban fel kell majd emelned a hangodat, amint megpróbálják meghamisítani az Oltáriszentséget, hogy szentségi mivoltától megfosszák és csak egy jelképpé tegyék, ahogy az a protestánsoknál jellemző, hogy többé ne feszélyezze a más felekezetűeket. Azon a napon, amely már nincs messze, nem fogod magadban tartani a felháborodást, és nyilvánosan el fogod ítélni ezt a szentségtörést. Sajnos, addigra már sokan meg lesznek tévesztve, és távol kerülnek az igaz hittől.
E tekintetben, Szentatya, elkezd majd beteljesedni a fájdalmas egyházszakadás, amit több szent és misztikus előre megjövendölt, a hittagadó egyház és a hithű egyház szétválása.
A próféciák azt mondják, hogy ez a szakadás egy időben fog megtörténni Európa váratlan orosz megszállásával, ami egybeesik majd az Ezékiel próféta által megjövendölt háborúval (Ez 38), a Harmadik Világháborúval. Akkor a legitim pápát, téged Szentatya, el fognak árulni és üldözni fognak, és titokban el kell majd menekülnöd Rómából egy messzi helyre, miközben az ellenpápa továbbra is kormányozni fogja az egyházat a hamis békét támogatva, a különböző vallások szentségtörő egyesítésével. Ez a hamis béke lesz az Antikrisztus világkormányának vallási támasza. Ez lesz az utolsó és a legnagyobb próbaétel, amit az igaz Egyháznak el kell szenvednie.
Ekkor az ellenpápa el fogja árulni a hitet, elfogadván ezt a koalíciót az összes felekezet és vallás között, és ezzel megtagadván magát a katolikus identitást. Téged, XVI. Benedeket, a végsőkig üldözni fognak, és X. Szent Piusz pápa látomása szerint kegyetlen mártírhalált fogsz halni az Eucharisztiáért, amit Lucía nővér ugyancsak leírt a harmadik fatimai titokban a látomása alapján.
Assisi Szent Ferenc azt mondta: „Lesz egy nem kanonikus úton megválasztott pápa, aki nagy szakadást fog előidézni”. Boldog Emmerick Katalin is feljegyezte: „Nagy ellenségeskedést láttam két pápa között, és láttam, hogy milyen gyászos következményei lesznek a hamis egyháznak (…) Ez olyan nagy szakadást fog okozni, amilyet még nem látott a világ.
A Szűzanya nyíltan megmondta La Salette-ben: „Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelyévé fog válni.”
Számos magán-kinyilatkoztatást és egyházi elöljáróktól származó felhívást fel lehet még sorolni:
A felvilágosult Canónico Roca, akit az egyházellenes beszivárgásban való közreműködése miatt közösítettek ki, így írt: „A jelenlegi formájában a pápaság el fog tűnni, az új társadalmi rendet fel fogják állítani Rómából, ugyanakkor Rómát mellőzve, Róma nélkül, Róma ellenére, Róma ellen. És ez az új Egyház, még ha nem is őriz meg semmit a skolasztikus diszciplínából és az Ősegyház kezdeti formájából, Róma mégis áldását fogja rá adni és kanonizálni fogja.”
Az új egyház az ellenpápa vezetésével támogatni fogja a vallások egyesítését és a hamis békét, beteljesítvén, amit Jézus Krisztus mondott, miszerint még a kiválasztottakat is meg lehet majd téveszteni.
Karol Wojtyła bíboros világosan kijelentette a Pennsylvaniai Eucharisztikus Kongresszus előtt 1977-ben, hogy: „A legnagyobb történelmi konfrontáció elő állunk, amelyben az emberiségnek valaha is része volt. A végső küzdelem előtt állunk az Egyház és az ellen-egyház, az Evangélium és az ellen-evangélium között. Ez az ütközet az Isteni Gondviselés tervei között szerepel, és ez egy olyan kihívás, amelyet az Egyháznak el kell fogadnia.”
1917-ben a portugáliai Fatimában három pásztorgyermeknek ugyanaz a kinyilatkoztatás adatott, csupán nagyobb részletességgel, mint amit X. Szent Piusz pápa néhány évvel korábban látomásában látott: „Láttunk egy fehér ruhába öltözött püspököt, akiről azt gondoltuk, hogy a Szentatya, amint egy romba döntött városból remegve, tétova léptekkel menekül.”
A kinyilatkoztatás fatimai „változata” még inkább afelé mutat, hogy Rólad lehetett szó, Szentatya, ahogyan kifejti: „Láttunk egy fehér ruhába öltözött püspököt, akiről azt gondoltuk, hogy a Szentatya.” Ha egyértelmű lett volna, hogy az akkor regnáló pápáról van szó, azt tagadhatatlanul megmondták volna. Ellenben, egy „fehér ruhába öltözött püspököt” láttak. Ők soha nem képzelték volna, hogy előfordul a „lemondásod”, vagyis itt csupán „sejtésükre” hagyakozhattak.
A második mozzanat még pontosabb, és sokatmondó: „remegve, tétova léptekkel” látták menekülni, ami következhet az előrehaladott korodból.
És egy harmadik, szintén sokatmondó dolog: ugyanerről a fehér ruhába öltözött püspökről, akit korábban menekülni láttak Rómából, később megerősítették, amikor látták, ahogyan megölik őt, hogy valóban a Szentatyáról volt szó.
A legitim pápa elmenekülését követően az ellenpápa Rómában fog maradni az „új egyház” élén, és támogatni fogja a vallások hittagadó egyesítését. Ez nem más, mint a Dániel próféta által régtől fogva megjövendölt „kétségbeejtő förtelem”, amelyet, a szent helyen állítanak fel, és ami egybe fog esni az Antikrisztus berendezkedésével a harmadízben újjáépített jeruzsálemi templomban.
Luigi Ciappi bíboros, II. János Pál pápa személyi teológusának szavaival élve: „A harmadik Titok arra utal, hogy az Egyház hitének elvesztése, azaz a hittagadás (aposztázia) az Egyház központjából fog kiindulni.”
Szentatya, szeretnénk, hogy tudd, hogy szüntelenül imádkozunk érted, hogy a hited soha ne lankadjon, és hogy Isten adja meg Neked a szükséges erőt, hogy tanúságot tegyél, és hogy kész legyél Iránta való szeretetből magadhoz ölelni a mártírságot. Még mindig a fülünkbe cseng az a néhány szavad, amelyeket utolsóként mondtál Szent Péter székéből: „Ti mellettem lesztek, habár a világ számára rejtve fogok maradni.” (a római klérushoz intézett beszéd, 2013. Február 14.) Melletted vagyunk, Szentatya, és az elkövetkezendőkben is melletted leszünk, bármit is tartogat számodra az Isteni Gondviselés.
<![CDATA[]]>http://biblicalfalseprophet.com/tag/alberto-villasana/<![CDATA[]]>
<![CDATA[]]>http://magyarno.com/alberto-villasana-nyilt-levele-oszentsege-xvi-benedek-papanak/<![CDATA[]]>
Forrás: <![CDATA[]]>Bádog – Bayer Zsolt blogja<![CDATA[]]>
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
