Hiába halkul el időnként a Világ migránsai egyesüljetek Európában! szocialista dalművet éneklő újkommunista-liberális kórus, mindig akad egy-egy buzgó dalnok, aki beleordít a hirtelenül beállt csöndbe. (Az elhalkulás amúgy csak addig tart, amíg levegőt vesznek, különben megfulladnának az örökös dalolásban.)
Pedig már a mindenki Muttija, Angela Merkel is belátta, súlyosan átverték, amikor azt mondták neki Gyuri bácsiék, hogy a fiatal muzulmán férfiakkal való szelfizés német sajátság és a migránsokat fogadó virágeső nagyon kívánatos a holland mezőgazdaságnak.
A Wilkommenskulturnak az lett a gyakorlati haszna, hogy a nyugati honatyák, belügyminiszterek és miniszterelnökök egyre gyakorlottabbá válnak a kegyelet koszorúinak az elhelyezésében és a krokodilkönnyek hullatásában a terrorizmus áldozatainak emléke fölött.
Valahányszor végigmasíroznak egy boulevard-on, nem felejtik el átszellemült arccal elrebegni, hogy nem kell félni (nem fog fájni? de ismerős!). Lám, ők nem félnek. Igaz, kicsikét távolabb laknak a no-go zónáktól és vastagabb a kerítésük.
Újabban Ylva Johansson uniós belügyi biztos kórustag melegítette fel a háromnapos odakozmált lecsót, hogy az Európai Unió tagországainak a következő öt évben 40 ezernél is több afgán bevándorlót kell befogadniuk!
Johansson elvtársnő ezt arra alapozta, hogy Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint 85 ezer afgán keresett menedéket az Afganisztánnal szomszédos országokban, akiknek – úgymond – a befogadó országok kapacitási korlátai miatt néhány éven belül új hazát kell keresniük. Az új haza pedig sehol másutt nem képzelhető el, mint Európában. Igaz, Stockholm 6000 kilométerre van Kabultól, Teherán meg csak 2000-re, míg Dusanbe például 600 kilométerre, nem szólva még egy rakás környező országról, ahol hasznossá tehetnék magukat az afgánok. De nekik Európa kell, és a (természetesen nem létező) háttérhatalom szerint itt kell nekik helyet csinálni. Mert Európa ettől fog prosperálni.
És mi lenne, jut eszébe az európai polgárnak, ha mondjuk az USA és Oroszország osztaná el egymás közt a migránsokat és a menekülteket? Ők keverték ott a kakit három évtizeden keresztül (a szovjetek tíz, az amik húsz évig).
De ha már így adódott, akkor hajrá, hozzuk őket, adta ki a parancsot Ylva Johansson, akinek a papája és a mamája is a Johansson nevet viseli. Hadd jöjjenek az Armaganok, Delaramok, Benhamok és Kanbasok, hiszen oly kevés van belőlük Svédországban, hogy egyre égetőbb a hiányuk. A bűnözés is alig nőtt a kétszeresére a jelenlétükkel, pedig a négyszerese lenne az üdvös. Ahhoz még nincs elég bevándorló Svédországban, hogy például moszlim pártot alapítva kétharmados kormányt alakítsanak Stockholmban, de, mint mondja a népi bölcsesség, ami késik, nem múlik. Azt a húsz-harminc évet már valahogy csak kiböjtölik a szorgalmas svéd adófizetők verejtékéből, hiszen most még csak a svéd öregségi segélynek a felét kapják.
De hamarosan helyrebillen a világ rendje, amikor egy svéd egy muzulmánt fog eltartani, majd egy svéd két muzulmánt, végül egy svéd négy muzulmánt, hogy meglegyen neki a mindennapi betevője,
a kabuli pulao, ami köztudottan a legkedveltebb svéd eledel. A svédországi fehér bőrű Johanssonnak, aki egyébként is szégyellje magát, hogy fehér elnyomónak született, természetesen négyszer annyit kell majd teljesítenie, hogy eltarthassa népes fogadott családját. De akkor végre beteljesül Soros Gyuri bácsi nagy álma, a nyitott társadalomba terelt nyáj víziója, ahol mindenki svéd lesz egy kis ideig, majd muzulmán hosszú-hosszú ideig.
Csak egy a bibi: Ylva Johansson nem csak Svédországot szeretné ebben a jótéteményben részesíteni, hanem a többi uniós nemzetet is.
Hiszen ha már az ENSZ is megmondta, akkor az úgy helyes, és annak úgy kell lenni! Az ENSZ-nek az a dolga, hogy számolgassa a kobakokat, mint madárijesztő a napraforgókat. Ja, hogy mégsem? Kit érdekel? Mi köze ahhoz az olasz olivabogyó-termelőnek, a görög halásznak, a portugál hivatalnoknak, hogy mit mondanak New Yorkban és Brüsszelben! Azok ott jobban tudják, mi jó neki, mert ők profi megmondók. Neki az a dolga, hogy bólogasson és tartsa a lépést.
Hogy miért gondolják úgy a New York-i és a brüsszeli megmondók, hogy Európa a bevándorló, helyüket kereső népek lerakata legyen, a többség már meg sem meri kérdezni.
Inkább lapít, nehogy rásüssék a bélyeget, hogy rasszista, fasiszta, náci, a családja hét generációra visszamenően rabszolgatartó volt (vagy ha mégsem, az szeretett volna lenni, mert minden fehér ember látens rabszolgatartó), LMBTQ-fóbiás meg mindenféle gazember, akit ki kell rúgni az állásából. Bár egyre izgalmasabb a kérdés: ha mindenkit kirúgnak, ki fog a Benhamokra és Kanbasokra dolgozni?
Szerintem majd azt is kitalálják a nagy fantáziával megáldott New York-i és brüsszeli megmondók, a tihanyi ekhóval meg visszhangozzák a budapesti dékások, maszoposok, momentumosok és egyéb, a magyarok országát felvirágoztatni készülő megmondók.
Akik nehezményezték a minap, hogy Marine Le Pen eljött Orbán Viktorhoz. Igaz, jöhetett volna Jakabhoz is, de az akkor éppen zabot hegyezett, mert azt üzente neki Gyuri bácsi, hogy a zabkása hegyezve jó.
Azért jegyezzük meg, hogy Ylva Johanssonnak mint EU-s biztosnak az ég adta világon semmi köze nincs tömegek kontinensek közötti vándoroltatásához, és Filippo Grandinak, az ENSZ biztosának sem az a munkatöltete, hogy népvándorlások és áttelepítési tervek fölött agyaljon.
Hogy ki jöjjön Európába, az az európai országok vezetőinek az ügye, nem nemzetközi szervezeteké, NGO-ké, hajós maffiáké meg mindenféle sötét gazembereké, akik ezeket pénzelik, és osztják nekik a halaszthatatlanul végrehajtandó feladatokat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
