A konklávé előtt egy nappal, május 6-án délután, Erdő Péter bíboros, prímás beköltözött a Szent Márta-házba, ahová Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora vitte el. A bíboros indulása előtt, a PMI kápolnájában megosztotta gondolatait az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kardinális csatornája és a Magyar Kurír, Rómában tartózkodó csapatával, melyet az alábbiakban szerkesztve közreadunk.
A szívemben valahol egy bizonyosság van. Most éreztem a legjobban az előkészítő beszélgetések során, hogy sokan akarják, kérik a bíborosok közül is, hogy a Szentlélek működjön rajtunk keresztül is. Van az emberekben egyfajta hívő nyitottság. Ez azt jelenti, hogy a Szentléleknek a működését megérezzük a Sixtusi-kápolnában is.
Van erről Szent II. János Pál pápának egy írása, amelyben elképzel egy jövendőbeli pápaválasztást. Úgy írja le az eseményt, mintha ott a szellemek harcolnának. A rossz szellemek és a Szentlélek – aki persze erősebb mindenkinél, de az ember gyenge.
Azt hiszem, ha ez megtörténik, akkor ez egy nagyon szép pápaválasztás lehet, és a világ felé is egy reményteli üzenetet hozhat.
Ferenc pápa adta még ki az idén, a szentévnek a jelszavát: remény zarándokai. Erről is beszélgettünk sokat: remény. Mi egy remény nélküli világnak hirdetjük a reményt.
A Szentírásból olvassuk – fel szoktuk olvasni Szent István napján, augusztus 20-án is – ne legyetek olyanok, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon járatják az eszüket és nincsen reménységük. Aki azt hiszi, hogy a földi élet számára „minden”, hogy annál több nincs, az a földi élet dolgait fölfokozott erővel fogja hajszolni, hiábavalóságokra túl nagy energiát fordít, és persze a többi emberek felé is egy harcosabb, egy önzőbb magatartásformát vehet fel.
Aki viszont reménykedik – a szó krisztusi értelmében, az tudja, hogy
Nagyon nehéz. A legtöbb ember, nem egyszerűen tusakodik Isten ellen. Azt mondják, hogy most az apátia ateizmusa uralkodott el – az emberiség nyugati részében legalábbis –, tehát a nemtörődömség ateizmusa. Ez már nem egy lélekben harcos magatartás, hanem hogy szinte már elkönyvelte, nyugodt biztonsággal: úgy sincs semmi más, akkor élvezzük az életet itt a földön, együnk, igyunk, holnapra úgyis meghalunk – ahogy a régi rómaiak és Szent Pál is mondta.
De mi nem azt mondjuk, és ez az ami átrendezi az életünket.
Mert nem elég az, hogy mi evilági érveléssel próbálunk humanitárius segítségre buzdítani embereket – ezt is megtesszük. Hanem a végső reménységnek a fényében – és ettől válhat nagylelkűvé az életünk.
Adja Isten, hogy ilyen konklávé legyen az idei.
Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye (a felvételen Zsuffa Tünde sajtószóvivő, Daubner Tibor szerkesztő, operatőr és Kuzmányi István állandó diakónus, főszerkesztő látható).
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
