Brüsszel az elmúlt évek során a lopakodó jogalkotás és a hatáskörelvonás eszközeivel, újonnan pedig a tagállami vétó intézményének eltörlésével igyekszik centralizálni, amely intézkedések egyre leplezetlenebbül az Európai Egyesült Államok megteremtését célozzák. Az európai történelmi példák azonban épp azt mutatják, hogy többnemzetiségű birodalmak instabilak voltak, mert a belső ellentétek szétfeszítették őket. Napjainkban pedig azt láthatjuk, hogy a nyugat-európai országok társadalmi kohézióját megszüntető multikulturalizmus katasztrofális következményeinek kezelése még nemzetállami szinten is kihívásokat támaszt. Ebből adódóan egy kulturálisan, etnikailag, nemzetiségileg és mostanra vallásilag is sokszínű európai birodalom egyben tartása minden bizonnyal disztópikus kísérletbe fulladna. Európa felemelkedését, tudományos vívmányait és versenyképességét éppen az őshonos európai nemzetek sokszínűségének, sőt az egymással versengő államok teljesítményének köszönhette.
LOPAKODÓ BIRODALOMÉPÍTÉS
Napjainkra az Európai Unió válságspirálba került, ami nyilvánvalóvá teszi a szervezet sürgős reformjának szükségességét. 2005–2006 óta olyan válságok sorozata érte az uniót (gondoljunk csak az alkotmányos, a pénzügyi, a monetáris, a migrációs vagy a koronavírus okozta válságra), amelyek során rendre bebizonyosodott, hogy a föderalizációs álmokat dédelgető unió képtelen a válságkezelésre, és a tagállamok saját hatáskörben meghozott döntései vezettek célra. A brüsszeli elit tagjai azonban nem a túlbürokratizált nemzetek feletti szervezet inkompetenciájában látják a problémát, hanem a tagállami szuverenitásban, amit éppen ezért a lopakodó jogalkotás eszközével próbálnak szisztematikusan csorbítani évek óta.
Az Európa jövőjéről rendezett nagyszabású konferencia-sorozat (Conference on the Future of Europe) 2021 áprilisa és 2022 májusa között azon üdvözítő célt fogalmazta meg, hogy a tagországok bevonásával zajló „közös gondolkodás” vegye kezdetét az unió közép- és hosszútávú jövőjét, valamint az ennek érdekében végrehajtani kívánt intézményi reformokat illetően. A konferencia azonban nem érte el a kívánt célt, miután egyértelművé tette a brüsszeli elit, hogy csak eszköznek tekinti a kezdeményezést föderalista ambíciói alátámasztására. Ezt jól mutatja, hogy a konferencia vezető testületének egyik tagja, a korábban magyarellenes kirohanásairól ismertté vált belga Guy Verhofstadt a kezdeményezésre hivatkozva egyenesen követelni kezdte, hogy „meg kell szüntetni a tagállami vétó intézményét”, és helyette a sima vagy minősített többségi rendszert kell bevezetni. Verhofstadt egyébként még Belgium miniszterelnökeként könyvet is publikált 2006-ban, amiben az Európai Egyesült Államok mihamarabbi létrehozása mellett kardoskodott. Éppen ezért nem meglepő, hogy minden befolyását és pozíciójából fakadó hatalmát beveti az államok szuverenitásának csorbítása érdekében. Ehhez azonban a Lisszaboni Szerződés módosítására lenne szükség.
Az EU jövőjéről szóló konferencia-sorozat is jól mutatja, hogy az Európai Egyesült Államok létrehozásán ügyködő „európai jurisztokrácia” (Pokol Béla) rendre különböző praktikákat kénytelen bevetni és a tagállamok állampolgárait megvezetni, mivel az európai birodalom terve még mindig nem hozza lázba az embereket. Jean-Claude Juncker (az Európai Bizottság kétes hírű elnöke 2014 és 2019 között) még egy 1999-ben adott interjújában lebbentette fel a fátylat arról, hogy hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal lopakodó jogalkotása: „Eldöntünk valamit, bedobjuk a köztudatba. Aztán várunk egy darabig, hogy mi történik. Ha nincs nagy felháborodás, vagy fel sem fogják, hogy mit döntöttünk el, akkor továbbhaladunk lépésről lépésre, amíg nem marad visszaút.”
Ennek fényében az sem meglepő, hogy a brüsszeli föderalista erők a konferenciát hivatkozási alapként akarják felhasználni saját céljaik érdekében, hiszen az unió centralizációja régóta napirenden lévő kérdés, és ez csak egy újabb lépést jelentene az európai birodalom létrehozása felé. A brüsszeli elefántcsonttorony valóságtól elszakadt elitcsapata mindezt annak ellenére propagálja évtizedek óta, hogy a tagállamok állampolgárai elutasítják az ötletet. Emlékezzünk csak az „európai alkotmányt” létrehozni kívánó kísérletre 2004-ből, amikor a ratifikációs fázisban előbb 2005. május 29-én Franciaországban, majd június elsején Hollandiában is leszavazták az állampolgárok a kezdeményezést egy-egy népszavazáson.
BIRODALMI INSTABILITÁS
Az Európai Unió tartópilléréül szolgáló uniós jog valójában egy nemzetközi szerződéseken alapuló, szuverén nemzetek által működtetett jogrendszer, ami elviekben politikai okokból nem lehetne felhasználható a tagállamok ellen. Ennek ellenére az európai államok egységesítésére törekvő nemzetek feletti felépítmény gondolata egyre kendőzetlenebbül ölt testet, aminek deklaráltan célja a nemzetek, és ezáltal a nemzeti identitás elnyelése. Pedig Európa gazdag történelme bőséggel szolgáltat példát arra, hogy a többnemzetiségű, különböző etnikai, vallási és felekezeti közösségből mesterségesen létrehozott birodalmak hosszútávon működésképtelenek.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
