A Veszprémi Főegyházmegye 28 papja október 6–7-én kétnapos zarándoklaton vett részt Esztergomban, ahol Erdő Péter bíborossal is találkoztak. A közös imádságok, szentmisék, valamint az egyházi és művészeti kincsek megismerése során szerzett élményekről Paál Sándor Ede káptalanfai plébános számolt be. Írását az alábbiakban szerkesztve adjuk közre.
A „zarándok egyház” olyan egyházat jelent, amely még úton van a végső célja, Isten országa és a mennyei beteljesedés felé. Mondhatjuk úgy is, hogy azért zarándokoltunk, hogy a Teremtőhöz közelebb kerüljünk a megélt spirituális programokon keresztül.
A „Magyar Sionba” megérkezve Erdő Péter bíboros úr nagy örömmel fogadott és közös ebédre várt minket. Nemcsak testi táplálékot kaptunk, hanem egy rózsafüzért és Ervin Gábor vértanú pap képét, akit a Duna-parton végeztek ki a nyilasok.
Udvardy György érsek és a papság a veszprémi egykori Nagyszeminárium kertjében 2025-ben felállított Trónon ülő Istenanya márványszobrának a Herendi Porcelánmanufaktúra által készített kicsinyített, hű mását (a gyártási sorozat legelső darabját) ajándékozta bíborosnak.
A vendéglátást követően a Prímási Palota régi konyhájába nyertünk betekintést, ahol az egykori gasztronómia és a ma már nem funkcionáló prímási konyha működésének megismerésére nyílt lehetőség.
Ezután a Keresztény Múzeumban folytattuk utunkat, amelyet Simor János bíboros, érsek, a 19. századi magyar egyházi élet egyik legmeghatározóbb alakja hívott életre. A múzeum középkori oltárképeket, Jézus életét ábrázoló festményeket, szentképeket, itáliai reneszánsz alkotásokat és barokk festményeket is őriz.
A tárlatot Kontsek Ildikó múzeumigazgató vezetésével szemléltük meg.
A Főszékesegyházi Könyvtárat Szalai Katalin könyvtárigazgató szakszerű vezetésével ismerhettük meg. Megtekintettük a könyvtár egyik legkülönlegesebb kincsét, a Bakócz-graduálét. A két kötet együtt több mint 110 kilogrammot nyom. Megcsodálhattuk továbbá a Szalkai-kódexet és az egykoron Mátyás király tulajdonában lévő, a lövöldi (ma Városlőd) karthauzi kolostornak ajándékozott úgynevezett Lövöldi corvinát.
Innen szentmisére indultunk a Szent Anna-templomba (kerektemplom). Takáts István általános helynök prédikációjában kiemelte a rácsodálkozás élményét, a minket körülvevő esztétikai természet sajátosságait.
A közös vacsorát szabad program követte.
Másnap reggel szentmisét ünnepeltünk a bazilika altemplomában, Mindszenty József bíboros sírja előtt. Koncelebrált Török Csaba kanonok, főszékesegyházi plébános is.
Udvardy György érsek prédikációjában az imáról, annak alaptermészetéről, valamint a papi közösség élményéről is szólt.
A szentmisét követően imádkoztunk Magyarország utolsó hercegprímása, Mindszenty József egykori esztergomi érsek földi maradványai előtt. XII. Piusz pápa 1944. március 4-én nevezte ki veszprémi püspökké, és itt került szembe a nyilas hatóságokkal is. Szolgálata az egyházmegyében mindössze körülbelül másfél évig tartott, mégis rendkívül jelentős időszak volt.
A Panorámakávézóban a 19. századi prímási étkezési kultúrához kapcsolódó süteményeket fogyasztottunk: a történelmi recepteket régi érseki szakácskönyvek alapján elevenítették fel.
Régi magyar egyházi kincseket, drágakövekkel díszített ötvösműveket, főpapi miseruhákat és több évszázados liturgikus tárgyakat őriz a Főszékesegyházi Kincstár, ahol Török Csaba atya szakszerűen mutatta be a műalkotásokat: a Mátyás-kálváriát, a kincstár leghíresebb műtárgyát, Suki Benedek kelyhét, amelyet Szent II. János Pál pápa szentmisén is használt; a koronázási eskükeresztet, valamint az értékes főpapi miseruhákat és régi textíliákat.
Ezután hangszerbemutatón vettünk részt, a felújított orgona hangját hallgatva.
A Prímás Pincében elfogyasztott ebédet követő hazautunk során betértünk Tatára, a Szent Kereszt felmagasztalása-templomba. Elimádkoztuk a Szent Kereszt litániáját, majd a templom kriptájában Udvardy György koszorút helyezett el Fellner Jakabnak, a 18. századi magyarországi késő barokk építészet legjelentősebb mesterének a sírjánál. Számos nagyszerű épületért lehetünk hálásak neki: a veszprémi Érseki Palota, az Aggpapok Háza, a Nagyszeminárium épülete, a pápai Nagytemplom, Vigántpetend temploma mind építészi munkássága gyöngyszemei a Veszprémi Főegyházmegyénkben.
Paál Sándor Ede atya beszámolója teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
