Erdő Péter mutatott be ünnepi szentmisét pünkösdvasárnap, május 19-én az esztergomi bazilikában, melynek keretében nyolcvanegy fiatal és felnőtt részesült a bérmálás szentségében. A főpásztor rámutatott: a történelem és a természet váratlan körülményei sok olyan helyzet elé állítják az emberiséget, és a közösségeket is, hogy a Szentlélek útmutatása és ereje nélkül eltévedhetünk az útvesztőben.
Erdő Péter bíboros homíliájában kiemelte: Krisztustól a Szentlélek által kapjuk meg a tanítást és a törvényt. Ő segít minket, hogy napról napra meglássuk, mit kíván tőlünk a krisztusi szeretet parancsa.
„De nemcsak a törvény beteljesedését ünnepeljük pünkösdkor a Szentlélek kiáradásában, hanem valódi aratást is, amelynek csak szelíd jelképe a föld termésének betakarítása” – tette hozzá.
A főpásztor szerint az ünnep hordozza annak ígéretét, hogy mindig lesznek a történelem során, „akik szavunkra hinni fognak, hogy Krisztus vetését a Szentlélek érleli.” Ebben az aratásban lehetnek a papok munkatársak. „Ezért különösen nagyszerű a papi hivatás, ezért kell újra és újra imádkozni új hivatásokért.
Erdő Péter a bérmálkozókhoz is szólt: a bérmálás szentségében úgy kapjuk meg ezt az ajándékot, ahogyan az apostolok az első pünkösd napján. Lehet, hogy nem látunk tüzes nyelveket, de bízunk abban a világosságban és abban az erőben, ami ekkor költözik a lelkünkbe. Az Erősség Lelke nem engedi, hogy féljünk a történelem eseményeitől. A Bölcsesség és a Jótanács Lelke nem engedi, hogy tehetetlenül tétovázva töltsük az ifjúságunkat, hanem megmutatja az utat Istentől rendelt hivatásunk felé.
Erdő Péter bíboros, prímás pünkösdvasárnapi homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Bérmálkozók!
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Azt olvastuk a szentmise olvasmányában, hogy „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1). Az egész közösség egy lélekkel végzett imádságát – mint Aranyszájú Szent János mondja – megbecsüli az Isten. Maga Jézus is azt ígéri: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Hát még ha egy egyetértő sokaság fordul kérésével Istenhez! A körmenetek és a templomban imádkozó népes közösség ennek a hitnek a kifejezései. Felejthetetlen emlék az Eucharisztikus Kongresszus nagy esti körmenete és a pápai záró szentmise, meg a tavalyi pápai szentmise a Kossuth téren. Mindnyájan úgy éreztük, hogy Isten ügyében jöttünk össze és velünk van a Szentlélek.
2. Nagy tömeg jött össze Jeruzsálemben az első húsvét utáni 50. napon is. Hálát adtak az új termésért és a mózesi törvényért, amit Isten a hagyomány szerint az Egyiptomból való szabadulás után az 50. napon hirdetett ki. A tanítványok rádöbbentek Jézus feltámadása után, hogy ő volt az igazi húsvéti bárány, az ő áldozata a bűntől és a haláltól szabadított meg minket. Megdöbbenve olvashatták Izajás próféta szavait: „Sionból jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása” (Iz 2,3). A jövendölés azt a nagyszerű képet vetíti elénk, amikor az utolsó időkben minden nemzet az Úr hegyére indul, és Istentől várja a tanítást. Milyen boldog felfedezés lehetett az első keresztények számára, amikor a pünkösd csodájában ennek a jövendölésnek a beteljesedését élték át. Hiszen az utolsó vacsora terme, ahol a hagyomány szerint a tanítványok Szűz Máriával együtt imádkoztak pünkösdkor éppen Dávid városában, a Sion hegyén volt, Dávid sírjának közelében. Vagyis a Szentlélek kiáradása tanítás és törvény számunkra és az egész emberiség számára. Maga Jézus mondja a Szentlélekről: „A Vigasztaló… akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Jézus szavai pedig egyrészt isteni fénnyel világítják meg a valóságot, vagyis tanítanak, másrészt Jézus maga is arról beszél, hogy parancsokat ad tanítványainak. Tehát Krisztustól a Szentlélek által kapjuk meg a tanítást és a törvényt. Ő segít minket, hogy napról napra meglássuk, mit kíván tőlünk a krisztusi szeretet parancsa.
3. De nemcsak a törvény beteljesedését ünnepeljük pünkösdkor a Szentlélek kiáradásában, hanem valódi aratást is, amelynek csak szelíd jelképe a föld termésének betakarítása. Mert Jézus maga is arról beszél, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37; Lk 10,2). Aratásnak mondja a saját megváltó művének beteljesülését. Ezzel kapcsolatban misztikus mélységű szavakkal fordul tanítványaihoz: „Vagy nem így beszéltek: még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra” (Jn 4,35). De Jézus isteni mindentudásában megjövendöli azt is, hogy „más, aki vet, és más, aki arat”. Azért küldtelek benneteket – mondja –, hogy learassátok, „amit nem ti munkáltatok” (Jn 4,37-38). És valóban, Krisztus megváltó áldozata és a Szentlélek ereje munkálja az emberek üdvösségét, megtérésünket, bűntől való szabadulásunkat. De mégis, éppen pünkösdkor a tanítványok átélik, hogy az emberek tömegesen hisznek az ő igehirdetésüknek. Szent Péter pünkösdi beszédében azt mondja az embereknek: „Térjetek meg… és keresztelkedjék meg mindegyiktek bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát” (ApCsel 2,38). Ennek a beszédnek a nyomán még aznap mintegy háromezren megtértek és megkeresztelkedtek.
4. Ilyen aratási ünnep a keresztény pünkösd. Ez az ünnep hordozza annak ígéretét, hogy mindig lesznek a történelem során, akik szavunkra hinni fognak, hogy Krisztus vetését a Szentlélek érleli. Ebben az aratásban lehetünk a munkatársai. Ezért különösen nagyszerű a papi hivatás, ezért kell újra és újra imádkozni új hivatásokért. Öröm tehát a pünkösd ünnepe, öröm a megtérés miatt, öröm a mennyben és a földön, hiszen maga Jézus mondja, hogy nagyobb az öröm a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon. Örülünk mi magunk is, hogy megnyílt az utunk az üdvösség felé, és mások is megkapják a Szentlélek ajándékát.
5. A bérmálás szentségében úgy kapjuk meg ezt az ajándékot, ahogyan az apostolok az első pünkösd napján. Lehet, hogy nem látunk tüzes nyelveket, de bízunk abban a világosságban és abban az erőben, ami ekkor költözik a lelkünkbe. Az Erősség Lelke nem engedi, hogy féljünk a történelem eseményeitől. A Bölcsesség és a Jótanács Lelke nem engedi, hogy tehetetlenül tétovázva töltsük az ifjúságunkat, hanem megmutatja az utat Istentől rendelt hivatásunk felé, vagy megmutatja, hogy kit szán nekünk házastársul a Gondviselés. Segít abban, hogy minden jó döntésünkhöz hűségesek legyünk és az örök boldogság felé vezető úton megmaradjunk, vagy visszataláljunk rá, ha elkanyarodott az életünk.
Kérjük az Istennel való együttlét örömét, megtapasztalását és eligazító erejét a most bérmálkozók és egész Egyházunk számára. Ámen.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Mudrák Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
