„Ez az ország ma a szabad lopás országa” (Herczeg Ferenc a zsidóságról és a magyarságról)

Herczeg Ferenc (Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.) egyike méltatlanul elfeledett magyar íróinknak. Ha ennek mélyebb okát keressük, elég csupán néhány művét felütnünk. Ilyen „Andor és András” című, 1903-ban megjelent regénye.

Színdarabszerű párbeszédekben örökíti meg a zsidóság s magyarság viszonyát a tizenkilencedik századvégen és a huszadik századelőn, főleg a lapszerkesztés és a politikaformálás területén.

Nem részletezzük a regény cselekményét, helyette átadjuk a szót magának az írónak. Alakjainak alábbi mondatai keresetlenségükben bizonyára többet mondanak az olvasóknak mindmegannyi történelmi visszaemlékezésnél. (A regényről rövid értékelés olvasható Földesdy Gabriella mindmáig kapható könyvében: Herczeg Ferenc-kalauz. Budapest, 2016. Kairosz Kiadó, 69-72.)

„ENNEK A ZSIDÓSÁG AZ OKA”

ANDOR. Tehát költői hajlamai vannak? Fiatal koromban magam is írtam néha verset, de most már felhagytam vele. Szamárság! Magyarországon csak egy jogosult szépirodalmi műfaj van: a társadalmi regény. Ha volna időm, írnék egy regényt, abban bemutatnám a magyar glóbuszt olyannak, amilyen. A képviselőházat, az akadémiát, a bankokat. Magyarországon csak kétféle ember van: olyan, aki lop és olyan, akitől lopnak. Az előbbiek a zsiványok, az utóbbiak az együgyűek.

ANDRÁS (megbotránkozottan). Kell még egy harmadik emberfajnak is lennie.

ANDOR (naivan). Miért gondolja?

ANDRÁS. Én példának okáért nem lopok.

ANDOR. Mennyi fizetése van a lapnál?

ANDRÁS (zavartan). Egyelőre csak harmincöt forintom van.

ANDOR. Akkor tehát a második osztályhoz tartozik, azokhoz, akiktől lopnak.

ANDRÁS. Az együgyűekhez?

ANDOR. Igenis. Minden szerkesztőségben van egy ember, aki elvégzi az egész munkát. A Magyar Szabadság szerkesztőségében ön ez az ember. Ön a többiek helyett is dolgozik, önt meglopja mindenki, a kiadótól kezdve, az utolsó riporterig mindenki. Ez az ország ma a szabad lopás országa és ennek a zsidóság az oka.

(Herczeg Ferenc: Andor és András. In Herczeg Ferenc Művei 2. Regények II. kötet. Andor és András. Budapest, 1943. Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner)-Athenaeum, 11-12. – A további idézetek és oldalszámaik e kiadásból valók.)

HÁZIZSIDÓ

[…] Gombos súlyosan megterhelt egyén. A nagyapja házizsidaja volt valami úriembernek s Gombos is a házizsidóság titkos perverzitásában szenved. Figyeljétek meg, Gombosnak mindig van egy keresztény barátja, akiért rajong, akiért lót-fut és akit kiszolgál. Ő ezt önzetlen barátságnak nevezi, pedig ez átöröklött rabszolgahajlama neki. Egyszer meg is járta már. Kitudódott ugyanis, hogy az úriember, aki mellett ő akkor a házizsidó szerepét játszotta, maga is kikeresztelkedett izraelita.” Gombos nagyapja, az öreg Gumperz, megfordult a sírjában… (18-19.)

SOK A DIPLOMÁS, DE KEVÉS AZ INTELLIGENS

KAPUVÁRYNÉ. A boldogult uram mindig mondta, hogy manap az ügyvédi diploma többet ér a nemesi levélnél.

