A minap rendkívül furcsa történet járta be a magyar sajtót. A hírek egy olyan magát nőnek érző férfiról szóltak, aki megunva azt a szerinte tarthatatlan állapotot, hogy élete hátralevő részét férfiként élje le, úgy határozott, hogy nővé operáltatja magát. Azaz nemet változtat. Nemváltoztató műtéten esett át. A műtét után pedig hősünk, hősnőnk vagy a magasságos ég tudja, hogy micsodánk, nevezzük Aliznak, merthogy nemcsak nemet, hanem nevet is változtatott, bement a munkahelyére, ami történetesen egy alföldi gyárban található, majd új identitásának megfelelően elindult átöltözni a női öltöző irányába.
Merthogy ő nő.
Ugyan erről mind a munkáltatójának, mind a jövendőbeli öltözőtársainak egészen más volt a véleményük, no de egy igazi liberálist nem olyan fából faragtak, hogy olyan apró, elhanyagolható dolgokkal foglalkozzék, mint hogy mit gondol a (választott) neméről pár tucat másik hölgy. Mondjuk pont azok a hölgyek, akik talán nem veszik jó néven, hogy az az Aliz, akit férfiként ismertek meg, egy nap besétál az öltözőjükbe, semmitől sem zavartatva komótosan elkezdi levenni a ruhadarabjait, miközben szórakozottan, egyesével végignézi, ahogyan női munkatársai is ugyanezt csinálják.
Aliz úr főnöke igyekezett salamoni döntést hozni, és úgy rendelkezett, hogy a transznemű férfi átöltözéseinek helyszíne ne egyezzen meg a női munkatársak öltözőjével. A nyugalom megőrzésére hivatkozott, amiben, lássuk be, lehet valami. Valószínűleg tényleg kimondottan nyugtalanító lehet, ha nőknek férfiak előtt kell átöltözniük. Alizt, mint mondtam, ezek az apró-cseprő dolgok nem érdekelik. Ő nő, és punktum. Meg liberális. Ő nőkkel akar öltözni, úgyhogy jól be is perelte a munkáltatóját. A pert pedig a munkáltató, lévén hogy hazánk a nyugati mértékadó elemzők szerint egy közép-afrikai katonai diktatúra szintjén áll, különös tekintettel a jogállamiság állapotára, rekordidő alatt és természetesen elvesztette.
Aliz úr azóta vidáman vetkőzik a közelebbről meg nem nevezett alföldi gyár női öltözőjében. Hiszen a többség joga nem számít. Irreleváns. A többség egyébként is az esetek túlnyomó részében fideszes meg agymosott, fasiszta, de mindenekelőtt transzfób, így aztán teljesen indokolatlan a jogaival foglalkozni. Időpazarlás. A többséget meg kell változtatni, érzékenyíteni kell. Ha máshogy nem megy, perek százaival.
Valószínűleg így gondolhatja ezt Ónodi Adél úr is, akinek a nevével körülbelül fél évvel ezelőtt találkoztam először. Akkoriban készült vele fél tucat interjú a haladó sajtóban. Az interjúcunami apropóját az adta, hogy miután Ónodi művész úr is átesett egy nemváltó műtéten, az Elle nevű női magazin valamilyen érthetetlen okból címlapra tette. Adélunk jelenleg transzaktivistaként, illetve transznemű színésznőként határozza meg magát. Transznemű színésznőként, hiszen szerepelt egy színdarabban, egy monodrámában, amely darabot nem fogják kitalálni, melyik szervezet fizette.
Naná, hogy régi kedvencünk, Soros György van emögött is.
Soros úr kedvenc alapítványa, az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítvány) LMBTQ-embereknek írt ki ösztöndíjpályázatot, amely a művészi és nem művészi aktivizmust is támogatja. Ezt az ösztöndíjat nyerte meg Ónodi úr is. Így aztán a Soros-alapítvány finanszírozta a „színdarabot”, továbbá fizette a transzaktivista, transznemű színésznő promóciós haknikörútjait, PR-interjúit. A színdarabot ugyan eddig csak két alkalommal játszották a Bakelit Multi Art Centerben (jelentkezzen, aki már volt ott!), azonban a művésznőt/-urat a haladó sajtóban már most olyan rajongás veszi körül, mint egy karrierje csúcsán lévő valódi, Kossuth-díjas színművészt.
Valódit.
Mert Adél, bár színésznőnek nevezteti magát, a valóságban nem színész, tekintettel arra a tényre, hogy mindössze két alkalommal lépett színpadra, és semmilyen színművészeti képzéssel kapcsolatos iskolát nem végzett el. És az a bizonyos két alkalom sem valamelyik komolyan vehető, neves rendező miatt jött létre. Hanem a Soros-alapítvány, az Open Society Foundations jóvoltából. Nem azért, mert jó színész(nő) lenne, hanem mert az érzékenyítőcsászár, Soros direktor úr így döntött. De persze Adél színész.
Meg nő.
A maradi és minden újdonságtól ódzkodó fasiszta többség persze se azt, hogy színész, se azt, hogy nő nem kezeli az elvárható hipertoleranciával. Adél legalábbis valami ilyesmiről számolt be pár hónappal ezelőtt a RTL reggeli műsorában, ahol kissé szomorúan, nagyokat pislogva kifejtette, hogy a haladást még hírből sem ismerő intoleráns férfiak egy idő után egyszerűen eltűnnek, lelépnek, szakítanak vele. Persze csak azután, hogy elmondta nekik, hogy nem is oly régen még férfi volt.
Ilyen transzfóbok, intoleránsak a mai férfiak. Adél úr azt is elmondta, hogy ő már nagyon sokat dolgozott saját magán, ezért úgy látja, eljött az ideje, hogy végre az úgynevezett társadalom kezdjen el munkálkodni. Elsősorban azért, hogy őt, Ónodi Adélt elfogadja. A társadalom. Hiszen bárki beláthatja: az egyáltalán nincs rendjén, hogy holmi gonosz férfiak szakítsanak vele, miután elárulta nekik, hogy férfinak született. Ónodi művész úr azt is elárulta, hogy mostanában női szerepekre ácsingózik, ezért castingokra, szereplőválogatásokra jár.
Egyelőre nem járt sikerrel, azonban a sikertelenségének oka is minden bizonnyal a társadalom elmaradottságában keresendő. Hiszen ő kiváló színésznő, csak hát ugye az a csúnya transzfóbia. Az szabotálja egyedül Adél úr színészi karrierjét. A transzfób rendezők. De majd őket is jól bepereli az Egyenlő Bánásmód Hatóság, ahogyan az Adéllal szakító férfiakat is. Aliz, az alföldi gyárban dolgozó transznemű már sikerrel járt.
Ő már nőként, nőkkel öltözik. Felkészül Adél, felkészülnek a magyarországi rendezők és színházigazgatók, és felkészülnek az Adélt elhagyó, átvert férfiak. Ha a magyar bíróságon múlik, Adél a Katonában vagy Vígszínházban fogja Desdemonát vagy Júliát játszani. Az előadások premierjére pedig azok a férfiak fognak bonbont és virágot vinni neki, akik galád módon elhagyták. Mert a bírósági ítéletek erre fogják kötelezni őket. Ha az Egyenlő Bánásmód Hatóságon múlik, az Adélt a beismerés után elhagyó férfiakat kényszeríteni fogja a magyar bíróság, hogy randizzanak, csókolózzanak a transznemű színésznővel.
Hogy vegyék el feleségül. Ha a bíróságon és Soros úr Nyílt Társadalom Alapítványán múlik, cudar világ jön.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
