Mindegy, hogy hol, és mindegy, hogy mikor – folyamatosan azzal találkozom, hogy vannak, akik töretlen lelkesedéssel képtelenek megérteni: az egyik kukába papírt lehet tenni, a másikba meg műanyagot és fémet. Ez nem egy agysebészet, mégsem megy. De talán pont az agysebészet segítene.
Nem a tett súlya a lényeg. Rossz kukába dobni valamit nem egy egetverő dolog, igazából nem is érdekel, mi lesz vele utána. Gondolom, majd valaki anyázva átdobja a másikba, legkésőbb az ürítéskor. Vagy nem, és marad a duplán anyázó szalagmunkásokra a feladat.
Sokkal inkább az az ijesztő, hogy az ilyen emberek az élet más területein mit produkálhatnak. Hiszen a szemetét nem tudja jó kukába dobni, de gyermeket nevel, meg politikusokra szavaz. Tehát ő egy önálló, értékes, értelmes, teljes ember. Aki felháborodik, meg kikéri magának.
De vajon milyen embert nevel majd az, aki még annyit sem csinál jól, hogy a papírt a papírba tegye? Hogyan igazodik ki az az ember a nagypolitika taktikázásain, aki annyit sem ért, hogy a műanyagot a műanyagba tegye? A válaszokat inkább nem is tenném kérdésessé.
Aki meg úgy gondolja, hogy „úgyis összeöntik”, egyrészt nagy valószínűséggel téved, másrészt a lázadását inkább kamatoztassa másban, ne egy modern hulladékgyűjtő rendszer szándékos szabotálásában. Mert akkor aztán tényleg soha nem lesz jó.
Aztán a bálna megint megeszi a joghurtosdobozt.
A hülye.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
