Sajnos napjaink sokkal súlyosabb kérdéseket vetnek fel, mint bizonyos történetpolitikai problémák, polémiák, vagy fogalmak elemzése, azonban egyes viták, megnyilvánulások mellett nehéz szó nélkül elmenni.
Sajnos napjaink sokkal súlyosabb kérdéseket vetnek fel, mint bizonyos történetpolitikai problémák, polémiák, vagy fogalmak elemzése, azonban egyes viták, megnyilvánulások mellett nehéz szó nélkül elmenni.
A választási kampány folyamán, de a korábbiakban is megfigyelhettük, hogy a politika és a média egyre silányabb szintre zuhan vissza, tényleges értelmiségi viták, érvelések helyett pár szó, vagy kifejezés kiragadásával, egyoldalú lejáratással, címkézéssel, karakterrombolással, leegyszerűsített, sokszor gyermekes, primitív érvekkel igyekeznek legyőzni a politikai, vagy a sajtó területén a vélt, vagy valós ellenfeleket. E megnyilvánulásokba szinte minden nap bele lehet ütközni, de értelmes ember aligha láthatja értelmét, hogy pazarolja energiáit ezek elemzésére.
Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kormánypártok perspektivikusabbnak tűnnek az ország jövőjét illetően, azonban a hatalomra tapadó politikai és médiacsoportok részben önállósuló érdekeik megtartása érdekében meglehetősen inkorrekt és buta reakciókat vetnek be.
Már meglehetősen régóta foglalkoztat a problémakör, mely az ellenzék kormányfőjelöltje viszonylag pongyola megfogalmazása kapcsán inkább álfelháborodásokat, álvitákat gerjesztett. Nevezetesen az a kijelentés, hogy ő párhuzamosan szándékozik képviselni a kommunistákat és a fasisztákat. Minden bizonnyal az MSZP és a Jobbik a politikai bulvársajtó szerint értelmezett szavazóbázisára gondolt.
Az egyoldalú álláspontokkal már nekem is volt részem találkozni. 2017 októberében, egy a kötelező betelepítési kvóták elleni kormánypárti gyűlésen Halász János képviselő igen jó előadást tartott a kérdéskörről, ezt követően kérdéseket lehetett feltenni, hozzá lehetett szólni. Miután különböző aktivista hölgyek kifejtették, hogy teljes mellbedobással az utcán gyűjtik az aláírásokat, én is bátorkodtam pár kérdést feltenni. Egyrészt, hogy miért nem nevezik Kalergi-tervként a szabadkőművesség betelepítési céljait, másrészt utaltam arra, hogy a római mecset előtt egy csókot váltó fiatal párra rátámadtak a négerek és arabok, jelezve, hogy a XX. század jelentős politikusa, Benito Mussolini a 30-as években kijelentette, hogy akkor lesz Rómában mecset, mikor Mekkában keresztény templom. Mindenki tudja, hol mi lehet…
Erre a jelenlévő Zombor Gábor képviselő enyhén szólva mosolyogtató és tájékozatlan módon negatív minősítéseket tett a Ducére, engem pedig szélsőségesnek minősített. Úgy gondolom, e kérdéskörről fogalma sem volt, természetesen arra azért a korábbiakban volt fogékonysága, hogy még a Fideszre is árnyat vető személyeket hozzon helyzetbe Kecskeméten. Ő már nem indul a választásokon, körzetében egy intellektuális beállítottságú alpolgármester száll ringbe a voksokért.
A másik esetben Rákay Philip „médiaszemélyiség”, a holokauszt áldozatai nevében kérte ki Márki-Zay kijelentését. Lehetséges, hogy vannak dolgok melyekhez ért, de szerintem adott esetben fogalma sincs arról, hogy kitől és mit kér ki. Az ellenzék sem marad ki az ostoba frázisokból, az egyik roma politikus „kormányzati fasizmust” emleget.
A továbbiakban állításaimat pontos citátumokkal szeretném alátámasztani.
A kommunistákat csak röviden érintjük. A fogalom nem feltétlenül kizárólag a szélsőséges sztálinistákat fedi. Ujlaky István, az ismert történész egyik művében, Tiberius és Sztálin megjelent egyik tanulmány/Kommunista tipológia/ legalább 10 kommunista típust sorol fel.(Ujlaky István: Tiberius és Sztálin Kecskemét 2004 49-55.) Debreczeni József a jelentős politológus, Orbán Viktorról írt életrajzi kötetében idézi a jelenlegi kormányfőt Nagy Imre temetése alkalmából elhangzott beszéde kapcsán:”Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt.” (Debreczeni József: Orbán Viktor, Osiris, 2002, 89. o.)
Tehát a jelenlegi legnagyobb kormánypárt évtizedekkel ezelőtt még valamilyen szinten azonosult a hazai reformkommunista, vagy, ahogy a Kádár-rendszer nevezte, revizionista áramlatokkal.
