A héten Borka Iván muzslai plébánost kértük fel arra, hogy lelki táplálékot, erőforrást biztosítson mindazoknak, akiknek szükségük van rá ezekben az embert próbáló napokban.
Gondolatok évközi idő 3. vasárnapján, Isten Igéje vasárnapján
Ferenc pápa 2019. szeptember 30-án adta közre az „Aperuit illis (Megnyitotta nekik)” kezdetű apostoli levelét, mellyel ezt a vasárnapot az Isten Igéje vasárnapjának tette meg.
A levél Szent Jeromos (347-420) halálának 1600. évfordulójára emlékezik. A Szentírást latinra fordító egyházatya erős mondása szerint „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust!”.
Az apostoli levél címe – az emmauszi tanítványok történetére utal (Lk 24,13-35), akik az Úr Jézus keresztrefeszítése után lehorgasztott orral és keserűséggel telve úgy döntenek, hogy elhagyják Jeruzsálemet. Emmausz felé veszik az irányt és útjukon maga a feltámadott Úr Jézus csatlakozik hozzájuk. Kleofás és a másik tanítvány csalódott panaszkodásukat, reményvesztettségüket osztják meg az úton Harmadik társukkal.
Az út során valami elhomályosítja látásukat, nem ismerik fel, hogy a feltámadott Úr Jézus az, aki hallgatja őket és együtt halad velük. Csak miután megnyitotta nekik az Írások értelmét, és megülik a kenyértörést, akkor döbbennek rá, ki ez a Harmadik útitársuk. Ekkorra azonban az Úr Jézus eltűnik a szemük elől. A tanítványok a Vele való találkozás örömével gazdagodva útra kelnek, s még aznap este visszatérnek Jeruzsálembe, hogy megosszák az örömhírt társaikkal.
Bizonyos értelemben mi is belehelyezhetjük magunkat az emmauszi tanítványok élethelyzetébe. Mi is, immár egy éve bandukolunk csalódásainkkal és reményeink próbatételével azon az úton, amit így vagy úgy megjelölt a járvány vihara. Hullámai hol kevésbé, hol jobban értek el bennünket.
Ezen az úton – ahogy az emmauszi tanítványok esetében is – a szemünk képes rámeredni az út porára, szívünk és elménk pedig elhomályosul a remélt, s vágyott javak hiányától.
Megerősítő és megnyugtató ilyenkor a rácsodálkozás: az út, amelyen járunk nemcsak megerőltető, nemcsak poros, és nem csupán a hiányolt javak terhét cipeljük… Érdemes körülnéznünk, vajon kivel járjuk együtt ezt az utat?!
A mai vasárnap szentírási szakaszai is útra hívnak bennünket ahogy Jónás prófétát az Úr másodszor is szólítja: “Kelj fel, menj el Ninivébe és hirdesd azt, amit majd mondok neked” (Jón 3,1).
Az evangéliumban Úr Jézus is azzal kezdi meg nyilvános működését, hogy Galileába megy és ott meghirdeti az Isten evangéliumát, vagyis örömhírét (Mk 1,14).
Vajon észrevetted-e, hogy az Úr Jézus evangéliuma ebben az időszakban milyen sokféle módon kerül meghirdetésre (elektronikus és nyomtatott média, közösségi háló)? Isten Igéjét nem szakítja meg reklám, termékmegjelenítés, hanem személyesen szól hozzád. Türelmes. Mégis valahogy sürget, mert kapcsolatot keres Veled.
Borka Iván plébános
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