ANDOR (elnéző mosollyal). Bocsánatot kérek, méltóságos asszonyom, az úgynevezett kvalifikáció a lelki szegénység mankója. Én személyesen ismerem az összes egyetemi tanárokat, de nem ismerek köztük egyet sem, akitől András valamit tanulhatna. Azok az urak elnyomorítják a szellemet és középszerűségeket nevelnek. Hogy valaki aljegyző lehessen, ahhoz kvalifikációra van szüksége; de a Kossuth Lajosoktól, a Deák Ferencektől, a Petőfi Sándoroktól senki sem kért még diplomát. Magyarországnak ma az a baja, hogy nagyon sok a diplomás, de kevés az intelligens embere. Személyesen ismerem az összes minisztereket és mondhatom, nincs köztük intelligens ember, bár mind diplomások. Az olyan tehetségnek, mint az Andrásé, szabadon kell fejlődnie. Ha egyszer kedve kerekedik, hogy részt kérjen az úgynevezett közéletből, akkor lehet képviselő, pártvezér vagy államtitkár, sőt miniszter. Én ezt ugyan nem ajánlanám neki, mert nálunk a politika nem intelligens embernek való mesterség. (26.)

EGÉSZ MAGYARORSZÁG LIBERÁLIS, DE…

ANDOR. […] Egész Magyarország liberális, de azért senki ki nem állhatja a zsidót. A zsidó maga se. Kopaszd meg az izraelitát és előtted áll az antiszemita. […] (32.)

KIKERESZTELKEDETT ZSIDÓ

ANDOR. Gyermek! A kikeresztelkedett zsidó csak a keresztények szemében megy némileg keresztény-számba – zsidók közt nem. (38.)

A ZSIDÓSÁG NAGGYÁ LEVÉSE

ANDOR. A zsidóság nagyobbrészt a gentry [dzsentri – Ifj. T. L.] gyöngéi révén lett naggyá. A született izraeliták közt már alig akad igazi zsidó. ( 48.)

GYANÚS JELENSÉG

ANDOR. Egy igazi báró, aki nem szegény ember és mégis gazdag zsidók társaságába jár, már magában véve is gyanús jelenség. (48.)

A ZSIDÓSÁGOT AZ OLYAN EMBER ÉRDEKLI, AKI…

ANDOR. […] a zsidókat a filoszemita nem érdekli. A filoszemita keresztény tulajdonképpen mind foglalkozásszerű izraelita, alig különbözik valamit a született zsidótól és ezért a zsidók szemében érdektelen. A zsidóságot az olyan ember érdekli, aki néhanapján ki meri neki mutatni az oroszlánkörmeit. Ahány antiszemita volt eddig Magyarországon, azt a keresztények sohasem vették komolyan: súlyt, pozíciót, nevet mindig a zsidók adtak neki.

ANDRÁS. Te is olyan vagy, mint minden héber, magad folyton szidod a fajtádat, de ha keresztény ember kiejti ezt a szót, hogy zsidó, már dühös vagy. (60.)

A ZSIDÓK ÉS A DEMOKRÁCIA

ANDOR. A zsidók csak annyira azonosítják magukat a demokráciával, amennyire azelőtt a ghettóval azonosították magukat. Bennszorultak, mint a zsiványok az égő csárdában és most zsiványbecsületből demokraták. Tegyen próbát a báró úr és adjon egy zsidónak hitbizományt, a másiknak meg püspökséget, majd elválik, hogy demokraták-e. A hitbizományos zsidó mágnásosabb lesz a királynál, a püspök pedig klerikálisabb a pápánál. (69.)

ZSIDÓKÉRDÉS ADDIG LESZ, MÍG…

ANDOR. Zsidókérdés addig lesz, míg a zsidóság hazugságokra fogja építeni a társas szervezetét. Mert az hazugság, hogy maguk a keresztényekkel szemben demokraták, egymással szemben pedig arisztokraták. A bankár lenézi a boltost, a boltos lenézi a szatócsot. A szatócs önérzetes demokrata a boltossal szemben, a boltos a bankárral szemben, valamennyien együtt a kereszténnyel szemben. És ha az egyik demokratától keresztények jelenlétében azt kérdezem: Kékkövi úr, jól megy a maga üzlete? – akkor elpirul. (69-70.)

