Ez az a pont, amikor annyi abszurdum torlódik össze egyetlen képben, hogy az egyszeri újságíró feladja az értelmezést, és csak odateszi ezt az egészet az olvasó elé.
Szegény Knézy mester után szabadon ezt is simán el lehetne tenni holnapra, „szilveszterre, viccesbe” – de a helyzet ennél sajnos lényegesen rosszabb. Mert, amit itt látunk, annak valóban igen mély pszichológiai, ha ugyan nem pszichiátriai mondanivalója van. Ez ugyanis ma a NER lélektani képlete:
a valóság kereteinek végletes elzselésítése, a legprosztóbb tufa-bulvár és a politika egy szintre hozása, 1000%-os szervilis szolgalelkűség a hatalom felé 0% szakmai felelősség a közösség felé.
Ezeket a szabályokat kell követned, ha ennek a rezsimnek a szolgálatába állsz, légy közgazdász, politológus, történész, jogász, újságíró, vagy épp pszichológus. A NER-ben elsősorban és az idő előrehaladtával egyre inkább kizárólag azoknak van helye, akik
egyszerre vállalják a segget a szájuk helyén, és a bohócsipkát a fejükön.
Különben semmi új nincs a Nap alatt. Élt a Szovjetunióban egy Trofim Gyeniszovics Liszenko nevű ember, aki azt hirdette, hogy a mezőgazdaságban termelt növényeket is meg lehet tanítani a szocialista társadalmi együttélésre. Így például a sűrűn vetett gabonaszemek nem egymástól szívják el a termőföld tápanyagát, ahogyan azt az előző párezer évben tudta az emberiség, hanem szépen elsajátítják a kommunizmus eszményeit, és együttműködve még nagyobb hozamot eredményeznek. Ebbe belehalt ugyan pár millió ember a harmincas évek nagy éhezései idején, de tökéletesen illeszkedett a bolsevik propagandába és, ami a legfontosabb: a nagy vezér, Sztálin elvtárs is egyetértett az elmélettel. Liszenko amúgy nem volt teljesen síkhülye arc, képzett agronómus volt, tehát vagy útközben hibbant meg, vagy egyszerűen
jókor érzett rá arra, hogy a hatalom meghibbant, és a valóság, meg a szakmaiság többé nem képezheti előrehaladásának akadályát.
A rezsimnek azonban még csak megbuknia, csupán a Generalisszimusz halála után lassan konszolidálódnia kellett ahhoz, hogy a hatalom eldobja őt, mint a taknyos zsebkendőt, és egyszerre idiótának és gazembernek bélyegezve haljon meg elfeledett, megkeseredett vénemberként a hetvenes években.
Mert a hozzá hasonló idiótákra és gazemberekre csak addig van szüksége minden eszét vesztett zsarnoki rendszernek, ameddig asszisztálásukkal kiiktathatja a gondolkodni képes és merészelő, éppen ezért veszélyes értelmiséget.
Szóval a NER ifjú liszenkóistái jól teszik ha azt is megérdeklődik Gizella jósnőtől, meddig tudunk még ilyen cikkeket írni a sarlatánságukról. Mert a pillanat urainak csak addig lesz szüksége rájuk.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
