Erdő Péter bíboros, prímás a konklávé után egy nappal az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kardinális YouTube-csatornájának kamerái előtt beszélt legelőször XIV. Leó pápáról. Az interjút Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője készítette.
– Tegnap a konklávé megválasztotta Prevost bíboros személyében XIV. Leó pápát. Hogy ez ilyen gyorsan, 24 órán belül sikerült, milyen üzenetet jelent a világ és az Egyház számára?
– A konklávé nem üzenetet fogalmaz meg. Üzenetet a bíborosi testület fogalmazott meg a konklávé előtt. Az egy – azt hiszem – kicsit a világ népeihez is szóló üzenet volt. Szó volt benne a békéről, a háborús pusztítás által érintett övezetekről; tehát a bíborosi testületnek olyan közös állásfoglalása, ami megmutatja azt, hogy a Katolikus Egyházban folyamatosság van. Nem egy pápának a személyes véleménye csupán, – bár sokszor szívvel-lélekkel és egyéni hangsúlyokkal mondja –, mikor a Katolikus Egyház állást foglal. Mert amikor összejön az egész bíborosi testület, akkor is ugyanabba az irányba megy a nyilatkozatoknak a főcsapása. Tehát ez ilyen értelemben vett nyilatkozat volt.
De a konklávé nem erről szól. A konklávé elsősorban magának az Egyháznak keresi a legfőbb pásztorát, aki utána Krisztus vikáriusaként irányítani fog bennünket. Ebben a munkában az másodlagos szempont, hogy mit üzen a világnak. Nyilván nem mindegy, hogy nagyon elhúzódó konklávé esetén a világsajtó elkezdhet találgatni, hogy biztos nagy ellentétek vannak, vagy feszültség alakult ki, és így tovább. Egy rövidebb konklávé ilyen szempontból azt a jó üzenetet hordozza – bár nem szándékosan, hanem automatikusan, a helyzetnél fogva –, hogy viszonylag könnyen konszenzusra tud jutni ez a testület, és a legtávolabbi országokat képviselő bíborosok is sok alapvető kérdésben hasonlóan gondolkoznak. És ez nemcsak a hit alaptételeire vonatkozik, hanem arra is, hogy az evangéliumot a mai világban hogy kell képviselni és továbbadni.
– A megválasztott új pápa személyében egy Ágoston-rendi szerzetest tisztelhetünk. Többek között kánonjogi végzetsége van, misszióban is volt, sőt Dél-Amerikában vezetett is missziót. Mit jelent ez az Egyház számára?
– Az életrajzából sok mindent elő lehet bányászni, és mindegyiknek lehet jelentőséget tulajdonítani. Az, hogy generálisa, egyetemes rendfőnöke volt az ágostonosoknak, feltétlenül egyfajta nemzetközi tapasztalatot jelent. Vezetett ő Peruban egyházmegyét is, hosszú éveken át, ez egy másfajta, egyházmegyei jellegű lelkipásztori tapasztalatot mutat. Ezenkívül tudjuk azt, hogy az Egyesült Államok polgáraként született, így nevelkedett, később került ki, immár hivatásának teljesítése keretében Latin-Amerikába, de közben persze Rómában tanulmányokat végzett. Teológiából és kánonjogból is az Angelicumon doktorált, annál a José Castañónál, aki nekem is az egyik kedvenc professzorom volt. Az egyházjogi munkássága például abban is kifejeződött, hogy tíz évig bírósági helynök volt egy egyházmegyében; tehát nem csupán szerzetesi, hanem nagyon is sok mindenre kiterjedő egyházmegyei tapasztalata is van. Ez a sokoldalúság azt hiszem, hogy olyan érték, amit sokan megbecsültek. Azután ő végül is kuriális bíboros. Ezt sem szabad elfelejteni, hogy többen azt mondták: kérem, a Kúriának a reformja, átalakulása, nehézségei, azok olyan embert kívánnak, aki otthon van ezekben az ügyekben. Ezért gondolták sokan, hogy majd a bíboros államtitkár. Való igaz, ő is nagy áttekintésű ember, de azért a Püspöki Kongregációnak, vagy Dikasztériumnak, ahogy manapság hívják, a prefektusa is a Kúriának egy nagyon fontos tisztségviselője. Nem külső embert hoztak be messziről, hiába amerikai, hiába dolgozott Dél-Amerikában, hanem egy kuriális bíborost választott a konklávé. Így együtt ez a sokoldalú egyéniség sok erősséggel rendelkezik.