Hírdetés

MILYEN A LAPUNK…

ANDOR. Megmondom, hogy milyen a lapunk. Olyan, mint a pesti olcsó bankettek étlapja. A vezércikk hol tok tatármártással, hol meg fogas tatármártással. A híreink egyszer borjúvesés burgonya-pürével, egyszer meg sertéskaraj káposztával. Az országgyűlésünk pulyka vegyes salátával, néhanapján azonban pulyka kompóttal. A tárca pedig mindig parfait. Napról-napra ugyanaz a koszt – persze, hogy ezt nem lehet megemészteni!

SZINGER leveszi a cvikkerjét s megdöbbenve méri végig Andort.

ANDOR. Ez azért van így, mivel a lapot két ember csinálja, akik közül az egyik igen eszes, a másik pedig igen becsületes ember.

SZINGER. Nos hát?

ANDOR. Baj azonban, hogy az eszes ember a lapnak azt a részét intézi, ahol becsületesnek kellene lenni, a becsületes ember pedig azt a részét, ahová ész kellene. (72-73.)

ROTHSCHILD ÁLL AZ ÉLÉN…

ANDOR. Hát kiről van szó?

ANDRÁS (keményen). Arról a nemzetközi szervezetről, amelynek Rothschild áll az élén és amelynek szilasi Szinger úr egyik ügynöke.

ANDRÁS (Rothschilddal azonosítván magát, a dühtől remegve). Miért bántod Rothschildot? Mi köze ehhez Rothschildnak?

ANDRÁS (komolyan). Koller, ha báró is, ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanazon a földön született és ugyanazokat a tradíciókat tiszteli, mint ti meg én. Rothschild azonban maga se tudja, hogy hol és merre van a hazája és éppen idegen a ti lelkivilágotokhoz, mint a brazíliai vagy a honkongi kuliéhez…

ANDOR (nemes egyszerűséggel). Rothschildnak van egy felséges tulajdonsága, amelyről te nem tudsz: ő is ember.

ANDRÁS. És a báró nem az?

ANDOR (az asztalra csapva). – Nem! – Koller és társai, ha egy szép kutyát vagy lovat látnak az utcán, azt megsimogatják; egy dob-utcai gyereket azonban nem simogatnának meg, legyen az akármilyen szép gyerek is. Mi tehát nem vagyunk olyanok, mint ők és mivel magamról meglehetős biztossággal tudom, hogy ember vagyok, föl kell tennem, hogy Kollerék nem emberek. (Diadalmasan néz körül.)

ANDRÁS. Hát Rothschild megsimogatja a dob-utcai gyerekeket? Hát Szinger? Így kisül, hogy ők sem emberek!

A FŐBOLYHOS (az asztalra csapva). Mi baja magának Rothschilddal?
ANDRÁS (aki a főbolyhost eddig fanatikus antiszemitának ismerte, őszinte meglepetés hangján). Hát maga is izraelita? – Nekem nincs bajom Rothschilddal, de nem látom be, miért tiszteljek egy nevet, amelynek viselője kizsarolta Európa összes nemzeteit!

ANDOR (sápadtan). Hát az arisztokrácia nem zsarolással szerezte a vagyonát? A különbség az, hogy ők durva erőszakot használtak, a Rothschildok pedig szellemi fölényüket használták!

ANDRÁS. A különbség az, hogy az arisztokrácia a hazáért vérezve szerezte a gazdagságát, a Rothschild-család pedig a furfangjával.

ANDOR (magánkívül). Megtiltom, hogy valaki ilyen hangon beszéljen előttem Rothschildról!

ANDRÁS (eszét vesztve). Minden nemzetnek vannak hagyományai, aki azokat nem tiszteli, az vándoroljon ki az országból! A kávéház ajtajára mutat.

A KIS SAKÁL. Ez az ország éppúgy az enyém, mint az öné, Kapuváry úr, mert én éppúgy megfizetem az adómat, mint minden tisztességes állampolgár! (Ez persze csak képletesen értendő – a Kis Sakál még soha életében nem fizetett adót.)

