A Pew Research közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérése szerint a megkérdezettek 70 százaléka úgy véli, Nagy-Britannia kilépése az EU-ból rossz lenne Európának. Ez nem túl bonyolult, de vegyük az érem másik oldalát – teremthet-e a Brexit lehetőséget arra, hogy a blokk (az EU) visszaszerezze a többi tagállamban?
Nagy Britannia elhagyja az EU-t?
A La Liberation francia napilap nemrég arra szólította fel a brit választókat, hogy döntsenek a választás mellett, azzal érvelve, hogy ez végső soron ez az Unió érdeke. A szerkesztőség szerint ha az Egyesült Királyság a maradás mellett döntene, további engedményekért és kivételekért folyamodna, ami az EU szétesésének veszélyét hordozza magában, és aláásná az uniós vezetők nagyratörő álmait a föderációról. Ha viszont kilépne, azzal felrázná Európát a katatón állapotból, és arra ösztönözné a vezetőit, hogy elkerüljék a végzetes szétesést.
(…)
Két probléma van ezzel az érveléssel. A közvélemény-kutatások nem támasztják alá, hogy a lakosság még szorosabb föderációt szeretne. (…) A másik probléma az, hogy amikor az olyan vezető politikusok, mint például a korábbi francia elnök, Nicholas Sarkozy, beszállnak a vitába, és azt mondják, hogy a Brexit megteremthetné Európa „újraalpításának” feltételeit, nem világo, hogy miért lenne jobb a felújított Unió a mostaninál.
Sarkozy és a más „újraalapítás” hívők a fokozottabb biztonság javára korlátoznák a Unión belüli szabad mozgást. Úgy tűnik, hogy ez politikailag megtérülő jelenség: A Pew felmérése azt mutatja, hogy az Eu legtöbb tagállamában a lakosság elégedetlen a migránsválságra adott uniós reakciókkal. De az embereknek elképzelésük sincs, mit tehet az EU ebben a kérdésben, amit a nemzetállamok nem.
(…)
A Brexit által teremtett másik lehetőség ennél jóval nagyobb szabású. Ez gyakorlatilag az egész EU és a tagok együttműködésének újragondolását jelenti. A legutóbbi Eurobarometer felmérésből egyértelműen látszik, hogy az európai patriotizmus nem túl erős, de a blokk országainak lakosainak többsége európai érzelmű.
Az európai projekt támogatásának kérdése jóval árnyaltabb, mint a „maradni” és „kilépni” dilemma, mint ahogy azt a brit kampány sejtetni szeretné. A legtöbb országban ugyanis nem támogatják, hogy a (Brüsszel kezébe adott) hatáskörök újra a nemzetállamok kezébe kerüljenek. (…) Ez arra utal, hogy a többség úgy véli, még minidig jobb az EU, mint egy kiszámíthatatlan katasztrófa (Brexit), még ha a jelenlegi Európai Unió nem is képviseli teljesen az európai önazonosságtudatot. (…)
Az EU jelenlegi legnagyobb problémája, hogy egy bürokratikus monstrum, ami a tagállamok életének minden területét szabályozni kívánja, a fodrásznők sarokmagasságától (ez nem egészen igaz) a porszívók teljesítményéig (ez igaz, akárhogy is magyarázza az ide vonatkozó intézkedéseket az EU). (…)
Van azonban abban valami, hogy a Nagy-Britannia távozása teret adna aznnak a merész elképzeléshez, hogy az EU működőképes legyen. Ennek az elképzelésnek a célja az lenne, hogy elmagyarázzák az európaiaknak, hogyan képviseli őket az Unió és hogyan áll ki érdekeikért. Az egyetlen választott képviseleti szerv az Európai Unióban az Európai Parlament, amit alacsony hatásfoka túl kicsi ahhoz, hogy a polgárok többsége egyáltalán észrevegye. Az EP-választások részvételi aránya rendre alacsonyabb, mint a nemzetállamokon belül választásoké (…).
(…)
Winston Churchill „Európai Egyesült Államok” elképzelése természetesen egy utópisztikus jövőkép. 1946-ban zürichi beszédében Churchill egy őrült javaslattal élt: Franciaország, Németország uniójának ötletével, ami a későbbi Európai Unió magja lehetne. De Churchill azt is leszögezte: „Annak érdekében, hogy ezt meg lehessen valósítani, hitre van szükség, aminek nevében a különböző nyelven beszélő családok milliói ebben tudatosan részt vesznek”.
(…)
Bloomberg.com, Leonid Bershidsky: Europe’s Big Opportunity for a New Start
Nyitókép: mirror.co.uk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
