Ez még mindig a férfiak világa Lakatos Krisztina2023. 12. 25., h – 12:18
Az az egyszerű tény, hogy van okunk „női problémákról” beszélni, világosan mutatja, hogy a férfiak világában élünk. Az évszázadok során kialakult rendben a (szak)politika, a tudományos kutatás alapértelmezetten mindig is a férfiakra összpontosított, míg a nőket szolgáló kezdeményezések „nőközpontúnak” minősültek. De míg az embert a férfival azonosítják, a nők életének gyakorlatilag egyetlen aspektusa sem épül be a kutatásba vagy a döntéshozásba. A nőket mellőző vizsgálatok nem „nemsemlegesek” – egyszerűen hiányosak.
A következmények pedig végzetesek lehetnek. Például a nők 73%-kal nagyobb valószínűséggel sérülnek meg, 17%-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg autóbalesetben, mint a férfiak. Ennek egyik oka, hogy a töréstesztekben használt bábukat egy átlagos férfitest alapján tervezték meg. „Női” bábuk tavalyig nem is léteztek, és a szabályozó hatóságok továbbra sem követelik meg, hogy alkalmazzák őket a tesztelések során.
Az egészségügyi dolgozók által használt egyéni védőeszközöket is a férfiak testére optimalizálták, és a méretarányok akkor is változatlanok maradnak, ha a nőknek szánt eszközöket kisebb méretben gyártják. A brit egészségügyi dolgozók körében végzett 2020-as felmérés szerint a nők 44,7%-a találta rosszul illeszkedőnek a PPE védőoverált, míg a férfiak mindössze 15,3%-ának volt panasza. Egy nemrégiben Kanadában végzett felmérés szerint a válaszadó nők több mint 80%-a számolt be problémákról a védőruházattal kapcsolatban.
Hasonlóképpen, a rendőrök által használt „uniszex” testpáncélt férfiakra tervezték, így nők számára kényelmetlenek, ráadásul a nők potenciálisan sebezhetőbbek a támadásokban, különösen a hónalj és a nyak körül. Az Egyesült Királyságban, ahol jelenleg 50 000 nő szolgál rendőrként, csak idén vezették be a nőkre szabott golyóálló mellényt.
Bár a nők már nincsenek kizárva a klinikai gyógyszerkutatásokból, továbbra is alulreprezentáltak, különösen a vizsgálatok korai szakaszában. Ennek eredményeként náluk továbbra is nagyobb a kockázata a káros mellékhatásoknak, nem utolsósorban azért, mert az ajánlott adagokat nem rájuk optimalizálták. Számos kutatás igazolta, hogy amikor a nők ugyanazt a gyógyszeradagot kapták, mint a férfiak, az esetek több mint 90%-ában a nők erősebb és több mellékhatást tapasztaltak. Egyetlen példa: az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága ma már azt javasolja, hogy a nők a „standard” adag felét kapják az Ambien nevű altatóból; az ajánlás előzménye az volt, hogy a nők súlyos mellékhatásokat tapasztaltak (ide értve a közlekedési balesetek nagyobb arányát a gyógyszer használatát követő reggeleken), a kutatók pedig rájöttek, hogy az eredetileg ajánlott adag sokkal magasabb vérkoncentrációt eredményezett és jóval lassabban ürült ki a nők szervezetéből, mint a férfiakéból.
Tovább rontja a helyzetet, hogy ha olyan egészségi problémákról van szó, amelyek elsősorban a nőket érintik, a kutatást általában egyáltalán nem finanszírozzák. Az esetek közel 75%-ában, amikor egy betegség elsősorban az egyik nemet érinti, a minta a férfiaknak kedvez: a „férfibetegségek” túlfinanszírozottak, a „női betegségek” pedig alulfinanszírozottak.
