Egy anya reménye, gyermekéért való küzdelme nem ismer határokat. Ha ehhez még csatlakozik az apa szeretete, támogatása, csodák történhetnek… Semmi jóval nem biztatták a családot. És mégis!
A köbölkúti Kómár családnál járunk. A kilencéves Natálka örül nekem, mutatja a szobáját, ami szinte egy mese díszlete. Amíg a szülőkkel beszélgetek, tévét néz, és csak néha jön unszolni édesanyját, kezdjenek már végre a palacsintasütéshez.
Zuzka, az édesanya meséli, kislánya a 26. héten született, nem volt még egészen kifejlődve, ebből kifolyólag kapott agyvérzést születése második napján.
– Én mindezeket átaludtam. Mentő vitt az érsekújvári kórházba, nehéz szülés volt, annyira véreztem, hogy a méhemet is el kellett távolítani. Két napig mély-altatásban tartottak. Mire felébredtem, kész tények elé voltam állítva – emlékezik az anyuka. Az apa hozzáteszi, megkérdezték tőle az orvosok, harcoljanak-e a kislányért.
– Mit felelhettem erre? Azt mondtam, persze, szeretnénk, hogy köztünk legyen! Ekkor azonban még azt se tudtam, a feleségemmel mi lesz.
Örültem, hogy a kislányom él, engem csak ez foglalkoztatott. Pár nap múlva a kicsinek további problémái akadtak. A bélrendszere nem működött rendesen. Átszállították Pozsonyba, de szörnyű megpróbáltatásokat éltünk át. Nem bírja ki az altatást, de a műtét elengedhetetlen. Próbálták felerősíteni, kétóránként telefonáltunk, mi a helyzet. Reggel végre azt mondták, talán most van olyan állapotban, hogy a műtét elvégezhető. Szerencsére jól sikerült, visszatérhetett az újvári kórházba, de hamarosan újból elzáródtak a belek. Szeptemberben született, de csak november vége felé került olyan állapotba, hogy kivehették az inkubátorból
– mesél tovább az anyuka.
Két hónaposan vehette a karjaiba
Még az orvosok és a nővérkék is hitetlenkedtek, amikor látták, hogy a testi kontaktus után milyen látványosan javult Natálka állapota. December 30-án végre hazaadták, három hónap kórházi kezelés után.
– Amikor Pozsonyban kérdeztem az orvosoktól, mi várható, azt mondták, ha jót akarok magamnak, adjam őt otthonba vagy valamilyen intézetbe. Nem fog tudni felállni, ülni, beszélni, azt se fogja tudni, mi folyik körülötte. Ezek alapján mi is a legrosszabbra készültünk. Hazafelé az egész utat végigsírtam. Az első terhességet a 12. hétben meg kellett szakítani, aztán jött végre Natálka, és ezzel a jövőképpel kellett szembesülnöm – emlékezik Zuzka a nehéz napokra.
Hozzáteszi, az érsekújvári kórház koraszülött osztályán csodálatos emberek dolgoznak. Bauer főorvos úr és az új főorvos asszony hivatása magaslatán áll. A nővérek voltak Natálka anyukái, hiszen nem lehetett vele állandóan a kórházban. Ha napjában tízszer hívott, akkor tízszer vették fel a telefont, és sosem válaszoltak idegesen. Az elbocsátó papírokban pontosan leírták, milyen orvosokhoz kell menni, megtanították, hogyan tornázzanak a csecsemővel.
Hasonló élethelyzetben lévő szülőkkel ismerkedtek meg
Gyermekorvos, neurológus, szemészet, szív- és tüdőorvos, ortopédia, rehabilitáció – ez volt a heti program. Torna, torna, torna – csak ez segít, ezt hallották mindenfelől. Volt olyan szakember, aki nem jó módszert alkalmazott a kislány fejlesztésére, míg másoknál, szinte csoda történt. Tizennégy hónaposan semmit se tudott, még megfordulni se. Az elektroterápiától epilepsziás rohamai lettek, a sok gyógyszertől tompa volt.
Elkerültek Somorjára Timihez, a gyógytornász nővérhez, aki még csak egy hete tornázott vele, amikor Natika megfordult, epilepsziás rohamai a minimumra csökkentek és rövidesen mászni is elkezdett. 2015 februárja óta heti szinten járnak Somorjára. Májusban próbált felállni, karácsony előtt pedig háromévesen elindult. Az volt a család legszebb karácsonya.