Itt talán inkább a fasizmus kérdéskörét lehet érdekes körbejárni. A kiemelkedő történész John Lukács közlése szerint 1932-ben az SZKP Központi Bizottság úgy határozott, hogy a fasizmus szó kifejezést kell használni, hogy ne lehessen keverni a nemzetiszocializmust és a szovjet „szocializmus” fogalmát.(John Lukács: Az európai világháború 1939-1941 Európa Bp. 1995 398.)
Mellékesen, a zsidók a 30-as évtized európai palettáján számos helyen szerepeltek. Kis számban voltak nemzetiszocialista zsidók is, jelentősebb arányban olasz fasiszta zsidók, akik részt vettek a Marcia su Roma eseményeiben, majd az államépítő munkában. Emberéletek milliói-köztük zsidók- száradhatnak a sztálinista zsidók(Berman, Jagoda, Ehrenburg) lelkén.
A fasizmus története kiindulópontja az 1922 októberi itáliai kormányválság, melyből kiutat Mussolini és akkor koalíciós kormánya kinevezése jelentett. A talán jóindulatú, de a válság megoldására képtelen Facta-kormány távozását követően nagyszámú változás gyors kivitelezésére volt szükség. A továbbiakban, szintén hivatkozásokkal szeretném alátámasztani a közölt tényeket.
A 20-as és a 30-as évtizedben rendkívüli gyorsasággal épült ki a szociális állam intézményrendszere, törvényi szabályozása. Sorban születtek az anya-, család- és gyermekvédelmi törvények. A tejesség igénye nélkül említhető az 1925 december 10-ei 2277. számú Királyi rendelet/Regio Decreto/, mely megszervezte a Nemzeti Anya- és Gyermekvédelmi Intézetet. Az 1937 június 10-én megjelent 1048-as rendelet bevezette a családi pótlékot. 1938-ban biztosították az 55 éves nők és a 60 éves férfiak számára nyugdíjjogosultságot.
A tavaly fiatalon elhunyt Martina Mussolini egyik szerzője volt a Fasizmus, szociális állam vagy diktatúra című műnek. Michele Giovanni Bontempo katolikus történész a korabeli dokumentumok, közlönyök alapján részletesen feldogozta a 20-as és 30-as évtized szociális törvényhozását.
1927-ben megjelent a Carta del Lavoro vagyis a Munka Alapokmánya, a jogszabályok jelentősen védték a munkavállalókat, kizárólag fegyelmi vétség esetén bocsáthatta el őket a munkáltató.
A szicíliai maffia szét lett verve, ugyanitt, de az egész országban jelentős mértékben megnövekedett a mezőgazdasági kisbirtok aránya.
A korábbiakban magas arányú munkanélküliséget közmunkákkal: autópályák, középületek, lakások építése révén sikerült leküzdeni. A népi lakások /Case popolari/ építése milliók életviszonyain javított. A mezőgazdasági bonifikácós program révén közel 6 millió hektár földterületet javítottak fel. Számos új város épült az országban.
A 30 évek elején létrejött két befektetési intézmény IMI(Ipari Beruházási Intézet) és az IRI(Ipari Rekonstrukciós Intézet) a megtakarításokat az ipar fejlesztése irányába vezette, másrész a nehézipar és a bankszféra jelentős részét átvette az állam.
Óriási lendületet vett az olasz népegészségügy: a 30-as évtizedben Rómában felépült Európa egyik legnagyobb kórháza, a Carlo Forlanini kórház. A baloldali Renzi-kormány bezárta, két éve a Covid-járvány miatt újra kinyitották.
A középiskolák, az egyetemek tanulói létszáma jelentősen megnövekedett, szerencsés volt, hogy ezen belül a leánytanulók aránya szépen javult.
A fasizmus ideológiája az említett nemzeti és szociális elvek mellett Dante, Rienzi, Mazzini idealizmusát, mint történeti-filozófiai értékeket alapelveként értelmezte.
Szintén a rendszer érdeme volt az egyházi állam újjászületésének segítése 1929-ben, majd a katolikus oktatás bevezetése Itália iskoláiban.
Az egész korszak olasz társadalma számára a munka volt az alapelv. A rendszer a tőke szociális szerepe, az állam társadalompolitikai funkciója és a munka alkotó és építő összhangjára épült. Mussolini álláspontja szerint a polgári krédót az önzés jelenti, ezzel szemben a fasiszta krédót a hősiesség és a szolidaritás.
Mussolini részvétele az aratáson. A „gabonacsata”az önellátás miatt volt fontos szempont. Kérdéses, hogy ezt megtennék-e ma hazánkban a milliós osztalékokat felvevő, 20 milliós gyűrűt hordozó, vagy világsztárokkal milliókért parolázó kezek?
Itália kulturális, tudományos élete nagy lépésekkel haladt előre. Megjelent a 34 kötetes Enciclopedia Italiana(Treccani), a Róma mellet felépült Cinecitta ontotta a különböző műfajú, értékes filmalkotásokat. 1939-ben elindult a kísérleti televízióadás. A sport is nagyot lépett előre, 1934-ben, majd 1938-ban Olaszország nyerte a Labdarúgó Vb-t. Az utóbbi, Párizsban megrendezett döntőt a magyar válogatott ellen nyerték meg.