Az egészséggel kapcsolatos, különféle modellezésekhez felhasznált adatok elsősorban férfiaktól származnak, ami komoly kockázatokat rejt magában, mivel az egészségügyben megjelenő mesterséges intelligencia ezekre az adatokra épít. Ha egy férfi fájdalomról számol be a bal karjában és a hátában, egy egészségügyi alkalmazás – amely a szív- és érrendszeri megbetegedések túlnyomórészt férfiproblémákhoz kapcsolódó adataiból „tanult” – azt javasolja neki, hogy kérjen orvosi segítséget, mert előfordulhat, hogy szívrohama van. Ugyanez az alkalmazás egy nőnek inkább azt sugallhatja, hogy depresszióban szenved, ezért nincs szüksége sürgős ellátásra, annak ellenére, hogy a nők aligha immunisak a szívrohammal szemben.
Az AI más módon is árthat a nőknek. 2015-ben az Amazon beszüntette a mesterséges intelligencián alapuló munkaerő-toborzó eszköze alkalmazását, mivel az elfogultan viselkedett a nőkkel szemben. Mivel az előző évtizedben benyújtott önéletrajzok mintázatainak megfigyelésével „tanulta meg” értékelni a jelentkezéseket – ezek az önéletrajzok túlnyomórészt férfiaktól származtak –, a számítógépes modell magasabbra értékelte a férfi jelölteket. Ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a mesterséges intelligencia kutatóinak mindössze 12%-a, a szoftverfejlesztőknek pedig 6%-a nő. Számos más vállalat, amely továbbra is hasonló szoftvert használ a toborzáshoz, nem vesz tudomást a lehetséges elfogultságról.
Bár számos bizonyíték támasztja alá, hogy a nemek közötti egyenlőség felé tett lépések fontos szerepet játszanak a gazdasági fejlődés előmozdításában, a növekedés kizárólag makroszintű szempontjaira összpontosító elemzések figyelmen kívül hagyják ezt a vonatkozást. Ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy a kormányzati kiadások, az adózás és a monetáris politika eltérő következményekkel jár a férfiakra és a nőkre nézve, az hibás gazdasági értékelésekhez vezethet, ami alááshatja a szakpolitikák hatékonyságát és az előrejelzések pontosságát.
Például a makrogazdasági tervezés nem veszi figyelembe a nők nem fizetett munkáját – elsődlegesen a gondozószerepben végzett munkát értjük ide. Az olyan feladatok ellátása, mint a főzés, a takarítás, adott esetben a vízhordás, valamint a gyerekek és az idősek gondozása jelentős gazdasági értékkel bír, becslések szerint a GDP 10–60%-át teszi ki. A nemi aspektusokra vak és süket elemzés eredményeként a nők túlterheltek és alulfizetettek.
A nők munkaerőpiaci részvételének növelését olyan döntéseknek kell kísérniük, amelyek csökkentik és újraosztják a nem fizetett munkaterheket.
Érdemes megállnunk egy pillanatra az India gazdasági kilátásairól folyó vitánál. Mivel India a közelmúltban a népességszámot tekintve megelőzte Kínát, egyes elemzők azt jósolják, hogy a gazdasági növekedésben is lekörözheti. Ám több kutató szerint ez csak akkor működhet, ha a népességnövekedés tükröződik a munkaerőben is, Indiában pedig a női munkaerő alacsony részvétele korlátozza a hatást.
A nem – a társadalmi nem – számos más szakpolitikai területen fontos szerepet játszik, beleértve korunk legnagyobb kihívását, a klímaváltozást is. A Fenntartható Fejlődési Célok által tárgyalt legtöbb egyéb kérdéshez hasonlóan a globális felmelegedés hatásai, az éghajlattal összefüggő katasztrófák aránytalanul érintik a nőket.
Ha a világ népességének felét utólagos, zárójeles gondolatként kezelik, a kutatások kevésbé pontosak, a szakpolitikák kevésbé hatékonyak, és csökken az emberi életminőség. Ez mindaddig nem fog változni, amíg a kifejezetten a nőkre vonatkozó tervezés nem válik normává a kutatás, a termékfejlesztés, a technológia és a politika minden területén.
Navika Mehta
A szerző a Nemzetközi Gazdasági Szövetség közgazdász-szerkesztője, a szervezet Nők a Gazdasági Kezdeményezésekben platformjának projektjein keresztül támogatja a nemek közötti nagyobb egyenlőséget és arányos képviseletet a gazdaság területén
©Project Syndicate
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
