Imaestet tartottak a budapesti Szent István-bazilikában november 9-én. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Pasztorális Helynöksége kezdeményezésére, a főegyházmegye Ifjúsági Irodájának szervezésében megtartott eseményre az Imádság éve alkalmából került sor. Az esten Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közösségei az imaesten először rózsafüzért imádkoztak, majd Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.
A főpásztor szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
Krisztusban Kedves Testvéreim!
1. A mai evangéliumban Jézus szavait hallottuk a szegény asszony két fillérjéről. A jó célra végzett adakozás az Ószövetség világában is értékes, elismerésre méltó cselekedetnek számított, sőt a bűnbánat cselekedetei között is szerepelt, az imádsággal és a böjttel együtt. A most felolvasott történetben azonban mégsem ezen van a hangsúly. Jézus ugyanis arról beszél, hogy ez az özvegyasszony egész megélhetését a templomnak, vagyis végső soron Istennek ajánlotta fel. Itt tehát az Isten akarata szerinti életnek egy általános példáját és igazságát szemlélhetjük. Maga Jézus arra a kérdésre, hogy melyik a legfőbb parancs a törvényben, a választ Mózes V. könyvéből vett idézettel kezdi: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből”. Ez a teljesség a tökéletes élet lényege.
Ennek egy szemléletes, mindenki számára érthető megjelenése a szegény asszony példája, aki egész megtakarított pénzét a templomnak adja.
2. Ha belegondolunk abba, hogy Isten végtelen bölcsességében megtervezte, megalkotta és akaratával fenntartja a világmindenséget, amelynek működését a tudósok is ámulattal és döbbenettel vizsgálják, és amelynek tanulmányozásában minden új és szédületes eredmény arról győz meg minket, hogy mennyi minden van még, amit nem tudunk – nos, akkor a reális önértékelésünknek is arra kell épülnie, hogy teljes egészében Isten színe előtt zajlik az életünk, és hogy minden pillanatunk az ő ajándéka. A valóságnak megfelelően éppen ezért csak úgy élhetünk, tehát boldogok is csak úgy lehetünk, ha keressük a minket szerető Isten személyes akaratát és mindenben azt követjük, hogy viszontszeressük őt.
Ha fenntartás nélkül keressük és követjük akaratát, átalakul, új energiát, erőt, örömet kap az életünk. Erre tanít minket a mindenét odaadó szegény özvegyasszony példája.
3. A mai estén a közösségek szentségimádását tartjuk. Az Egyház mint közösség – a 2015-ös püspöki szinódus különösen is kitért erre a témára, a most befejezett szinódus pedig éppen a szinodalitásról, az Egyház átlelkesített közösségi jellegéről szólt. Sok mindenről beszéltek, sok mindenről vitatkoztak a tömegtájékoztatási eszközök, de a terjedelmes záró okmányból is kitűnik, hogy a megbeszélések valódi középpontja az Egyház volt. Ahogyan teltek a napok és a hetek, ahogyan elhangzottak egymás után a felszólalások százai, egyre világosabb lett, hogy Isten akaratát kell keresnünk és a lelkek üdvösségét kell előmozdítanunk mindannyiunknak. A 2015-ös szinóduson a család témájában a házasságra való távolabbi és közelebbi készület kérdésében, a hit átadásának és nevelésének témájában, az új házasok kísérésében, a segítségnyújtásban párkapcsolati konfliktusok és nehézségek idején, vagy akár a sérült családok szeretetteljes befogadása tekintetében a főszereplő, aki keresetlenül is újra meg újra előkerült,
És ez volt az, amiben a legkülönbözőbb földrészek nagyon is eltérő tapasztalatai összetalálkoztak.
4. Családokból álló közösségek működnek a plébániákon és a lelkiségi mozgalmakban. Ezek a közösségek látják el az Egyház szolgálatának, missziós és karitatív küldetésének igen jelentős részét. 2015-ben először fogalmazta meg egy egyházi dokumentum, éppen a szinódus záróokmánya, hogy családokból álló közösségeket kell alakítani minden plébánián, hogy képezni kell a családokat, hogy közösségileg kísérhessék a többi családos embereket, hogy találkozási lehetőséget teremtsenek idősnek és fiatalnak egyaránt. Még az újraházasodott elváltak kényesnek mondott témájában is, amelyre nézve az alapvető egyházi tanítás nem változott, azt hangsúlyozta a szinódus, hogy szeretettel kell őket befogadni a helyi közösségekbe és keresni kell a lehetőségét, hogy aktívan is bekapcsolódjanak azokba a tevékenységekbe, amelyeket állapotuk lehetővé tesz. Ezzel mintegy önkéntelenül megint a közösségi működésre került a hangsúly. A befogadáshoz működő közösségre van szükség.
Ma délelőtt tartotta a Bízd rá magad! hálózat országos találkozóját. Több mint 230 katolikus szervezet, szakember vett rajta részt. Több mint harminc közösség és szolgálat volt jelen, akik szeretnének csatlakozni. Őket először meg kell vizsgálni, hogy valóban katolikus módon tudják-e segíteni a családokat, a krízisbe jutott embereket, vagy azokat, akik életük bármely pontján segítségre szorulnak. Ezen az alkalmon is átéreztük, hogy itt valami új rajzolódik ki. Még az internetet is lehet ara használni, hogy
Jézusnak a szavai juthatnak eszünkbe: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13, 35). Tehát az az első, hogy a hívő közösség tagjai valóban egymást segítő szeretetközösséggé váljanak. És ez lesz a tanúságtételünk a világ előtt.
5. Adja Isten, hogy minden erőnkkel és szeretetünkkel az ő akaratát keressük, az ő ajándékozó jóságával forduljunk embertársaink felé! Legyenek plébániáink és közösségeink olyan otthonok, ahol közellévők és távolállók egyaránt megérzik a legfontosabbat: Isten közelségét és sugárzó erejét. Amen.
A szentmise után énekes és csendes szentségimádást tartottak. A tanúságtételen a Debrecenből érkezett Luca osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Mint elmondta, néhány éve olyan betegséget állapítottak meg nála, aminek súlyos következményei voltak. Többek között az étkezését is teljesen át kellett alakítania, nem ehetett semmi olyat, ami glutént tartalmaz. Ez a betegség teljesen átalakította az életét. Azt is megtudta, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint ez a kór nem gyógyítható. Egy alkalommal elment egy imaestre, melyet a Szociális Testvérek Társasága szervezett. Imaszándékot is lehetett kérni, Luca természetesen a gyógyulást kérte Istentől. Az ezt követő dicsőítésen Isten közelségét érezte, és ismét azt kérte Jézus Krisztustól, hogy szabadítsa meg a betegségétől. Másnap az áldozásnál nem kért külön ostyát, vagyis az első találkozása a gluténnal az Eucharisztiában történt. Ennek nem lett semmi következménye, sőt, betegségének a tünetei egyszerre elmúltak.
A rendezvény zárásaként a résztvevők elimádkozták a befejező imaórát a papnövendékekkel.
Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
