Esztergályos Cecília 80 éves. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész az InfoRádiónak elmondta, nem zavarja, ha a Família Kft. című sorozatban játszott szerepével azonosítják, hite egész életében segítette, születésnapja alkalmából pedig az Újszínházban nyílt kiállítás a festményeiből. És soha semmit nem bán meg.
Mozgalmasan, színházi környezetben telt Esztergályos Cecília Kossuth- és Jászai-díjas színművész, táncművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 80. születésnapja.
„Reggel egy televízióban kezdtem, aztán próba egy új darabra, a Se itt, se ott című jutalomjátékra, a születésnapomra kaptam az Újszínház igazgatójától, Dörner Györgytől” – fogott bele a színművész. A darabot mások mellett Tordai Terivel játssza.
Határozott nemmel felelt arra a kérdésre, hogy kevesebbet vállal-e, mint korábban, csak a pandémia szakította meg a szokásos életet.
„A pandémia előtt játszottam hat színházban, 13 darabban. Most játszom egy színházban, hat darabban, és van egy utazó, a Körúti Színház, de ott már csak egy darab van, a Zsákbamacska, félévente egyszer” – részletezte.
A múltban
Édesapja orvos, édesanyja fotóművész volt, ebből adódna, hogy édesanyja „génjeit” örökölte, de szerinte nem így van.
„A papám színész szeretett volna lenni, csak abban az időben, amikor ő fiatal volt, az volt a mondás, hogy először valamilyen biztos állást kell keresni, ez lett az orvosi szakmája, aztán mehetett volna játszani.”
Esztergályos Cecília az Állami Balettintézetben végzett balettművészként, tehát a tánc volt a kifejezési formanyelve elsőként.
„1960-ban végeztem, és 1963-ig voltam a Pécsi Balett szólótáncosa. Aztán onnan eljöttem, filmeztem;
Szabó István 1961-ben kért fel forgatni. Egyedül játszottam, a Te című kisfilm volt, amivel nagydíjakat nyert István.”
1964-től a Színművészeti Főiskolára járt, 1968-ban végzett, majd Kazimir Károly keze alatt játszott 17 évig, ugyanabban az épületben, ahol mostani „munkahelye”, az Újszínház van. 62 évvel ezelőtt, még a Pécsi Balett táncosaként pedig már a Thália színpadán állt az Apácák című darab szereplőjeként.
Filmjei között szándékosan nem említi a „Déryné, hol van?”-t, mert mint mondta, a Törőcsik Mari főszereplésével forgatott filmből „mindent kivágtak”.
A rendkívül termékeny művész színházi, játékfilmes és tévéfilmes szerepeinek egyébként se vége, se hossza, de feltétlenül említendő az 1980-ban készült „Boldog születésnapot Marilyn!”-ben látott alakítása, amelyért 1982-ben San Remóban a legjobb női alakítás díját nyerte.
„Óriási színésznőkkel játszottam, Psotával, Sulyokkal, Péchy Blankával, Dayka Margittal, Kiss Manyival, Ruttkai Évával, Tolnay Klárival… Törőcsik Marira nem hiszem, hogy hasonlítani akartam, mert ő teljesen más volt, mint én. Ő egy nagyon zseniális színésznő volt, amit én magamra nem mondanék, ha más mondja, nagyon boldog vagyok” – reagált arra a felvetésre, hogy lehetett volna a közelmúltban elhunyt legendás színésznőhöz hasonló karakter.
Ezektől a nagy művészektől a szakmát és az életet is elleste.
„Az összes fiatal színész tisztelettel, kedvességgel, odaadással játszik, tisztelik az idősebb színészeket, de manapság ez nem divat, másképp vannak nevelve a gyerekek. Az Újszínházban szép és jó élet van, de nagyon sokat tapasztaltam, és be kell látni, hogy most más világot élünk…” – fogalmazott Esztergályos Cecília.
Nemzeti Színház? Família Kft.!
A Nemzeti Színház művésze is volt, és az a hír járta, hogy a Família Kft. kedvéért hagyta el, a történet viszont kicsit hosszabb ennél.
„Igen, de előzőleg megkértek, hogy menjek onnan el, 1989-ben. Vámos László, aki a színház főrendezője volt, őt is megkérték erre. Egy év múlva visszahívtak bennünket, én onnan előzőleg Veszprémbe mentem, ott játszottam az Osztrigás Micit Vámos László rendezésében. Visszakerültünk végül a Nemzetibe, akkor jött az ajánlat a Famíliára. Boldogan mondtam, hogy igen.”
Egyáltalán nem frusztrálja, hogy szinte máig Szép Károlyné Ágica szerepével azonosítják.
„Előtte voltam már harminc évig színész. Aki gyerek volt akkor, természetes, hogy azon nőtt fel nyolc és fél évig. Arra is büszke vagyok. Aztán megismertek engem a szüleik által, hogy előzőleg miket játszottam. Soha semmit nem szabad bánni, hogy így vagy úgy van, mert ha bánja az ember, akkor is úgy van… Nagyon jó volt a Família, a mai napig forgatnánk, ha egyvalaki nem rúgja fel az egészet” – fogalmazott a színművész, el nem árulva, kire gondolt.
Hit kell
Minden reggel imádkozik, amit magánügyként kezel, de azért mindenkinek el szokta mondani.
„Mindenki abban hisz, amiben akar, csak legyen hite, mert hit nélkül nemigen lehet élni” – szögezte le.
Az Újszínházban látható festményeit most is meg lehet tekinteni, a félemeleten a nézőtéren van a kiállítás; 2000 óta agyagozik, 2006 óta fest, sok kiállítása volt már, színházi hangulatú portrékat fest.
Energikusságát, jókedvét mindig megőrzi, az a titka, hogy ott él és dolgozik, ahol jól érzi magát, ahol ez nem lehetséges, onnan eljön; sokat segít életében a férje, Fonyódi Péter, akivel 39 éve élnek együtt.
Három díjra vágyik még, de nem árulta el, melyek ezek.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
