Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte népbetegségnek számít az ízületi kopás, ami hihetetlen fájdalmat, sőt még mozgáskorlátozottságot is okozhat. Ha időben orvoshoz fordulunk, jó eséllyel úszhatjuk meg a protézis beültetését, hála egy magyar orvos műtéti módszerének, amivel negyvenezer műtétet végeznek évente világszerte. Dr. Hangody László ortopéd sebésszel, a Dr. Rose Ortopédiai Centrum vezetőjével beszélgettünk.
– Magyarországon népbetegségnek számít az ízületkopás. Hogy tudunk magunkra vigyázni, mire kell figyelnünk?
– A legnagyobb morbiditási adatokkal (a megbetegedés arányszáma az összlakosság számához viszonyítva – szerk.) a mozgásszervi betegségek – ezen belül az ízületi kopás – rendelkeznek nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Ha egy ízület fáj, szúr, akkor azonnal szakemberhez kell fordulni, mert az azt jelenti, hogy ott valamilyen strukturális hiba van, aminek esetében komoly megfontolás tárgyát képezi, hogy esetleg műtéti úton korrigáljanak. Az időben elvégzett porc- és szalagműtétek és korrekciók lehetőséget biztosítanak arra, hogy ne menjen tönkre az ízület, ne kelljen protézist beültetni.
– Mi van akkor, ha mégsem ússza meg a páciens a protézist?
– Az úgynevezett endoprotetikus műtétek a betegmegelégedettség szempontjából az egyik legjobb műtéti eljárásnak számítanak. Azonban sajnos az a probléma velük, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a beteg egész élete során ugyanazt a minőséget nyújtják, a protézisek ugyanis megkophatnak, kilazulhatnak, akkor viszont már elég nehéz újabb protézist beültetni.
– Az Ön által kifejlesztett módszer a leggyorsabb és leghatékonyabb műtéti eljárásnak számít az ízületkopás gyógyítására. A mozaikplasztika világhírű, az Európai Térdsebész Kongresszus is első díjjal jutalmazta. Mi a módszer lényege és mi a hatékonyságának és egyediségének a titka?
– Még 1992-ben vezettük be a klinikai gyakorlatba a mozaikplasztika néven ismert műtéti eljárást. Az ízületek terhelő felszínein – ahol állunk, amire a legtöbb erő hat – szoktak általában porckárosodások, porcdefektusok keletkezni. Korábban, amíg ez a műtéti eljárás nem létezett, ennek a területnek a gyógyítása csak kompromisszumos megoldással volt lehetséges: jóval gyengébb minőségű porcborítékot sikerült ugyanis előállítani. A mi eljárásunknak a lényege, hogy az ízületeknek az úgynevezett nem terhelő felszínéről – ahol jó minőségű üvegporcboríték található – oltványok formájában kicsi, henger alakú porcot veszünk el csont alapjukkal együtt, majd azt mozaikszerűen beültetjük az ízület károsodott, kilyukadt terhelő felszíneibe. Ennek a módszernek a segítségével pontosan olyan görbületű és domborulatú felszínt tudunk létrehozni, mint amilyen az eredeti volt. Azért hívjuk mozaikplasztikának, mert mozaikszerűen, kicsi darabokból építjük fel a károsodott területen az új csúszófelszínt. A klinikai gyakorlatot követő első két évben ez csak Magyarországon használt eljárás volt, aztán miután 1994-ben, majd ’96-ban kétszer is megnyertük az Európai Térdsebész Kongresszust, a világ is felfigyelt a módszerre: három éven belül a leggyakrabban használt modern porcfelszínképző eljárássá vált, évente negyvenezer műtétet végeznek azóta is szerte a világon.
– Miért jobb ez a módszer, mint a korábbi?
– A korábbi műtéti technikákkal nem lehetett üvegporc minőségű felszínt létrehozni a kilyukadt területen, hanem csak úgynevezett rostos porc minőséget, ami jóval gyengébb anyag, hamar kilyukad és tönkremegy.
