Úgy tűnik, mintha mi, fehérek, egy hangyányit hangyásak lennénk, a skizofrén fajtából. Mert miközben szeretjük elnyomni a fekete afrikaiakat, pusztán a bőrük színe miatt, ugyanakkor szeretjük etetni is őket, hogy zavartalanul szaporodhassanak, mint az… afrikai feketék.
Valójában ugyanis, ha továbbra is a jelenlegi szinten nyomjuk el és etetjük őket, alig húsz éven belül csaknem megduplázódik a számuk (a mostani 1,1 milliárdról 2040-re kétmilliárdra). Ez az alapvető probléma. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy ez a kétmilliárdnyi afrikai a jelek szerint nem nagyon szereti Afrikát, ami persze akceptálható is tőlük, hiszen a földrészük egyre inkább elsivatagosodik, a nagyvárosaik brutálisan túlzsúfoltak, mert sajnálatos módon tele vannak afrikaiakkal, a vízilovak rusnyák, és ami a legrosszabb, egyetlen árva szociális segélyprogram sincs a környéken. Ezért aztán egy nagy csomónak közülük nincs is otthon maradása, és inkább minket, európai és amerikai fehér rasszistákat szándékoznak kulturálisan színesíteni. Egyelőre úgy bagatell 700 milliónyian, közülük szép számmal az elkövetkező öt év folyamán.
Legalábbis ez derül ki a Pew Research Centre amerikai közvélemény-kutató intézet hat afrikai országban (Kenya, Tanzánia, Szenegál, Dél-afrikai Köztársaság, Ghána, Nigéria) végzett legfrissebb felméréséből. Közülük az előbbi négyben a megkérdezettek csaknem fele, az utóbbi kettőben legalább a háromnegyede akar az USA-ba vagy Európába vándorolni, a szenegáli, ghánai és nigériai kulturális színesítők mintegy 40 százaléka már öt éven belül! Az 1,1 milliárdnak a kétharmada kb. 700 milliót jelent. Ennyi potenciális néger megszállóval kell tehát számolniuk az elkövetkező években-évtizedekben az összesen mintegy egymilliárd fehérnek otthont adó országoknak, elsősorban a (jelenleg még) leggazdagabbaknak, az USA-nak és az EU nyugati tagállamainak. Kézzelfoghatóvá téve az adatot: csaknem ugyanannyi néger szándékozik-akarja-reméli elözönleni ez utóbbiakat, mint amennyi fehér él jelenleg az egész Földön. (At Least a Million Sub-Saharan Africans Moved to Europe Since 2010, pewglobal.org, 2018. március 22.)
A felmérés szerint 2010 óta legalább egymillió fekete afrikai költözött Európába, csatlakozva a már korábban is földrészünkön (főleg Britanniában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában) squattoló hárommillióhoz. Eszerint összesen alig négymillió néger élne földrészünkön, ami természetesen a színvakság netovábbja. Független demográfusok számításai alapján ugyanis a számuk már most is a tízmillióhoz közelít. Ha vicces akarnék lenni, kis költői túlzással azt mondanám, hogy én magam többet számoltam össze belőlük a legutóbbi párizsi szafarimon, a Champs Elysées-n korzózva, pedig az nem tegnap volt, hanem vagy 15 éve. Egyébként ez a legfőbb oka, hogy azóta a tájára sem megyek az egykori Franciaországnak. Ahogyan minden bizonnyal az ún. Párizs-szindrómának is, amely a „fény városába” (Ville Lumiére) látogató külföldi, főleg japán turisták körében lép fel, akik pszichikai és pszichoszomatikus tünetekkel (akut téveszmék, hallucinációk, üldözési mánia, a realitásérzék elvesztése, személyiségvesztés, szorongás illetve szédülés, erős szívdobogás, izzadás, hányás) is járó negatív kultúrsokként élik meg az álmaikban elképzelt és a valóságban megtapasztalt Párizs közötti „ég és föld” különbséget. Nem csoda: Párizsba készültek – és Ouagadougouba kerültek.
Eközben változatlanul özönlenek Európába az afrikaiak főleg Kamerunból, Nigériából, Szenegálból és Ghánából, köztük terhes nők, fiatal párok és egyedülálló férfiak, akik a saját bevallásuk szerint „minden megtesznek, hogy eljöhessenek a paradicsomba”. Marokkóban most is 50 ezren, Líbiában 400 ezren várakoznak ugrásra készen, hogy átszeljék a Földközi-tengert, és partra szálljanak valahol Spanyol- vagy Olaszországban, majd tovább nyomuljanak Nyugat- és Észak-Európa elfoglalására.
Az EU Nigerbe akkreditált nagykövete szerint az „afrikai demográfiai fejlemény egy ketyegő időzített bomba”, és „ha nem lesz leállítva, akkor katasztrófához vezethet”. Addig is a brüsszeli bürokrácia „fejlesztési segély” címszóval számolatlanul önti a pénzt (a magyar adófizetőkét is) az afrikai feneketlen hordóba, egyedül Nigerbe 600 millió eurót 2020-ig. Mindezt azzal a fals indokkal, hogy az így létrehozott munkahelyekkel majd helyben lehet tartani a potenciális kivándorlókat. (Die zweite Phase der Migration hat längst begonnen, welt.de, 2018. március 22.) Mintha legalábbis leküzdhetetlen sztahanovista munkavágy hajtaná őket a fehér országokba, amelynek otthon édeskevés jelét adják.
Valójában ugyanis sikeres néger nemzet nem létezik. Ez a korántsem eredeti megállapítás nem tőlem származik, hanem egy nigériai születésű, amerikai egyetemi tanártól, aki teljesen tényszerűen kénytelen elismerni, hogy a feketéknek egyszerűen azért nincs „méltóságuk”, mert sohasem voltak képesek létrehozni bármilyen első világbeli államot vagy infrastruktúrát. A „fekete faj világméretű méltatlanságáról” beszélve Chigozie Obioma megállapítja, hogy ha bárki, bármely másik fajból kimutatja a feketék teljes képtelenségét arra, hogy tegyenek valamit a saját helyzetük orvoslásáért, a fekete elitek és aktivisták világszerte „verbális zsarnokságot” alkalmazva rasszizmussal vagy gyűlöletbeszéddel vádolják meg az illetőt. Ugyanakkor „senki sem beszél arról a sajnálatos tényről, hogy a legtöbb afrikai és karibi állam vagy megbukott, vagy éppen összeomlik”, köztük a legnépesebb, Nigéria is, „az inkompetencia, a helyi jellegű korrupció, a méltóságteljes alkalmatlanság és főleg a pusztító önzés és kapzsiság” miatt, amely a legtöbb afrikai államot jellemzi.
Elsősorban tehát azért özönlik el Európát milliószámra az afrikaiak, mert a saját országaik saját maguk kreálta katasztrófaövezetek, „káosz, értelmetlen háborúk, elrontott vallásosság, erőszak és gazdasági összeomlás közepette”. Noha a világon mindenhol „majdnem mindennap a fekete méltatlanság, a fekete tehetetlenség bámul ránk”, válaszul a feketék csak annyit tesznek, hogy mindenkire rasszizmust kiáltanak, és mások szimpátiájáért udvarolnak. (There Are No Successful Black Nations, foreignpolicy.com, 2016. augusztus 9.) A diagnózis helyes. Már csak egy hatékony terápiára lenne szükség. Lehetőleg nem Európában.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