– Amikor XIV. Leó kilépett az áldosok erkélyére, nagy ujjongás köszöntötte. Bíboros atya ott volt mellette, az oldalerkélyen. Hogyan látta az új pápát, a gesztusait?
– Harmadszorra láttam felülről a Szent Péter teret, amikor kihirdetik a pápaválasztás eredményét. És egyszer láttam alulról is: amikor II. János Pál pápát választották, ott álltam kint a téren. Tehát ez a negyedik alkalom volt. Mindannyiszor egyfajta eksztatikus érzés volt, mindannyiszor ott volt a római nép, meg a Rómában tanuló és dolgozó egyházi személyeken kívül a katolikusok, tehát a városnak és a világnak is adja ilyenkor az első áldását a pápa.
Annyi pápa, annyiféle módon lép fel egy ilyen világraszóló helyzetben. Emlékszünk II. János Pál pápa felejthetetlen szavaira, hogy „Ne féljetek!”. Emlékszünk arra is, hogy Benedek pápa milyen szépen és finoman szólt az egybegyűltekhez. Emlékszünk arra is, hogy Ferenc pápa jó estét kívánt az összejötteknek. Ferenc pápának a kilépése azért is sajátos volt, mert másképp volt öltözve, mint az előtte lévő pápák hosszú nemzedékeken át, nevezetesen nem vette fel a vörös mocétumot (mozetta, mozzetta) és a híres pápai stólát, amely Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja. Ő ezt nem tartotta szükségesnek; fehér reverendában lépett ki az erkélyre. Most azon érdemes elgondolkozni, hogy Leó pápa viszont felvette a vörös mocétumot, felvette a stólát is, és ebben jelent meg. Hallottam olaszoktól, hogy ennek is sokan örültek. Ez nem jelent valamiféle tradicionalizmust: ma délelőtt koncelebráltunk a Sixtus-kápolnában – az egy nagyon rendes, Domus Ordo szerinti mise volt, amelyet Magyarországon is bármikor, amikor valaki szépen akar misézni, megtarthat. Azt gondolom, hogy liturgiában gondos, de ugyanakkor a néppel együtt érző és együtt ünnepelni tudó pápát kapott az Egyház az ő személyében. Fontos dolog, hiszen tudjuk, hogy a liturgia egyházi életünknek, sokszor a vitáknak is az egyik központi témája.
– Ma együtt ünnepelték a szentmisét a bíborosi testülettel és a megválasztott új pápával a Sixtus-kápolnában. A mostani beszédéből, és ha visszagondolunk a tegnapi beszédére, abból milyen lényegi szempontokat tudna kiemeli?
– A Sixtus-kápolnában ma szentbeszédet mondott – ez azt jelenti, hogy az evangéliumról beszélt, s nem egy közéleti beszédet tartott, hanem bibliai ihletésű volt az üzenete. Azt hiszem, hogy a péteri tisztség felelősségét fejezte ki. A tegnapi beszéde is – amit persze, aki kint áll az erkélyen, elég rosszul hall, de ha meg bemegy a folyosóra, ahol ki van hangosítva, onnan nem lát választani kell, hogy látni akar-e az ember, vagy hallani; de azért értékes fültanúktól tudom, hogy a tegnapi beszédében is – ami közben megjelent persze – a békének nagy súlyt adott;
Ő is így köszönt a tanítványoknak. Nagyon fontos volt az, hogy egy krisztocentrikus beszédet hallottunk, ugyanakkor kifejezte tiszteletét, háláját Ferenc pápa iránt, illetve a bíborosi testület iránt is, és azt gondolom, hogy megbecsüli a munkatársakat, akikkel a Kúriában együtt dolgozik. Legalábbis a munkatársai erről számoltak be.
