Szélmalomharc a kivándorlással
A kisasszondi sajtüzem 12 család megélhetését biztosítja, de a nemzetközi hírnevű vállalkozás sem immunis a nyugati uniós tagországokba irányuló munkaerő-elvándorlással szemben:
„Volt egy kedves alkalmazottam, akit nagyon hozzáértő sajtkészítővé képeztettem, ő épp most távozik, hogy Svájcban kamatoztassa a tudását”
– mesélte Róna a brit lapnak, majd keserűen hozzátette, ő nem azokat hibáztatja, akik elmennek:
ugyan mindig ki tud taníttatni új szakembereket, de sajnos borítékolható, hogy azok is nyugatra fognak távozni.
A közgazdász saját bőrén tapasztalja, milyen káros hatásai vannak a munkaerő EU-n belüli szabad mozgásának, és az ennek következtében kialakuló „agyelszívásnak”, amit a kelet-nyugat irányú bérszakadékból fakadó feszültség tart mozgásban:
míg Magyarországon 400 eurós minimálbérért kell megszakadni az embereknek, addig Németországban, vagy Nagy-Britanniában ugyanazért a munkáért akár 1400 eurót is kaphatnak az alkalmazottak.
Róna Péter: Ha nem valósul meg a bérunió, Európa szétszakad
Megvalósítható-e a gyakorlatban a bérunió? Miért kevésbé fenyegető probléma az Európai Unió számára a migrációs válság, mint a nyugati és keleti tagállamok között feszülő bérkülönbség? Milyen felelőssége van a mostani helyzetben az EU vezetőinek? Tényleg hazánk gyarmatosítása ellen küzd a kormány,m int ahogy azt Orbán Viktor állítja, és ki tudnák-e rántani a Fidesz által közpénzen felhizlalt „politikai állatok” a magyar gazdaságot a gödörből?
A cikk kiemeli: a magyar közéletben egyre többen aggónak amiatt, hogy
amennyiben ilyen ütemben nő a munkaerőhiány, 10 éven belül elkerülhetetlen lesz a gazdasági összeomlás.
Róna Péter szerint jelenleg a gigantikus bérkülönbség jelenti a legnagyobb veszélyt az unió egységére, mert aláássa a szolidaritást és a kohéziót.
A Brexit-pofon észhez térítette Brüsszelt?
A Telegraph röviden összefoglalja a béruniós európai polgári kezdeményezés lényegét, majd rámutat:
a kezdeményezők azt remélik, hogyha az egyenlő munkáért valóban egyenlő bér jár majd, akkor a kelet-európai munkavállalók végre visszatérhetnek szülőhazájukba, hogy ott boldogulhassanak.
A Telegraph megszólaltatta Gyöngyösi Márton, jobbikos képviselőt, a polgári kezdeményezés civil bizottságának elnökét is (említésre méltó részlet, hogy a lap sem Gyöngyösire, sem a Jobbikra nem aggatta rá a nyugati sajtóban eddig elmaradhatatlannak számító „szélsőjobboldali” jelzőt – a szerk.). Az ellenzéki honatya kifejtette, szerinte a Brexit végre újra lehetőséget adott arra, hogy napirendre kerüljön az agyelszívás berekesztése:
„Úgy vélem az egész Brexit-kérdés akkora sokk volt Brüsszelnek, hogy elgondolkodtak: miként figyeljenek jobban az uniós állampolgárokra és az egyes tagállamokra?”
Hozzátette, hogy aki eddig nem azonosult kritikátlanul a Brüsszel által erőltetett központosítással és föderalizációval, az szankciókat kapott a nyakába, ám ez megváltozni látszik:
„Hirtelen remény mutatkozott rá, hogy értelmes párbeszédet folytassunk a közös jövőnkről.”
Több, mint agyelszívás
Bajzik Tamás, a Nemzeti Szakszervezet vezetője szerint az elvándorlás kapcsán már többről van szó, mint agyelszívásról:
„Ha úgy tetszik, már nem csak agyelszívás, de ‘kézelszívás’ is megvalósul: a kétkezi munkások is Nyugat-Európába mennek.”
Kiemelte: mára ott tartunk, ha valaki villanyszerelőt akar hívni Magyarországon, akár egy évet is várhat mire megfelelőt talál, annyira kevés szakember maradt idehaza.
A szakszervezeti vezetőt valósággal sokkolta, hogy egy új felmérés szerint
a 14-18 éves fiatalok 90 százaléka tanulmányai befejezése után külföldön képzeli el a jövőjét.
https://alfahir.hu/2017/09/08/berunio_konferencia_szakszervezetek_gyongy…
Az is támogatná, aki még nem is hallott róla
A cikk megszólaltat pár magyar fiatalt is, akik eddig ugyan nem ismerték a kezdeményezés részleteit – jól jelzi a kormányzati médiatúlsúlyt, mennyire nem jelenhet meg ez a téma a széles nyilvánosság előtt -, de látnak fantáziát az elképzelésben:
„Semmit sem tudok róla, de határozottan támogatom”
– válaszolta egy 20 éves, fogorvosnak készülő diák, miután a lap munkatársa felvázolta neki a bérunió koncepcióját.
Egy 33 éves, irodavezetőként dolgozó nő pedig „teljes igazságtalanságnak” nevezte a nyugat-keleti bérkülönbséget, és úgy vélekedett:
„Magyarországon szeretnék maradni, ez a hazám, ugyanakkor csábító a távozás, ha máshol sokkal többet kereshet és érhet el az ember.”
Értik a panaszunkat: már Európa egyik leggazdagabb államában is téma a bérunió
A Thomas Vermes által jegyzett írás kiemeli, hogy 2008 és 2016 között tovább nőttek az Európai Unió nyugati és keleti tagállamai közötti bérkülönbségek:Szlovéniát kivéve – ahol az átlag keresetek az uniós bérek 60 százaléka körül mozognak – a keleti tagállamok átlagjövedelmei meg sem közelítik a nyugati szintet; a skála a bulgáriai 18-tól, az észt 42 százalékig terjed.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
