Az elmúlt napokban a 129 áldozattal és több mint 350 sérülttel járó párizsi merényletek uralják az európai közbeszédet. Ez volt az öreg kontinensen elkövetett legsúlyosabb terrortámadás a 2004 márciusában végrehajtott madridi merényletek óta. Európa vezető politikusai azonban láthatóan semmit sem akarnak megérteni az szomorú események tanulságaiból. Nem kívánnak változtatni menekültpolitikájukon. Ennek valódi következményeivel néhány évtized múlva fogunk szembesülni, akkor azonban már nem sokat lehet majd tenni.
Francois Hollande, francia államfő hétfőn jelentette be:
elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Unió folytassa a szíriai és iraki menekültek befogadását a párizsi merényletsorozat után is.
Hasonló véleményen van a német kormány is. Christiane Wirtz helyettes kormányszóvivő a párizsi merényletekkel kapcsolatban kijelentette:
Németország nem változtat a menekültpolitikáján, azt szeretnék, hogy a menekültek ellenőrizetlen beáramlását váltsa fel az úgynevezett kontingensekre épülő megoldás.
Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke szerint sem kell változtatni az EU menekültpolitikáján.
Annyit már most is biztosan tudni lehet, hogy az egyik merénylőt Görögországban regisztrálták menekültként. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a teljesen ellenőrizetlen bevándorlási hullámmal terroristák érkezhettek „menekültként” Európába. Azonban, különösen a vezető nyugat-európai országoknak főként nem emiatt kellene átgondolniuk a menekült- és bevándorlás politikájukat.
Sokkal súlyosabb probléma, hogy akárcsak a januári Charlie Hebdo szatirikus francia hetilap elleni támadások esetében, úgy pénteken késő este Párizsban is,
olyan személyek követték el a merényleteket, akik már Franciaországban vagy Belgiumban születtek, a másod, harmad generációhoz tartoznak és az integrációjuk a jelek szerint totális csődöt mondott.
Ami a legszörnyűbb, hogy ez valószínűleg azért maradt el, mert soha nem is volt rá lehetőség.
Franciaországot a ’60-as és ’70-es években a gyarmatbirodalom felbomlása után a Magreb államokból: főként Marokkóból, Algériából és Tunéziából étel el egy igen jelentős, több millió főt számláló bevándorlási hullám. 40-50 év távlatából visszatekintve és a tapasztalatokat levonva látható, hogy jelentős részük esetében nem sikerült az integráció. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy van egy bizonyos létszám, amit egy-egy társadalom még képes megemészteni, milliós, százezres, alapvetően homogén, a befogadó országokétól igencsak eltérő kultúrával és vallással rendelkező tömegeket viszont már nem. Azért nem, mert szinte kivétel nélkül egy tömbbe telepedtek le, úgy tengették mindennapjaikat évtizedeken át, hogy nem, vagy csak alig, találkoznak a helyiekkel így pedig párhuzamos társadalmak alakultak ki.
Generációk nőttek fel oly módon, hogy nem történt érdemi változás helyzetükben. Ugyanott élnek, mint a szüleik, nagyszüleik, jelen esetben a franciaországi és belga nagyvárosok szélén, nyomornegyedekben. Az iskolából kimaradoztak, szakmát nem tanultak, a szociális ellátórendszer vagy a kisebb-nagyobb bűncselekményekből esetleg rosszul fizetett alkalmi munkákból megszerzett eurók tartják őket lélegeztetőgépen.
Ez a probléma pedig már legalább 10 éve látható, elég csak a 2005-ös franciaországi zavargások visszaemlékezni, amikor is főleg Észak-Afrikából bevándorolt, többnyire muzulmán fiatalok egy hónap leforgása alatt kétszáz épületet és megközelítőleg 10 ezer járművet gyújtottak fel, több száz millió euró kárt okozva. Az Al-kaida és az Iszlám Állam pedig kihasználta a lehetőséget, és tömegével toborozza soraiba a frusztrált amúgy semmilyen jövőképpel sem rendelkező fiatalokat, akik aztán némi kiképzés és közel-keleti kitérő után visszatérnek szülőföldjükre és ott folytatják, ahol nem sokkal korábban Szíriában abbahagyták. A legtöbbjüket még idejében lekapcsolják a titkosszolgálatok, de az események azt mutatják, hogy mindeddig lesznek olyanok, akik átcsúsznak az ellenőrzéseken. Ennek az eredményei pedig már ismertek.
Ez az a kudarc, amiről Európa vezető politikusai egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Úgy szabadítják rá Európára a menekültek millióit, hogy ott van az orruk előtt a csődöt mondott francia és belga modell.
Ennek következményeit pedig néhány évtized múlva fogjuk csak megfizetni. Amikor majd a legtöbb európai nagyvárosban lesz egy az európai terrorizmus bölcsőjének tekinthető, a brüsszeli Molenbeek-Saint-Jean arab negyed.
Ha van rá mód, akkor én nem szeretnék ilyen Európában élni…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
