Különösen is belerezonálhat az érző lélekbe a vasárnapi csend. Mert a hétköznapi rohanás után legalább vasárnap hajnalban, délelőtt jótékonyan telepszik csend városainkra, falvainkra. Ebben a gyógyító csendben nemcsak a madárének hangosodik fel harmonikus istenhimnusszá, hanem a finomhangolású vagy szomjas-bűnös lelkekben Isten Igéjének harangbongása is. Így van ez ma is. Isten Igéje, Lelke lélekhangokat és lélekharangokat kongat az életünkért. Üzeneteinek bő, öblös áradásából alább egy-két üzenet.
Ma világszerte sok protestáns egyházban bibliavasárnap van. A herrnhuti Losung szerint az öt kontinensen lelkek milliói borulnak oda a kegyelem trónusa elé lélekben, s köszönik meg Isten élő beszédét, az Élet Beszédét, a Szent Írást Őneki.
Magyar Bibliánk Károli Gáspár gönci prédikátorunk fordításában lett irodalom-, történelem- és népformáló, közhatású nemzeti lelki táplálékká. Nemes tövishát-nagykárolyi anyanyelvével szívében és ajkán fordította le az istenáldotta Károli egyetemes magyar szellemi szóforrásunkká Isten beszédét. A Szent Írás 66 könyvből (Ószövetség 39 – Újszövetség 27) áll. Ezek 1189 fejezetre tagolják a szent üzeneteket. Összesen mintegy 31 102 versre oszlik fel Isten üzenete. Hozzávetőlegesen (nyelvektől függően) mintegy 783 131 a használt szavak száma. A leghosszabb könyv 150 fejezettel az Ószövetségben a Zsoltárok könyve, az Újszövetségben Lukács evangéliuma 24 fejezettel. A legrövidebb ószövetségi könyv Abdiás próféta könyve 1 fejezettel, az Újszövetségben János 3. levele.
A teljes Bibliát 717 nyelven, az Újszövetséget 1582 nyelven, egyes részeit további 1196 nyelven lehet már olvasni.
Ezernyi idézetet lehet citálni. Most a legellentétesebbek közül néhány. A francia Voltaire-nek mégsem lett igaza. Peter Hahne német tévézsurnalista: „Nincs még egy olyan könyv, ami ennyire képes lenne megosztani a véleményeket, mint a Biblia. A világirodalomnak nincs egyetlen könyve, amit annyian kritizáltak volna, mint az Élet Beszédét. A francia gúnyirodalom csúcsán Voltaire volt az, aki teli szájjal és cinikusan ezt prófétálta: Száz évvel halálom után a Biblia már csak a múzeumokban lesz megtalálható”.
Ehhez képest hamis prófétának bizonyult az egyház- és keresztyénségkritikus francia „felvilágosult” filozófus. Még soha ennyi nyelven és ennyien nem olvasták, nyomtatva, elektronikus formában, mint a 21. század elején. Valahányszor elmegyek a nagy plázákban található Deichmann cipőboltok előtt, mindig eszembe jut a cégalapító Heinz-Horst Deichmann vallomása, miszerint ő naponta a bibliaolvasásból él. És a családja is.
Meg Einstein is szól hozzám íróasztalom háromféle Einstein-miniportréján át, aki a csodálatos egymásra utaltság összefüggését fogalmazta meg: „A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.” Peter Hahne mondta egy alkalommal országos műsorában: „Fontos engednünk, hogy a Biblia olvasókönyvből az élet könyvévé váljon számunkra. Nekem minden napon egy új kiadvány, hiszen a mai napra szóló tudósítások holnap már tegnapiak lesznek. A Biblia égetően időszerű”.
Két egyszerű és mélyen igaz honi vallomást is idézek még. A katolikus Gárdonyi Géza lírikus prózában: „Az ÚJTESTAMENTUM a csillagos ég könyv-alakban. Rejtelmes és kiolthatatlan. Tündöklő gondolatai a végtelenség árnyékában ülnek, s mögöttük lebeg az Isten”. (Égre néző lélek). Füle Lajos pedig hívő református költőként: „Ha fáradt vagyok – üdítő nyughelyem./Ha sötét vesz körül – szava égő mécsem./Ha éhes vagyok – éltető kenyerem./Ha ellen szorongat – fegyvertársam nekem./Ha beteg vagyok – mennyei patikám./Ha egyedül állok – barát vár benne rám!” (Bibliám).
Mára a Losung Igéi messziről messzire szólnak, emelik a lelkünket mennyei magasokba Ószövetségünkből: Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! (Zsolt 80,20). Magával ragadó a Lélek harangbongása ebben a versben is, amely egyértelművé teszi: a szabadítás, a szabadulás minden tekintetben elsősorban isteni tett. Nem emberi harcok, küzdelmek, vér és könny terméke. Hanem Isten láthatatlan, de érzékelhető arcának, szentségének, hatalmának ki nem érdemelt, kegyelmes ránk ragyogása. Akire, amelyik népre orcáját ráragyogtatja, ahogyan népünkre a reformációban, az előbb-utóbb szabad lesz. Teljesen – belsőleg, és külsőleg is.
A másik Ige pedig Lukács evangéliumából bong bele mélyen a lelkünkbe: Meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak (Luk 1,78-79).Nem tudjuk ezeket az Igéket másképpen lelkünkhöz, személyiségünk gyökeréhez engedni, hogy jótékonyan meglocsolják mennyei harmattal létgyökereinket, mint azzal a hegyi beszédes önmegüresítéssel, ahogyan azt Urunk tanította: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa (Máté 5,3).
Mára, s milyen csodálatos lelki harmónia, szinopszis ez is, ahogyan csak Isten tud különböző szólamokat lelki karmesterpálcájával összesimítani, ezért most ebből a másik forrásból az Istenben növekedés nagy Igéje szól hozzánk Máté 5,3 szerint: Beati i poveriinspirito. Valóban, boldogok a lelki szegények, akik Isten-éhséggel, Isten-szomjjal, az abszolút Őreá szorultság, nem pedig a kivetettség távolságtartásával, hitével jönnek Őhozzá, minden igazság és békesség örök Forrásához.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
