Alig született gyermekük az alkalmazott gyógyszerészeknek; bővítették a pápai húsgyárat – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. október 31-én megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Ahol még a kevesebbnél is kevesebb gyerek van
A Magyar Nemzet vasárnapi számában foglalkozott a tisztviselőosztály helyzetével. Rámutattunk arra a rendkívül aggasztó és a nemzetre fölöttébb káros jelenségre, mely szerint a tisztviselőcsaládok nyolcvan százaléka alatta marad a nemzetfenntartás, illetve a népmozgalom standardjának. Most fölhívták a figyelmünket arra, hogy van az intelligens középosztálynak egy olyan csoportja is, amelyikben a szaporodás még sokkal rosszabb. Ez a csoport az alkalmazott gyógyszerészi kar, – csupa a nemzeti és a polgári gondolathoz minden viszontagságon keresztül becsületesen ragaszkodó, dolgozó magyar. A jelenség annál figyelemreméltóbb, mivel az alkalmazott gyógyszerészek kenyéradóinak, a gyógyszergyár-tulajdonosoknak gazdasági érdekeit a gyógyszerészet koncessziós rendszere a legbiztosabb alapokra helyezte, hiszen új gyógyszertárat miniszteri engedély nélkül már 100 éve nem lehet nyitni, sőt a hatvanéves közegészségügyi törvény úgy rendelkezik, hogy új gyógyszertár létesítésére a miniszter is csak akkor adhat engedélyt, ha fennálló gyógyszertárak zavartalan fönntartása biztosítva van. Mégis valami hibának kell lenni az alkalmazott gyógyszerészek ellátása körül, legalábbis erre mutat valóban ijesztően rossz szaporodási arányuk.
A legjellemzőbb adat az alkalmazott gyógyszerészek szaporodási arányára az, hogy közel negyven százalékuknak (39,2 százalék) egyáltalán nincs gyereke, egy és két gyereke pedig minden száz alkalmazott gyógyszerész közül 54-nek van, ebből az ötvennégyből azonban 35 esik az egygyermekes családokra. Ilyen módon minden száz alkalmazott gyógyszerész közül kilencvenháromnak háromnál kevesebb gyermeke van, azaz az alkalmazott gyógyszerészek 93 százalékának szaporodási aránya alatta marad a nemzetfenntartás standardjának. Talán még jobban bizonyítja az alkalmazott gyógyszerészek szaporodási arányának negatív irányzatát az, hogy minden száz alkalmazott gyógyszerészre mindössze 98 gyermek esik, azaz kevesebb, mint ahányan ők maguk vannak, nem is véve figyelembe a felségeket. Ha ezt a számot – minden száz alkalmazott gyógyszerészre 98 gyermek jut – összevetjük a gyógyszertár-tulajdonosok (100-ra 194 gyerek), vagy a tisztviselők (100-ra 191, illetőleg 153 gyerek) adataival, valóban megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott gyógyszerészek háza táján a legkevesebbnél is kevesebb gyerek van.
Még sok érdekes és szomorú adatot lehetne az alkalmazott gyógyszerészek statisztikájából fölsorolni. Egyet, ami ugyancsak összefüggésben van az alkalmazott gyógyszerészek családi állapotával, föl is említünk. Ez az adat még szaporodási arányuk sötét képénél is ijesztőbb: 1936-ban az elhalt alkalmazott gyógyszerészek közül minden negyedik öngyilkossággal fejezte be életét. Kétségtelenül közrejátszott anyagi helyzetük is, elsősorban sorsuk bizonytalansága, de a legfőbb okot mégis abban kell keresnünk, hogy az alkalmazott gyógyszerészek közel fele egyáltalán ne tud családot alapítani és 40 százalékuknak nincs gyereke, nincs tehát, ami szomorú életük elviselésére biztatná őket.
Így van ez, – a legrosszabbnál is akad még rosszabb: a tisztviselőosztálynak az egész országban legrosszabb szaporodási arányánál még rosszabb az alkalmazott gyógyszerészeké, amit szaporodási arány helyett már bízvást kihalási aránynak lehet nevezni.
(1938. október 30., 9. oldal)
800 000 sonka a dobozban
Pápa egyik csendes táján, a Kisfaludy utcában akkora földhányások állják el az utat, hogy jószerint hegynek is beillettének. A „hegyek” mögül ingerlő illatok szállanak, és képzeletünkben ízes, gőzölgő bableves jelenik meg. Arról persze szó sincs, mintha itt valahol bableves főne nyílt lángon, bográcsban, de a sonkacsülök, s egyéb finom falat azért bőséggel készül. Mert hát a Pápai Húsgyár táján járunk.