Meggyőződhettem, a családnak az egész hete be van táblázva, mert alig tudtunk időpontot egyeztetni. Érkezésem előtt jöttek haza Körmöcbányáról, ahová logopédushoz járnak. Szinte állandóan úton vannak.
– Hétfőn, kedden, szerdán délelőtt iskola itt helyben. Natival, aki most másodikos, speciális pedagógus foglalkozik. Hétfőn délután Somorjára járunk tornázni, masszázsra, kedden délután TSMT-torna, szerda délután úszni járunk vagy lovagolni. Ez utóbbi nagyban javított az egyensúlyérzékén. Csütörtökön nincs kötött program, ekkor látogatjuk az orvosokat, vagy intézkedek a hivatalokban. Logopédushoz is ekkor járunk, a múlt csütörtökön biorezonancián is voltunk Érsekújvárban. Péntekenként Párkányba megyünk, ahol a koncentrációképességét fejlesztik. Szombat, vasárnap pedig próbálunk családi életet élni, ekkor van a kirándulás, a pihenés, a látogatások ideje – sorolja az édesanya.
Nem szólhat ugyanis az egész élet a terápiákról. Sokszor járnak kirándulni, állatkertbe. Megfigyelték, ha egészen más környezetbe mennek vele, mint amit megszokott, az csodát tesz a kislánnyal. Pár éve, amikor az olasz tengerparton nyaraltak, csak tíz szót használt rendszeresen, de egyesével. Talán a környezetváltozás hatására, de mire hazajöttek már összekötötte a szavakat mondatokká. Idegen helyeken annyit fejlődik, hogy minden évben valami új képességgel lepi meg szüleit.
Ukrajnában is kipróbáltak egy új stimulációs programot, ott Nati együtt úszott a delfinekkel, amelyek akusztikus hullámokkal stimulálják a beteg testrészt.
Nati apukájával magyarul beszél, szlovák nemzetiségű anyukájával pedig két nyelven. Újra kérleli anyját, fogjanak már hozzá a palacsintasütéshez. „Hneď prichystám ingrediencie” – mondja az anyuka nyughatatlan lányának. Ingrediencie magyarul hozzávalók, vágja rá rögtön a kislány.
Magatokra van időtök? – kérdezek közbe.
– Ezt mindig megoldjuk, mosolyog egymásra a fiatal pár. Közös programjaink is vannak, legutóbb például kettesben mentünk moziba, a kislányt a nagyszülők felügyeletére bíztuk.
– Amikor a feleségem egy jó beszélgetésre vágyik a barátnőivel, akkor pedig én vagyok Natálkával, miután hazajöttem a munkából – szól közbe Peti, a férj.
Próbálunk úgy élni, mint más családok, egészséges gyerekkel. Nati éppen akaratos korszakában van, ha kell, én bizony pörölök vele
– mondja az anyuka.
Zuzka még hozzáteszi, nagyon szeretne munkába állni, de ez mostanság nem lehetséges. Gondozói díjat kap, ami édeskevés, a férje dolgozik, de a sok terápiát támogatás nélkül nem tudnák finanszírozni. Létrehoztak egy polgári társulást, ahová az adók két százaléka utalható, valamint egy naptárt is kiadtak karácsony táján több fogyatékkal élő gyerek fotójával, amelyek a családoknál megvásárolhatók. Nemsokára a megszűnő helyi kertészbolt kiárusításából támogatják majd a családot, de segítették őket a gútai Dögös Sprint jótékonysági futóverseny résztvevői is. Ez életmentő volt, mert a kislány gyönge lábát Bécsben tudták megműteni. Ezenkívül a helyi templomban jótékonysági koncertet is szerveztek, többek közt az ő javukra.
Öröm volt e családdal együtt lenni… Nagyszerű, hogy helyzetük ellenére is sugárzik belőlük a vidámság és az optimizmus. Talán ezért is tudtak Natálka állapotában ilyen látványos javulást elérni.
Ha tud, segítsen! Pomoc pre Natali IČO: 52144925 – Ide utalható az adó 2 százaléka.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