Ezenkívül: ma beszélt angolul is a Sixtus-kápolnában. Úgy kezdte. Nemcsak azért, mert ez az anyanyelve. Ennek a pontifikátusnak van egy globális jellege. Tudatosan globális. Ferenc pápa azt mondta, hogy ő Róma püspöke. Ezt a kezdeti beszédében, ott a bazilika erkélyén mondta.
Leó pápa a névválasztásával üzent nagyon sokat. Volt, aki meg is kérdezte tőle, hogy miért ezt a nevet választotta, és ő több szempontból indokolta. Elsősorban XIII. Leó pápa iránti tiszteletből: ő az, aki a munka méltóságát felismerte és teológiailag elmélyítette. Azonkívül az akkor gyorsan változó kor problémáira a hit alapján hitelesen tudott reagálni. És ez igaz: a legtöbb enciklikát ő adta ki, és valóban egy korforduló pápája volt. A munkáról XIV. Leó pápának is megvan a véleménye. Azt mondja, hogy ez az emberi méltóságnak nagyon fontos része és kifejezője, és bár régen a kizsákmányolás fenyegette – ami persze a földről ma sem tűnt el sajnos –, ma az is fenyegeti, hogy a technikai fejlődés miatt, a mesterséges intelligencia következtében szükségtelenné válhat. És ez lenne a legborzasztóbb dolog, mert az ember méltóságát alázza meg, ha úgy érzi, hogy az, amit ő a legszebbként és legjobbként alkotni akar, az szükségtelen. Tehát itt az emberi méltóság és a munka kapcsolata egy nagy kérdése korunknak, és ebben neki máris véleménye és tanítása van. Szerintem a nyitó beszéde ebből a szempontból is jelentős. Egyébként utalt Nagy Szent Leóra is, mint egyházatyára, mint olyanra, aki korszakot zár és korszakot nyit. Attilával való tárgyalásaira külön az erkélyen nem tért ki, de tudjuk, hogy a római nép ezt tiszteli Nagy Szent Leóban, csodát is fűz ehhez az eseményhez. Lehet, hogy reálpolitikai kísérőjelenségek is voltak, például valószínűleg pénzajándékban részesült a hunok fejedelme, amitől úgy érezte, hogy talán nem érdemes az ostrommal sok időt eltöltenie.
– Két évvel ezelőtt – nem tudtuk, hogy egy leendő pápát – Prevost érseket Budapesten köszönthettük, Ferenc pápa oldalán. Bíboros atya találkozott vele; számtalan képet előástunk, láttuk, hogy Ön is ott volt a közelében. Hogyan emlékszik vissza erre a pár napra?
– Ő akkor új volt római tisztségében. Örömmel fedeztem fel, hogy kánonjogászról van szó, és elbeszélgettünk a közös emlékeinkről a tanulmányaink idejéből – pár évvel később tanult itt [Rómában], mint én. Az első pápa, aki nálam fiatalabb; azért ezen is el-elgondolkodik az ember. II. János Pál pápa még a szüleim és nagyszüleim nemzedékei közötti korosztályt képviselte, a mostani Szentatya pedig már a fiatalabbat. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy emberi számítás szerint jó pár évig vezetheti az Egyház hajóját. Tehát már akkor beszélgettünk az egyházjogi kérdésekről, és voltak olyan feladatok, amelyek aktuálisak voltak, illetve a folyó ügyeket is érintettük. Az akkor inkább egy barátkozó, ismerkedő beszélgetés volt vele, nem is lehetett más.
– Bíboros atya, a konzisztórium után együtt örülhetünk az új pápa megválasztásának; milyen üzenetet tudna megfogalmazni a magyarországi híveknek?
– Van pápánk! És ez nagy öröm, ahogy a kihirdetésben a bíboros dékán mondja: Habemus papam! Annuntio vobis gaudium magnum. Leó pápa személyében egy eredeti, bátor, harmóniára törekvő pápát kapott az Egyház. Imádkozzunk érte, hogy mindig megtalálja a helyes irányt, ahova vezethet bennünket!
Fotó: Daubner Tibor/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Lejegyzte: Hollósi Judit
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