A ma korszerű és fejlődő üzem hajdanán kis vágóhíd volt. Ma már jelentős mértékben gyárt exportárut, és a hazai piac jó részét is ellátja. A budapesti csemege üzletekben is a Pápán készülő gyulai kolbászt vásároljuk, hogy a különböző ízes falatokról, rövidkarajról, fehérpecsenyéről, vagdalt színhúsról, rakott karajról, sertés- és marhanyelvről ne is szóljunk.
Évi 200 000 sertés, 20 000 marha
Mielőtt bepillanthatnánk az automatikus berendezéssel teljesen korszerűen felszerelt húsüzem óriási „vegykonyhájába”, a főző- és füstölőszekrények birodalmába, jegyezzünk fel néhány érdekes adatot a Veszprém megyei Húsipari Vállalat életéből, Tátrai Antal főmérnök íróasztalánál.
A veszprémi Fekete Sas patika 1935-ben Fotó: Fortepan/Karabélyos Péter
Az 1963-ban történt gazdasági átszervezés óta évente kétszázezer sertést és húszezer szarvasmarhát vágnak le az üzemben. A bacon- és sonkasertés, a fehér hússertés az uralkodó fajta itt, lévén a Dunántúl az országnak egyik legnagyobb sertéstenyésztő területe. Pápa ideális központnak bizonyult, ezért is csatolták ide leányvállalatnak a veszprémi és a keszthelyi húsipari üzemeket. Míg 1957-58-ban még csak dobozban konzervált sonkát – ezt a főleg külföldön népszerű csemegeárut – készítették Pápán, most már húszféle konzervet gyártanak, a hazai piacra pedig hetvenféle húskészítményt, a füstölt kolbásztól a parizerig.
Nemrég jelent meg a budapesti üzletekben is a rakott karaj. Népszerű a konzervdobozban kapható vagdalthús, Hidegen is fogyasztható, színhúsból készített és a külföldi piacokon is nagy tételekben keresett.
A füstölőben
Az egyik nagy munkateremben gépies gyorsasággal kanyarítják le a félsertésekből a sonkát, dolgozzák fel a karajt, aprítják a kolbászhúst, vágják a daráló számára a rakotthús alapanyagát. Az évente vágott kétszázezer sertés nyolcszázezer sonkája főzve, ötkilós dobozokban, főleg külföldön szívesen látott csemege. A modern főzőszekrények, amelyekbe a higiénikus feldolgozás és hűtés után kerül dobozostól a sonka, egyenként nyolcmázsás befogadóképességűek. A feldolgozott csemege szállítószalagokon jut a főző- és füstölőszekrényekig. Az automatikus hőfokszabályozót, az egész füstölőszerkezetet, az óriáskonyhát egyetlen egy betanított munkás irányítja.
Mégis több mint ezer ember dolgozik a Veszprém megyei Húsipari Vállalat központi telepén, Pápán, ahol a hentesipar mindig népszerű és virágzó foglalkozás volt.
37 millió forintos építkezés
A Gazdasági Bizottság és a Minisztertanács nemrég hagyta jóvá a Veszprém megyei Húsipari Vállalat nagyszabású fejlesztési programját, amely harminchétmillió forintos beruházást jelent. Már megkezdődött és javában tart ennek a fontos üzemnek nagyszabású rekonstrukciója. A munka közben zavartalanul folyik. A Balaton északi partján az elmúlt nyáron már nem hiányzott a nyaralóvendégeknek semmiféle húsáru. Pápáról, s a pápai üzem két leányvállalatától, Keszthelyről és Veszprémből szállították gépkocsikon, légkondicionált hűtőkocsikban a friss húskészítményeket a Balaton mellékére, a Dunántúl több városába, Budapestre. S természetesen sok sonkát is exportra.
S míg a húsgyár egyre ontja termékeit, „menetközben” folyik az építkezés, bővül az üzem. Új 40 vagonos kapacitású hűtőház épül, kétemeletes korszerű irodaház és három nagyteljesítményű önálló kút szolgáltatja majd a vizet énnek a vízéhes nagyüzemnek. Mert a gyár naponta 2400 köbméter vizet fogyaszt.
A munka a jövő évben fejeződik be, s mire végére érnek, természetesen jóval több sertést dolgozhatnak fel, mint eddig. Az üzemfejlesztéshez tartozik, hogy a vállalat jelenleg öt ösztöndíjas fiatal élelmiszervegyészt taníttat Budapesten. Tanulmányaik végeztével öt évig – ha megszeretik, talán végleg ott maradnak – Pápán dolgoznak majd. Fiatal szakmunkásnak 18 lányt és fiút vettek fel az idén. Jövőre ezt a létszámot is növelik. Kell a szakember a fejlődő gyárnak. Mire megépül az irodaház, felső emeletén korszerű vegyi és bakteriológiai laboratóriumot is berendeznek.
Szabó József (1965. október 30., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