– Hogyan lehetséges, hogy az Ön módszerével végzett műtétek után a betegek olykor már másnap talpra állhatnak?
– Azon túl, hogy kifejlesztettük a porcátültetési technikát, mi alapvetően ízületi tükrözéses műtéteket végzünk, illetve igyekszünk úgynevezett minimálinvazív technikákkal operálni (a gyorsabb rehabilitáció érdekében kis metszéssel műtenek nagy problémát). Az ilyen műtétek után a beteg azonnal mozgathatja az operált végtagot, és abban az esetben, hogyha nem olyan eljárásról van szó, ami után tehermentesíteni kell egy-két hétig, akkor rögtön rá is állhat. Ilyen például az úgynevezett minimálinvazív térd- vagy csípőprotézis-beültetés. A szalagpótló műtétek azonban nem ilyenek, ott általában három hétig az érintett területet tehermentesíteni kell.
– Említette, hogy csípőprotézis-műtéteket is végeznek. Az Ön módszerével megúszható az endoprotézis beültetése?
– A mozaiplasztika minden nagy ízületen alkalmazható, de az esetek 80 százalékában térdízületi problémáról van szó. A módszerem lényege, hogy amikor a defektus kicsi vagy közepes méretű, és a károsodást porcátültetéssel kezeljük, akkor meg lehet úszni, hogy protézis váljon szükségessé. Ha a beteg már későn jön vagy a defektus már nagyon nagy, esetleg az ízület nagyon megkopott, akkor az én módszeremmel már nem lehet operálni, mert már nincs honnan átültetni. Ekkor már csak protézis beültetésében lehet gondolkodni.
– Támogatja az OEP a műtétet?
– Igen. Még rengeteg más országban műtenek a módszerrel, ahol van egészségügyi biztosítási rendszer, ott azt szintén finanszírozzák.
– Mi a helyzet a várólistákkal?
– Ez nem egy olyan műtét, amire őrületesen hosszú várólista lenne, baj is lenne, ha nagyon sokat kellene várni, mivel ez a műtét nem végezhető el akármikor, csak akkor, amikor még a károsodás kicsi vagy közepes méretű. Amikor már nagyon nagy a porcpusztulás, akkor jönnek a protézises beavatkozások, amelyek azért halaszthatók, még ha ez a betegnek kellemetlen is. Általában Magyarországon az ízületi tükrözés útján végzett műtétekre a várakozás onnantól kezdve, hogy a beteg elmegy az orvoshoz, csak néhány hét.
– Az ízületkopás világszerte nagy problémát jelent. Miért veszélyes?
– Az ízületeink biztosítják számunkra a mozgást, segítségükkel tudunk járni, sportolni. Ha nem működnek megfelelően, vagyis mozgáskorlátozottság van az ízületben – nem nyúlik ki, nem hajlik be megfelelően, fáj, duzzadt, pláne ha a végtag még el is görbül, instabillá válik –, akkor a helyváltoztatás is probléma. Míg egy kisgyerek rohangászik, futkározik, addig egy öregember alig tud elmenni egyik padtól a másikig. Az öregembernek el vannak kopva az ízületei, a kisgyereknek még nincsenek. Sajnos vannak olyan problémák, sérülések, ízületi betegségek, amik révén már nemcsak öregkorban kophat el az ízület, hanem fiatalkorban is. Ennek megakadályozása képezi a mozgásszervi sebészet legfőbb törekvését. Értelemszerűen az alsó végtag ízületei, elsősorban a térd, másodsorban a csípő kapják a legnagyobb terhelést, mivel az egész testsúlyunkat viszik. A felső végtag nagy ízületei, a váll, a könyök, a csukló lényegesen kisebb megterhelésnek vannak kitéve, mert azok nem cipelik a 80 kilós embernek mind a 80 kilóját egész nap, azok elváltozásai egyrészt később jönnek, másrészt kevésbé súlyos panaszokat okoznak.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
