Úgy látszik, megbízható európai politikusok már több hónapja újabb céltáblát találtak maguknak a „politikai korrektség” gyakorlására. Orbán Viktorról van szó, aki az ország törvényeinek megfelelően demokratikus úton foglalta el a magyar miniszterelnöki posztot.
Archív fotó. © Fotó: RIA Novosztyi/Alekszej Nyikolszkij
Vajon mit rónak fel neki? Azt, hogy módosította az magyar alkotmányt, kihasználva az országgyűlésben kapott abszolút többséget, hogy megnyirbálta a sajtószabadságot és a kormánynak rendelte alá a jegybankot. Azzal vádolják Orbánt, hogy túlságosan lojális Oroszország iránt. Mert ugyanis támogatja a Déli Áramlat kialakítását annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió alternatív projektek megvalósítását pártfogolják. Végül, Orbánt elmarasztalják amiatt, hogy leállította az orosz földgáz visszaáramló ukrajnai szállítását.
A magyar miniszterelnök nagyon jól tudja, hogy egy olyan kisebb országot kormányoz, amelyiknek nincs kijutása a tengerhez és amelyiket „nehéz” szomszédok veszik körül. Azonkívül azzal is tisztában van, hogy országa nem rendelkezik jelentős energetikai készletekkel. Tudja, hogy az ország lakossága igényes az életszínvonal iránt. Ebből kifolyólag Orbán annak is tudatában van, hogy ha az országot ki akarja rántani a szakadékból, lehetőleg kerülve a szociális konfliktusokat és instabilitást, akkor nem folytathat hagyományos politikát és nem alkalmazhatja kizárólag a Brüsszel által javasolt korlátozásokat.
Természetesen ahhoz, hogy bizonyos egyensúlyt érjen el a keleti és nyugati nagyhatalmakkal ápolt viszonyban, kormánya kénytelen határozottan fellépni, hogy befektetőket vonzzon az országba és a lakosság számára a lehető legkisebb veszteséggel vezesse ki az országot a válságból. Éppen ezzel magyarázhatók a kormánynak az ország megmentése érdekében tett lépései és a jegybank, a médiák és némely külföldi befektetők, különösen magánbankok iránti magatartása. Ugyanezzel magyarázható az a tény is, hogy forma szerint az európai szankciókat alkalmazva, nem szakította meg teljesen a kapcsolatokat az orosz szomszéddal. Orbán egyben úgy döntött, hogy lemond az Ukrajnával folytatott együttműködésről az orosz földgáz ukrajnai visszaáramló szállítása terén azok után, hogy Oroszország, újabb szerződés aláírásáról tárgyalva, leállította a nevezett országba irányuló közvetlen gázszállítást.
Azok, akik emiatt kritizálják Orbánt, szándékosan megfeledkeznek arról, hogy Magyarország a felhasznált gáz 85%-t és az olaj 100%-t importálja Oroszországból, ami együtt a magyar energetikai szükségletek 64%-t fedezi. Arról is megfeledkeznek, hogy Oroszország – rögtön az Európai Unió után – Magyarország fő és szükséges kereskedelmi partnere. Ami pedig a Déli Áramlat támogatását illeti, Magyarország kétségtelenül érdekelt ebben, mert realizálása Magyarország mint energetikai csomópont stratégiai helyének szilárdítását fogja szolgálni Közép-Európában.
Aggasztó, hogy bizonyos külföldi erők máris ki akarják használni a legutóbbi budapesti utcai tüntetéseket, csakhogy hatást gyakorolhassanak a kormány döntéseire. Közben az Európai Unió máris fokozta diktátumát, hogy a legszigorúbb megtakarítás politikájára kényszerítse Budapestet. Azonban nem lesz nehéz elképzelni, hogy ez a nyomás csak fokozódni fog, hogy nehéz helyzetbe hozza, vagyis „megbüntesse” az Orbán-kormányt.
Oroszország Hangja
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
