Az alábbiakban Székely János püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének méltató beszéde olvasható Orosch János nagyszombati érsekről, amely 2026. március 8-án az Országház felsőházi termében, az Esterházy János emlékünnepségen és díjátadón hangzott el.
Dicsértessék a Jézus Krisztust! Pochválený buď Ježiš Kristus!
1965 novemberében a lengyel katolikus püspöki konferencia és a német katolikus püspöki konferencia egy döbbenetes levélváltást tett, két olyan levél ment el, amelyek történelmet írtak mind a kettőben. Ez a két szó szerepelt hangsúlyosan: megbocsátunk, s bocsánatot kérünk. Ennek a történelmi levélváltásnak aztán megrendítő gesztusok lettek a folytatói. Nem sokkal később a német kancellár, Willy Brandt Varsóban a gettó helyén térden állva kért bocsánatot, aztán egy kicsit később, 1989-ben, egy kiengesztelődési szentmise volt Krížovában, Kreisauban az opolei püspök celebrálásával, ahol Helmut Kohl és Tadeusz Mazowiecki átölelték egymást. Ennek a kiengesztelődésnek a szíve, a motorja a kereszténység volt.
A katolikus egyház, a német és a lengyel püspöki kar, főként a lengyel püspöki kar, amelynek olyan nagyszerű vezetői voltak, mint Stefan Wyszynski, mint Karol Vojtila. A katolikus egyház, ha hitelesen követi Krisztust, a béke evangéliumának nagy hírnökét, az üdvözítőt, akkor a történelemben képes békét teremteni.
Hadd idézzek fel egy másik döbbenetes példát ezzel kapcsolatban. Ruandában 1994-ben egy döbbenetes népirtás történt. Körülbelül egymillió embert öltek meg, alig több mint egy hónap alatt. Hatalmas történelmi sebek, a kiengesztelődés legfőbb motorja ott is a Katolikus Egyház lett, többek között egy nagyszerű pap, Ubald Rugirangoga, akinek az édesanyját és több mint 80 rokonát is megölték. Ő személyesen megbocsátott az édesanyja gyilkosának, ő támogatta a gyilkos két gyermekének a nevelését. Jézus erre tanít minket. Boldogok a békességszerzők, őket Isten fiainak fogják hívni.
Pál apostol pedig arról ír, hogy Krisztus a két népet saját magában egy testté, eggyé tette, a köztük levő válaszfalat lerombolta, az ellenségeskedést megszüntette.
Nagyon köszönöm mindannyiunk nevében Orosch János érsek atyának, hogy ő ennek a Krisztusnak a követője, béketeremtő, magyarok és szlovákok között, ember és ember között, akkor is, ha nem jár mindig taps és nem jár mindig dicséret.
Vállalja a krisztusi sorsot. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Köszönöm neki, hogy kiáll Esterházy János életszentsége, vértanúsága mellett, Esterházy János mellett, aki egy nagyon különleges és nagyszerű családi múlttal rendelkezik mind apai, mind anyai ágon.
Apai ágon az Esterházy család, amelyik rengeteget tett a magyar kultúránkért. Elég csak a művészetpártolásokra, nagyszerű képgyűjteményre gondolni, ami jelenleg a Szépművészeti Múzeum egyik legnagyobb kincse, de akár gondolhatunk Joseph Haydnra, aki szintén rengeteget köszönhet az Esterházy családnak. Templomokat építettek, iskolákat támogattak, védték a hazánkat, a modern mezőgazdaság módszereit terjesztették el országszerte.
Anyai ágon pedig Esterházy János lengyel. Az édesanyja, Tarnowska Erzsébet egy nagyszerű lengyel családnak a sarja, és hozza a lengyel szívet. Többek között abban is, hogy Nyitraújlakon az első világháború alatt kinyitja a kastély ajtaját. Bárki jöhet, senki nem távozik segítség nélkül. Ha valahol egy szegény embernek leég a háza, ők építik újjá, akkor már özvegyként ő dönt ezekről a kérdésekről. Nem sokkal később a legszegényebbeknek házsort építenek.
Ebből a családból származik Esterházy János, a vértanú sorsú nagyszerű államférfi. Ő maga is nyomába lép a nagyszerű ősöknek, segélyeket gyűjt Kárpátaljának, a legszegényebb családoknak ösztöndíjakat alapít. Ha grófként szólítják meg, általában tiltakozik. Ő ember akar lenni, olyan, aki sokakért tesz.
Amikor Kassa visszakerül Magyarországhoz, Esterházy János egy sokak számára megbotránkoztató beszédet mond. Többek között arra hívja föl a figyelmet, hogy a szlovákok jogait, nemzeti érzékenységét maximálisan tartsa tiszteletben mindenki. Sőt azt is megemlíti, hogy a bécsi döntéssel Magyarországhoz került 1-2 szlovák többségű falut Magyarország önként adja vissza. Így gondolkodott. Az igazság szerint, a szeretet törvénye szerint mindig testvéreknek nevezte a szlovákságot. Beszélt arról, hogy ezer éven át testvérként együtt éltünk. Ennek az ezer évnek nagyon sok nagyszerű pillanata volt.
Emlékezhetünk arra például, hogy az egyik legelső szlovák nyelvemlékünk, a szepességi imádságok egy magyar ember, Bak Gáspár által leírt szlovák nyelvű imák. De gondolhatunk arra is, hogy Pázmány Péter négynyelvű imakönyvet adott ki latin, német, magyar és szlovák nyelven. Ragaszkodott ahhoz, hogy Nagyszombatban legyen prédikáció mindig szlovák nyelven is. Esterházy János így gondolkodott, a testvériséget, az egységet akarta építeni, és ugyanezt látjuk az ő 12 éves kereszthordozásában, ahogyan az egyik rabtársa mondja, amikor a többiek süllyedtek, ő emelkedett.
Azért imádkozott, hogy Isten tisztítsa meg őt, a szenvedéssel emelje őt egészen közel magához. Azt vallotta, hogy csak az a törekvés érhet célba, amelynek mártírjai vannak, és egy alkalommal azt mondta, a magyar történelem arra tanít minket, hogy a magyarságnak mindig lesznek áldozatai, és az áldozatot vállalni kell.
A húga, amikor viszontlátta őt a hosszú börtönévek után, és látta a 47 kilóra lefogyott, összes fogát elveszített, a hajától is teljesen megfosztott embert, akit alig ismert meg az arcáról, magában azt mondta, hogy János, ahogyan mondták, Bibi győzött a szenvedés fölött. Semmi bosszúvágy, semmi harag nem volt benne. Egészen Krisztushoz lett hasonlóvá.
Megköszönjük Orosch János érsek atyának, hogy kiáll Esterházy János életszentsége, boldoggá avatása mellett. Talán azért is tudja ő ezt ennyire hitelesen tenni, mert benne is családilag egyesül magyarság és szlovákság. Édesanyja szlovák, édesapja magyar. Tűzoltó volt. 47 évesen egy szolgálat során szerzett sérülésbe hal bele. Mélyen vallásos ember, aki mindig imádkozta a rózsafüzért.
Köszönjük Orosch érsek atyának azt, hogy kezdettől fölvállalta, hogy magyar híveknek mindig magyarul prédikál, akkor is, ha a nyelvet kezdetben tanulgatta, csiszolgatta, de mindig megtette ezt a gesztust. Örömmel vállalta, hogy magyar plébániákon szolgáljon.
Amikor én Esztergomba kerültem, nagyon sokan meséltek legendákat Orosch plébános atyának, – aki sokat volt Párkányban – a jóságáról, emberségéről. Köszönöm neki azt, hogy fölvállalja, hogy a komáromi imanapokon, ahol a magyarság együtt imádkozik, többek között magyar püspökért, mindig jelen van. Köszönjük neki, hogy csatlakozott a 2006-os nagy kiengesztelődéshez, amikor is Erdő Péter bíboros úr és František Tondra, a szlovák püspöki konferencia elnöke mondta ki a nagy szavakat, hogy megbocsátunk és bocsánatot kérünk.
Köszönjük azt, hogy Orosch érsek atya vállalja mindezért a támadásokat is, ahogyan vállalja a család védelmében is. Kiáll azért, hogy a család egy férfi és egy nő életszövetsége, amely természetes módon nyitott a gyermekáldásra. Talán teszi ezt azért is, mert fiatal lazarista növendékként sok idős atyával találkozott, akik még a börtönből ismerték Esterházy Jánost, mint Stephan Kristin atya, Hutira atya és Lénárt Károly atya. Jézus a kereszten kitárta a kezét az egész világ felé, mindenkit magához akart ölelni, minden népet, s minden embert.
Ebbe a mindeneket átölelő szeretetbe belehalt, az életét adta érte. Orosch János érsek atya valami nagyon hasonlót igyekszik tenni, kitárja a kezét magyarok és szlovákok felé egyformán, akkor is, ha támadás, meg nem értés, kritikák jelentik erre a választ. Köszönjük, hogy a béke embere, az igazság embere kiáll Esterházy János életszentsége mellett, és építi a magyar és a szlovák megbékélést. Ďakujem pekne. Köszönöm szépen! Köszönjük! Isten áldja meg érte!
Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
