Budaházy Györgyöt 13 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, egyik társára 12, négy másikra 10, illetve egyikükre 9 esztendőt mértek ki. A büdös, mocskos, szemét kur… – írnám kapásból, ha Bayer Zsolt lennék. De nem vagyok, így a hír elolvasása után lementem kiszellőztetni a fejem az ózondús budapesti levegőre, ahol még egy cigarettát is elszívtam. Úgyhogy higgadtan és tárgyilagosan, alaposan átgondolva a dolgokat: büdös, mocskos, szemétség ez az ítélet, és még jobban bűzlik, ha párhuzamba állítjuk azzal a hitvány sunyulással, amivé a beígért 2006-os elszámoltatás vált.
A kezdetektől egy csomó mindenben nem értettem egyet Budaházy Györggyel – de 2006-ban sok ezren, ha nem is hallgattunk, de figyeltünk rá. Bátor volt, bátrabb, mint a legtöbben, és teljesen világos volt, hogy a Kossuth-téri színpad körül sertepertélő számos gyanús arccal ellentétben az égvilágon semmilyen hátsó szándék nem vezérli. Ha azoknak a heteknek a felhajtóerejét kihasználja, lehetett volna sikeres politikus, de az elején leszögezte, hogy a parlamenti politikában nem hisz. Lehetett volna karizmatikus mozgalmi vezető is, egy időben jó úton volt efelé – de azt hiszem, igazából ez sem érdekelte. Tenni akart. Mindenáron. Ha lezárultak az értelmes, valós eredményt ígérő cselekvés lehetőségei, akkor is. Bármit, akármit, csak történjen már valami, csak mutassuk már a pöffeszkedő hatalmasoknak, és zselégerincű, de velünk könyörtelen kiszolgálóiknak, hogy nem tehetnek azt, amit akarnak.
Nem tudom, mert nem tudhatom, mi igaz a vádakból. De abban nagyjából biztos vagyok, hogy ezzel a mentalitással
Budaházy Györgyben a hatalom már azelőtt meglátta az ideális közellenséget, mielőtt bármilyen „terrorcselekményt” elkövethetett volna.
És innentől kezdve arról szólt minden, a lehallgatások, a megfigyelések, a beépített spiclik, hogy ennek az ideális közellenségnek a képét legyártsák, és ráhúzzák. Nem tudjuk, talán sosem tudjuk meg biztosan, megtette-e a fogukat rá fenő szolgálatoknak azt a szívességet, hogy tényleg törvénytelenségeket követett el. A vád vádol, mert az a dolga, a védelem tagad, mert neki meg ez a dolga..
De, ha feltesszük egy percre, hogy az utolsó vádpontig minden igaz, amit az ügyészség állít Budaházyról és társairól:
13 év fegyház akkor is irgalmatlanul aránytalan ítélet.
A „fegyház” ugyanis nem csak azt jelenti, hogy a rabokat szigorúbban őrzik, és csúnyábban néz rájuk a smasszer. Hanem azt is, hogy, akit így ítélnek el, az eleve ki van zárva minden kedvezményből, és minden enyhítésből. Hiába a jó magaviselet, hiába bármilyen emberi, vagy családi körülmény: ezt az első naptól az utolsóig le kell ülni. Persze az előzetesben töltött időt levonják, és a házi őrizet egy része is beleszámít – mindez legfeljebb 2-3 esztendőt von le a büntetésből.
Budaházy György tehát legalább 10 évet fog fegyházban tölteni. Nagyjából annyit, mint egy rablógyilkos.
Mindezt úgy, hogy, ha mindent elhiszünk az ügyészségnek, akkor sem ölt meg senkit, és az egyetlen ember, akiben a vád szerint kárt tettek, Csintalan Sándor volt, akit nagyon csúnyán összevertek – de életveszélyes sérülést ő sem szenvedett. Szóval az, hogy Budaházy és társai ennyit és így kaptak, tökéletesen bizonyítja, hogy a hatóságok és az igazságszolgáltatás elsődleges célja nem a valóság kiderítése, és ennek alapján a megfelelő ítélet, adott esetben a méltó büntetés kiszabása volt.
Hanem ama bizonyos public enemy no.1 felmutatása, levadászása, és látványos megkövezése.
De az egészben nem is az a leggusztustalanabb. Lesz még másodfok, utána még Kúria is, bőven van még lehetőség az ítélet korrigálására. Csakhogy azoknak, akik azokban a hónapokban a másik oldalon álltak, soha nem kellett ilyen kiigazításban reménykedniük, őket még első fokon se kaszálták el soha. Gyurcsány Ferenc egy évtizeddel a véres ősz után még szabadlábon pofázhat a demokráciáról, Gergényi Péter és Bene László
egy nyomorult megrovást kaptak csupán,
az azonosítószám nélkül, viperával őrjöngő egyenruhás vadállatok nagy része pedig mindenféle számonkérés alól kibújhatott – s, akit elmarasztaltak, azoknak a bűnei is ordítóan enyhe elbírálás alá estek.
És ma este Gyurcsány, Gergényi, Bene, meg az azóta már szép, csüngő belet eresztett, érdemeik elismerése mellett nyugdíjazott szadista símaszkos szarháziak szerető családjuk körében, kényelmes otthonukban pattintanak egy jó hideg sört, ledöglenek a kanapéjukba – és megnézik az esti híradóban hogyan ítélik 13 év fegyházra Budaházy Györgyöt. Na, ha ezt így elképzeltük, akkor most jöhetnek a veretes bayeriádák.
Én inkább egyszerűen csak Jurenkó Ferenc kollégámat idézném, aki a hír hallatán csak annyit mondott:
„Ha tudtam volna, hogy ilyen kormány jön Gyurcsányék után, akkor 2006-ban magamat dobom fejbe egy kockakővel.”
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
