Európa válaszúton

Köszönöm ezt a rendkívül kedves, előzékeny bemutatást!

Először is be kell vallanom, hogy mélyen megérint, hogy Budapesten beszélhetek a nyugati világ vereségéről, széteséséről, ugyanis írói pályafutásom tulajdonképpen egy magyarországi utazást követően kezdődött. 25 éves voltam, amikor 1975-ben először Budapestre jöttem: magyar diákokkal találkoztam, beszélgettünk, és itt jöttem rá, hogy az emberek fejében a kommunizmus már halott. 1975-ben, itt Budapesten támadt az az intuitív érzésem, hogy a kommunizmusnak vége. Ezután visszautaztam Párizsba, és az Országos Demográfiai Kutatóintézet statisztikáiban rábukkantam néhány nagyon érdekes adatra a csecsemőhalandósági ráta emelkedéséről Oroszországban, Ukrajnában és a Szovjetunió középső részén, és megéreztem a szovjet rendszer közelgő összeomlását – az előbb láthatták az első könyvem borítóját. Mindez számomra tehát Budapesten kezdődött, és ahogyan a felkonferálásban már elhangzott, úgy érzem, Magyarország adósa vagyok. Meg vagyok tehát hatódva, és lenyűgöz, hogy miután tegnap találkoztam az Önök miniszterelnökével, most itt állhatok ebben a gyönyörű teremben, és előadást tarthatok – miközben fél évszázaddal ezelőtt csóró diákként vonattal érkeztem ide, ifjúsági szálláson laktam, és azt sem tudtam, mire számíthatok ebben az országban.

Az első könyvem tapasztalata és maga a kommunizmus összeomlása azonban óvatossá tett: mert természetesen a jóslatom helyes volt, nagyon biztos voltam magamban, hiszen a csecsemőhalandóság növekedése rendkívül biztos mutató. De miután körülbelül 15 évvel később a szovjet rendszer összeomlott, szerényen be kell vallanom, nem teljesen értettem, mi is történik. Fel sem merült bennem, hogy a rendszer felbomlása milyen hatással lehet a szovjet érdekszféra egészére. Az nem igazán lepett meg, hogy az egykori népköztársaságok játszi könnyedséggel alkalmazkodtak az új világrendhez. „A végső bukás” című könyvemben már ugyanis rávilágítottam, micsoda dinamikai szakadék tátongott például az akkori Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia, valamint maga a Szovjetunió között.

Azt viszont el kell mondanom, hogy az a fajta összeomlás, amely az 1990-es években Oroszországban bekövetkezett, olyasvalaminek bizonyult, amire egyáltalán nem számítottam. Az alapvető oka annak, hogy nem tudtam megérteni vagy előre látni magának Oroszországnak a szétesését, az az, hogy nem értettem meg, hogy a kommunizmus Oroszország számára nem egyszerűen gazdasági berendezkedés, hanem egyfajta vallás is volt. Ez a hitrendszer tette lehetővé a rendszer létezését, és természetesen