Az is ismert lehet sokak számára, hogy az olasz fasizmus már az 1920-as évektől kezdve kiállt a Magyarországot tönkretevő trianoni békeszerződés felülvizsgálata mellett. 1936 november 1-jén, a Duce nagy beszédet tartott a milánói Dóm-téren, ahol kiállt a Magyarország számára történő igazságtétel mellett. Állásfoglalása következménye majdnem a diplomáciai kapcsolat megszakadása lett Olaszország és Románia között. Nem kell különösebb diplomáciatörténeti ismeret ahhoz, hogy tudhassuk, az olasz diplomácia a német egyensúlyozásnál jobban kiállt hazánk mellett az elszakított területek visszatérése során.
Érzékeny terület a zsidókérdés kezelése a világháború előtt és alatt. Ismert, hogy a fiumei akciókban, a Marcia su Roma eseményén nagyszámú hazafias-nem cionista- zsidó tiszt vett részt, és később is a hadseregben maradtak. A 30-as évek jelentős pénzügyminisztere, gazdasági szakembere Guido Jung is zsidó volt.
A fasiszta zsidó katona Alberto Liuzzi 1937 júniusában esett el a spanyol polgárháborúban Guadalajara mellett, ott ahol szemben a magyar származású Zalka Máté is.
Érdekes történelmi szerep adatott Fiorenzo Capriotti számára. 1945 után a Szentföldre vetődve közreműködött a cionista milíciák, pl. a Lehi kiképzésében. Csak zárójelbe hasonló feladatot volt német tisztek is elláttak.
Avraham Stern költő, cionista vezető a Szentföldön az arabok és a zsidók közötti egyensúlyt kereső britekkel szemben a németekkel és az olaszokkal kereste az együttműködést, ezért a brit titkosszolgálat 1942 februárjában megölette.
Ismeretes, hogy hazánkban az 1920 szeptemberében elfogadott numerus clausus törvény csökkentette a súlyosan megcsonkított ország egyetemi kapacitásait. Ezen belül mondhatjuk igazságtalan módon a zsidó fiatalok lehetőségeit is. Mussolini megnyitotta az olasz egyetemeket a magyar fiatalok előtt is, ezért a hazai zsidóság körében a 20-as és 30 évek folyamán jelentős Mussolini-kultusz alakult ki.
A következő kérdéskör az olasz és balkáni zsidók helyzete a háború alatt. Ránki György: A II világháború története Bp. Gondolat 1976 művében/203. oldal/ is elismerte, hogy a balkáni olasz területek, lágerek menekülést biztosítottak a volt jugoszláv, albán és görög zsidóknak a különféle szláv milíciákkal szemben. Ezt húzzák alá a legújabb kutatások is.
Filippo Giannini: Uno schermo protettore- Mussolini, il Fascismo e gli ebrei, magyarul Egy védőernyő-Mussolini, a fasizmus és a zsidók című könyvében forrásokkal támasztja alá a balkáni zsidók olasz védelmét. A Duce utasítására Castellano és Roatta tábornokok biztosították a balkáni zsidók védelmét, megtagadták a német kiadási kéréseket. Ezt aláhúzzák George L. Mosse jeruzsálemi professzor kutatásai is. A túlélő Salim Diamond visszaemlékezései szerint szinte semmi sem változott a zsidók és az olaszok viszonyában a háború alatt.
A jelenre térve, a magyar kormányzati politika jelenleg több kérdésben keresi és találja meg az együttműködést azokkal az itáliai politikai erőkkel, melyek, ha nem is idealizálják a fasizmust, de reálisan helyezik el a ventennio, vagyis az 1922-43 közötti két évtized történéseit, eredményeit. Mellékesen a világtörténelem egyetlen rendszerét sem lehet egyoldalúan idealizálni, vagy elmarasztalni, viszont bizonyos értékeket el lehet ismerni.
Közös pont a magyar és olasz jobboldal között a nemzetállam fenntartása, az európai szabadkőművesség migráns-betelepítési terve és a legkülönfélébb beteg szexuális másság-kultuszok elleni fellépés.
Tehát nem szerencsés, ha egyesek megalapozatlan elvekkel, frázisokkal szeretnének politikai tőkét kovácsolni, vagy megpróbálni másokat lejáratni. Sajnos kevés a remény, hogy a mai politika és sajtó alapvető jellegzetessége esetleg megváltozhat.
Nem tudni, hogy a 34 kötetes Enciklopédiában szerepel-e a Kruger-Dunning effektus. Ennek lényege, hogy valaki minél kevésbé ért valamihez, annál magabiztosabb álláspontot akar képviselni, megjeleníteni. Ezen el lehetne gondolkodni a hazai politikusoknak és médiaszereplőknek.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