ANDRÁS eszébe kap. Veletek nem lehet vitatkozni – a ti érzékenységtek már beteges…

ANDOR. Még érzékenyek se legyünk, amikor kétezer év óta gázoltok a vérünkben?

ANDRÁS (méltatlankodva). Ki gázol a véretekben?

ANDOR. Ti! Vagy nem ti csináltátok az inkvizíciót – ?

A KIS SAKÁL. És a szicíliai vecsernyét – ?

ANDRÁS: A szicíliai vecsernyén a franciákat gyilkolták, nem a zsidókat!

ANDOR. Az mindegy! Ilyen szőrszálhasogatással nem lehet meg nem történtté tenni a múltat! Ha te azt szenvedted volna, amit ki szenvedünk kétezer esztendő óta –

ANDRÁS (gonoszul). Ó, szegény Rothschild Náthán – de sokat is szenvedett…

ANDOR (fölkel. Megint Rothschild? Megtiltom, hogy ilyen hangon beszélj előttem Rothschildról!

ANDRÁS (fölkel). Rothschild egy ökör, tudod?

ANDOR (sápadtan). Ez gyávaság, tudod?

ANDRÁS (sápadtan farkasszemet néz Andorral, aztán szó nélkül magára veszi a kabátját s elhagyja a kávéházat).

A KIS SAKÁL. Hallottátok? Láttátok? Hogy eszi őket az irigység! Minden keresztény irigyli a pénzünket! A tárcájára üt, amelyben kilenc darab zálogcédulát őriz.

EGY KOPOTT KIS EMBER (akit senki sem ismer és aki eddig némán és az izgatottságtól ragyogó szemmel hallgatta a vitát, most az asztalhoz lép). Az urak igazán szépen megvédték a vallásunkat!

AZ ALBOLYHOS (Andorhoz). Titokban minden keresztény reakcionárius. Az emberi méltóságot csak föltételesen tudják tisztelni.

ANDOR. Ha akad is köztük elméleti demokrata, a gyakorlatban egyik sem az…

A KOPOTT KIS EMBER (elragadtatással Andor állára üt). Ez az! Igen, ez az!

ANDOR (meglepetten méri végig). Mit akar maga – ?

A KOPOTT KIS EMBER (leül Andor mell)é. Én most el fogok mondani magának egy ilyen dolgot, ami tegnap a Löffelholz-kávéházban történt velem… Az Abelesz volt velem meg a Magaziner…

ANDOR (kifakadva). Micsoda szemtelenség ez? Hogy mer maga ideülni, amikor látja, hogy itt úriemberek vannak? Pincér! Miért eresztenek ide ilyen rongyos zsidót – ? n(103-106.)

ZSIDÓ ÚJSÁGÍRÓK

SZINGER […] A zsidó újságírók nem érnek sokat. Csak jár a szájuk, mindenbe beleütik az orrukat, izgágák, kötekedők, leszólják a lapjukat, s ha az ember kiereszti őket a redakcióból, biztos, hogy skandalum lesz belőle… (143.)

Post scríptum

Herczeg e regénye ugyan nem került 1945-ben indexre („A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek” négy jegyzékére), mégis agyonhallgatott, illetve ha néha a hivatalos „irodalomtudomány” berkeiben megemlítették, csak elítélően. Rónay László például „tanulmányában – Műhely, 1982. 5. sz. – egyértelműen zsidóellenesnek nevezi a regény attitűdjét, szerinte a szerző a keresztény értelmiséget félti az asszimilált zsidó szellemiségtől, ezért önépítésre buzdít a zsidóság ellenében. A bíráló aggodalma túlzó, mivel az antiszemitizmus nem érhető tetten a regényben.” (Földesdy, i. m. 71.)

Tetten érhető vagy sem, ennek eldöntését olvasóinkra bízzuk. Bármi is legyen ítéletük, egy tény: igaz a közmondás, hogy szólj igazat, betörik a fejed.

Személy szerint a regény olvastán engem csak egy érdekel: ha Herczeg ma élne, elhatárolná-e magát e kötetétől?

Szerintem nem, de amúgy nyugodtan lehet emiatt ajvékolni.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »