Használhatatlan amerikai fegyverrel küldték harcolni az ukránok az amerikai zsoldost. Nem volt akkumulátor a páncéltörőben, és más elképesztő történetek.
Az oroszok iránti elfogultsággal bizonyosan nem vádolható The Washington Post amerikai napilap terjedelmes cikket közölt az Ukrajnában „önkénteskedő” amerikai és más külföldi harcosok tapasztalatairól. A lapnak többségében a már hazatért zsoldosok nyilatkoztak. A hétvégén megjelent cikk azt a vonalat erősíti tovább, mely szerint az ukrán hadvezetés – valószínűleg a kulturális és a nyelvi gátak, és az eltérő hadi iskolázottság okán – nem tudja a külföldi önkéntesekben rejlő potenciált kihasználni.
Ukrajna a háború február 24-ei kirobbanását követően megkezdte a külföldi zsoldosok toborzását.
Vlagyimir Putyin orosz elnök is jóváhagyta, hogy külföldi zsoldosokat is bevessenek a konfliktusban. Afrikai, és szíriai önkéntesek hadba lépéséről is lehetett hallani, azonban a március elején beígért 15 ezer szíriai harcos valahogy nem érkezett meg az ukrán harctérre, nem tudni, miért.
Az, hogy az ukrán hadseregben tapasztalható viszonyoknál jobbhoz szokott külföldi veteránok rendszerbe való betagozásával gondok lesznek, alig egy hónap után kiderült. Maguk a zsoldosok is megemlítették, a nyelvi gát komoly hátráltató tényező, felszerelésük is hiányos, ahogy a fegyverzet is.
Úgy tűnik, az állapotok májusra sem javultak. A nagy médiafelhajtás közepette Ukrajnába érkező kanadai mesterlövész, Wali is inkább összecsomagolt, és hazarepült, úgy, hogy kétszer sütötte el a fegyverét, de csak egy ablaktáblát lőtt be. Az ukránok ráadásul megpróbálták kiképezni a páncéltörő rakéta használatára, pedig ő „másban jó”. A La Presse című lapnak nem túl hízelgőket nyilatkozott az ukrajnai helyzetről, például azt, ahhoz is ismertség kellett, hogy egyáltalán fegyverhez jusson, ami azért elég abszurd.
A The Washington Postnak többen is nyilatkoznak ukrajnai tapasztalataikról. A Dakota néven nyilatkozó, Ohióban élő leszerelt tengerészgyalogos elmondta, várakozásait szilánkokra törte az ukrán rögvalóság, kirívó különbség volt aközött, amit várt, és amit tapasztalt a helyszínen. Kiemelte, nagyon rosszul voltak felszerelve, fegyverzetük is hiányos volt. Bár a Biden-adminisztráció nem bátorítja direkt módon az amerikai állampolgárok ukrajnai szerepvállalását, felhívva a figyelmet az amerikaiakra leselkedő reális veszélyekre, mintegy 4000 személy jelezte érdeklődését azt követően, hogy Volodomir Zelenszkij ukrán elnök személyesen fordult a külföldi önkéntesekhez.
Dakota a tengerészgyalogságnál kitanulta a páncéltörő rakéta használatát. Bár az amerikai tengerészgyalogság kötelékében nem vett részt harci cselekményben, kontraktorként szolgált Afganisztánban. Az amerikai Javelin páncéltörő rendszer kezelése tehát a kisujjában volt. Egy gond volt csupán, hogy az ukránok nem adtak akkumulátort az indítóegységhez, enélkül pedig a fegyver – hiába hatékony – működésképtelen.
Dane Millet az Egyesült Államok Hadseregének veteránja. Ő nem a frontvonalra ment, Lengyelországban, a háttérből segíti a logisztikai folyamatokat, koordinálja a segélyszállítmányok mozgását, illetve „lusztrálja” a jelentkező önkénteseket azok katonai előéletének dokumentumai alapján. Akiknél hiányosságokat tapasztal, azoknak azt tanácsolja, inkább ne menjen Ukrajnába.
Egy Pascal nevén nyilatkozó német önkéntes elmondta, az oroszok lehallgatták a rádiós kommunikációjukat. Mivel a katonai rádióikhoz nem voltak pótakkumulátorok, mobiltelefonokat, illetve a mindennek, csak biztonságosnak nem nevezhető WhatsApp üzenetküldő alkalmazást kellett az információcserére használniuk.
Nem sokkal azt követően, hogy a haditervekről értekeztek, be is lőtte pozícióikat az orosz tüzérség. Pascal a lapnak elmondta, küldetésük során végig alulinformáltnak érezték magukat. Gyakran azt sem tudták, hol vannak, és ami nagyobb baj, azt sem, hogy az oroszok hol helyezkednek el. Két társát például azért lőtték le, mert a kommunikációs eszközök hiányában egy tüzérségi állásról nem tudták eldönteni, hogy az barát-e vagy ellenség. Ellenség volt. „A kezdetektől fogva esélyünk sem volt” – mondta Pascal egy interjúban.
De mikor a háború kezdetén felvételeket látott arról, hogy szülővárosa lángokban áll, két nap múlva elindult Ukrajnába. Harci ismereteit gyakorlat közben szerezte meg. Páncélosvadászként tevékenykedett. Véleménye szerint az amerikai életből hiányzik az izgalom és a céltudatosság. „Ha látod az élet és halál kontrasztját, és visszatérsz a békés életbe és munkába, összehasonlítva minden kevésbé értelmesnek tűnik” – mondta a válófélben levő amatőr páncélosvadász.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
