Képzeljük csak el, ha nemsokára Marine Le Pen francia államfőként, vagy Matteo Salvini olasz miniszterelnökként támogatná a lengyel-magyar vezetésű V4-csoportot. Így már jobban érthető, miért félnek ennyire Berlinben és Brüsszelben.
Hazafiak, szuverenisták, szókimondóak és mernek nagyot álmodni. Bemutatjuk az Identitás és Demokrácia politikai csoportot.
A mainstream csak tőlük fél! Marine Le Pen és Matteo Salvini, a 2022-es francia elnökválasztás, valamint a legkésőbb 2023-ban tartandó olasz parlamenti választás fő kihívója ennek az európai parlamenti csoportnak a két legismertebb arca.
Marine Le Pen a 2017-es elnökválasztáson három százalékkal maradt le Emmanuel Macron mögött (24:21), aki csak azért válhatott elnökké, mert a 2. fordulóban a többi jelölt felsorakozott mögé. Le Pen megválasztása esetén népszavazást írt volna ki Franciaország eurózóna-tagságáról, amin a többség már akkor a kilépésre szavazott volna. Azóta Macron népszerűsége történelmi mélységről mélységre bukdácsol, és most abban reménykedik, hogy az uniós költségvetés és mentőcsomag segítségével nagyobb megszorítás nélkül kihúzza a választásig. Jól mutatja a francia közhangulat állapotát, hogy a szocialista kormány egykori gazdasági minisztere jobboldali miniszterelnökbe és az iszlám szélsőségesek elleni jó populista hangulatkeltésbe kapaszkodik.
Matteo Salvini már bizonyított. Az 5 Csillag Mozgalommal közös kormányzásuk idején sikerült a jogszabályok következetes betartatásával “falat építeni a tengerre” és korlátozni az Afrika felől érkező illegális és tömeges migrációt. Amikor Brüsszel szelektív jogértelmezésével a bevándorlásellenes római kormány ellen akarta elsőként alkalmazni a költségvetési szabályokat, Salvini “kincstári kötelezvények”, vagyis az olasz euró bevezetésével fenyegetőzött, ami egy párhuzamos valuta bevezetésével az eurózóna végét jelentette volna. Salvini — Berlusconi 2012-es esetéhez hasonló — megbuktatása kész politikai krimi és azt mutatja, hogy Berlinben és Brüsszelben mennyire félnek tőle.
Orbán Viktornak igaza van, amikor azt írja, hogy “Európa sorsa Olaszországban dől el”. A Liga és az Olaszország Fivérei bevándorlásellenes és euroszkeptikus tömb a következő olasz választás fő esélyese, ketten együtt 40% eredményt érnének el.
Felrázzák Európát
Az Alternatíva Németországnak (AfD) a legerősebb német ellenzéki frakciót adja a Bundestagban, amely a német “közszolgálati” és mainstream média példa nélküli lejáratása, titkosszolgálati megfigyelés és kirekesztés ellenére a keleti tartományok meghatározó politikai ereje. Merkel kancellár 2020. februárjában afrikai útjáról azt üzente haza, hogy “csinálják vissza” az AfD külső támogatását élvező FDP-CDU tartományi kormányfő megválasztását, mert nem engedhetik ki az AfD-t a politikai karanténból.
A szintén bevándorlásellenes Dán Néppárt többször — igy legutóbb 2014-19 között is — kívülről támogatta a kormányt, amiért cserébe több követelése teljesült. Még a most kormányzó szocdemek is megszavazták a burka tilalmat, vagy azt, hogy a menedékkérőknek előbb saját vagyonukat kell felélniük, ékszereiket eladniuk, és csak utána jogosultak segélyre. A Dán Néppárt nélkül nem lenne ilyen szigorú és elváró a dán migrációs politika.
A szintén bevándorlásellenes Finnek Pártja a tavalyi választáson a második legerősebb pártként végzett, ezzel az ellenzék legnagyobb ereje. A közvélemény-kutatásokban már fej-fej mellett vannak a kormányzó szocdemekkel.
Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a sokak által titkosszolgálati csapdának tartott Ibiza-botrányig kormánypárt volt Ausztriában. A rendkívül népszerű kormánypárt adócsökkentéssel és a bevándorlás korlátozásával hozta helyre a nagykoalíció által okozott károkat. A pártelnök Norbert Hofer annyira népszerű volt, hogy a 2016-os elnökválasztás első fordulójában 35 százalékkal első lett. A Zöldek jelöltje, van der Bellen 21 százalékot kapott. A második fordulót a csalások és visszaélések miatt nehogy Hofer nyerjen meg kellett ismételni, így az FPÖ ellen felsorakozó pártok támogatásával végül van der Bellen nyert.
Az Ibiza-botrány miatt félmillió szabadságpárti szavazó vándorolt át Kurz kancellár Néppártjához, aki azóta átvette az FPÖ bevándorlásellenes álláspontját. A pártszakadásból az FPÖ jól jött ki, a korábbi pártelnök HC Strache új pártja az októberi bécsi választáson nem jutott mandátumhoz, így nem jelent elszívó erőt.
Az észt Konzervatív Néppárt kormánypárt, amelynek elnöke Martin Helme pénzügyminiszter. Helme tavaly júliusban Budapesten találkozott Orbán Viktorral, megbeszélésükön a családok védelme és a bevándorlás korlátozása jelentette a közös pontot.
Az Identitás és Demokrácia EP-csoportnak nincsen ugyan olyan tagpártja, amely miniszterelnököt ad, ám a lengyel Jog és Igazságosság Párt részvételével működő Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoporthoz hasonlóan ők sem az Európai Parlamenten, hanem az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácson keresztül érvényesítik politikai befolyásukat. Ez látszott tavaly Ursula von der Leyen bizottsági elnök megválasztásánál, idén júliusban a jogállamisági “mechanizmusnak” az uniós források felhasználására korlátozásánál, illetve a decemberi uniós csúcson a lengyel-magyar vétó sikerénél.
Képzeljük csak el, ha nemsokára Marine Le Pen francia államfőként, vagy Matteo Salvini olasz miniszterelnökként támogatná a lengyel-magyar vezetésű V4-csoportot. Így már jobban érthető, miért félnek ennyire Berlinben és Brüsszelben.
Kiszelly Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
